Bár lokálpatrióták vagyunk, néha-néha azért átlépjük szeretett városunk határait és kitekintünk a környező településekre is. Így volt ez múlt héten is, amikor Kazincbarcikára ugrottunk át, ahol egy nagyon kedves és tehetséges fiatal fotós ismerősünk megnyitotta első galériáját kizárólag a saját fotóiból. Timi másfél éve dolgozik a helyi érdekeltségű Barcika Art-nál és ez alatt az idő alatt a borsodi város a szívéhez nőtt. Ebből gondoltuk, hogy mi sem maradhatunk ki, így megkerestük Zele Tímeát, a Barcika Arcai kiállítás művészét és nem féltünk kérdezni tőle. 

(Fotó:Pálinkó Gábor/O-pont)

Honnan jött az ötlet, hogy kiállítást szervezel a képeidből?

Nagyon örültem, amikor felkértek arra, hogy rendezzünk be egy kiállítást. Már rég gondolkodtam egy kiállításon, de mostanra érett meg a dolog. A főszerkesztőm vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha kiállítanánk azokat a fotóimat, amiket az alatt a másfél év alatt készítettem, mióta a Barcika Art-nál dolgozom fotósként.

(Az fenti kép megtekinthető a kiállításon, Fotó: Zele Tímea/ZTM Foto)

Mikor döntötted el, hogy megcsináljátok a kiállítást és mennyi időt vett igénybe?

 Igazából körülbelül 3 hete döntöttük el, hogy csináljuk meg a kiállítást! Tehát minden gondolatom az utóbbi 3 hétben e körül forgott. Először azt hittem, nem is lesz 40-50 jó képem, amit kiállíthatnék és megijedtem. Talán mert túlságosan kishitű vagyok. Aztán, mikor elkezdtem válogatni, rájöttem, hogy „jéé ez is jó-az is jó”, és körülbelül 200 képet válogattam le. Na, akkor következett az, hogy ebből most mit húzzak ki.

Én nem igazán tudom objektíven szemlélni a fotóimat, így természetesen segítséget kértem a körülöttem élőktől, például a páromtól, kollégáimtól és persze a főszerkesztőmtől, aki nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre!

(Fotó:Pálinkó Gábor/O-pont)

Mióta foglalkozol fotózással?

Már a főiskolás éveim alatt elkezdtem fotózni. Persze akkor még hobbi szinten, fotósoktól tanultam, meg rengeteg könyvet elolvastam. Igazi szerelem lett. Kísérleteztem, sok fotót nézegetettem, majdnem minden időmet ennek szenteltem.  Aztán a főiskola újságjánál elkezdtem dolgozni, majd rájöttem, hogy ez az a hivatás, amit űzni szeretnék. Konkrétan 5 éve fényképezek, munkaként pedig 2,5 éve foglalkozom ezzel.

Milyen témában készült fotókat láthatunk a galériában?

A kiállításon csakis azok a fotóim - elsősorban emberekről készült portréim találhatóak - melyeket az elmúlt másfél évben a Barcika Art munkatársaként készítettem.

(Fotó:Pálinkó Gábor/O-pont)

Mit szeretnél bemutatni a közönségnek, mi az elsődleges üzenete a képeknek?

Hű, erre nagyon hosszan lehetne válaszolni. Megpróbálom röviden és tömören.

Az elsődleges üzenet az, hogy minden ember ugyanolyan érdekes és szép, kortól és nemtől, társadalmi státusztól vagy származástól függetlenül. Sosem teszek különbséget ember és ember között.

Én szociálisan nagyon érzékeny ember vagyok, talán pont ezért tudok megfelelő alázattal és tisztelettel embereket megörökíteni.

Kik szerepelnek a fotóidon?

Mindenféle rendezvényen részt vevő fellépők, művészek és átlagos emberek.

Hány mű látható?

43 kép tekinthető meg.

Csak a munkád során készült fotók lesznek láthatók, vagy inkább szabadidős „hobbiképek”?

 Kizárólag a munkám során készített fotóim láthatóak.

(Fotó:Pálinkó Gábor/O-pont)

Miért pont Kazincbarcika, miért a Kisgaléria?

Kazincbarcikán dolgozom és élek már kicsivel több, mint másfél éve, s már-már egy picit kazincbarcikainak is mondom magam, így mindenképp úgy éreztem, elsőként itt szeretnék kiállítani. Sok más kiállító terem is van a városban, ennek ellenére a Kisgalériát választottam. Ez igazán Timis hely. Kicsi, családias és nagyon hangulatos. Már amikor először fotóztam itt mások kiállítását, akkor éreztem, hogy, ha lesz kiállításom, azt itt szeretném tartani.

Meddig lehet megtekinteni a képeidet?

A kiállítás július 30-áig tart.

Végül az utolsó kérdésem. Mik a tervek a jövőre nézve, szeretnéd ezt a kiállítást máshol is megmutatni, vagy szeretnél további kiállításokat szervezni?

Számomra a fotózás szerelem. Ha nem csinálhatom pár napig, akkor nagyon hiányzik, így nagyon sok tervem van. Természetesen szeretnék még nagyon sokat tanulni, fejlődni, tapasztalni és menni a világban, hogy mindenféle embert megörökíthessek és hogy nagyon sok hatás érjen. Talán ki merem jelenteni, hogy engem más nem érdekel csak az ember, az emberi sorsok, életek, arcok. De nem egyszerű arcok, hanem, olyanok melyek kifejezőek, valamitől különlegesek.  Szeretem a sajtófotózást is, sokat tanultam és fejlődtem már eddig is ez által, és még pár évig szeretném is ezt csinálni, aztán a saját lábamra állva szabadúszóként folytatni.
Kiállítást persze nagyon szeretnék még, már a fejemben is van a következő, csak a megfelelő helyszínt és időpontot kellene megtalálni. Természetesen nem ragaszkodom Kazincbarcikához, bármelyik más városban is szívesen kiállítanék. 

Köszönjük az interjút Tímeának és kívánunk neki sok sikert a jövőben. Remélhetőleg a kiállítást megtekinthetjük Miskolcon is. Addig azonban, aki szeretné megnézni a fotókat a kazincbarcikai Kisgalériában megteheti.