2015. dec 04.

Miskolc retro: ilyenek voltunk 30 éve

írta: Kilátó.
Miskolc retro: ilyenek voltunk 30 éve

A dvdlabor jóvoltából egy újabb remek, régi kópia került fel a városról YouTube-ra. Mai szemmel furcsa öltözékek, régi járművek, makett szerűen új lakótelepek, tervek és remények. Ilyenek voltunk 1986-ban.

 

"Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város. Akkora vitalitás van benne, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyílik meg számára, óriási erők fognak munkába lépni."

Mondta ezt Móricz Zsigmond a Nyugat 1930. november 16-ai számában.

_86.jpg

   Ahogy nézem ezt a videót, és olvasom Móricz Zsigmond a cikkét, az ugrik be, hogy azok, amikről itt szó van, hogy a fiatal tehetségek elmennek, hogy a város nagyban az iparra épül, amin jó volna változtatni, hogy nem könnyű a szürke hétköznapokat túlélni a betondzsungelben, hogy tovább kell színesíteni a kulturális életet... ezek mind a mai napig aktuális problémák. Azonban van még valami, ami szintén kitűnik a videóból. Valami, ami minden gond forrása.

   A tipikus miskolci kisebbségi komplexus. Az, hogy azt hisszük: kicsik, kevesek, unalmasak vagyunk... és itt követjük el a legnagyobb hibát. Ez a komplexus, ez a más nagyvárosokkal való egészségtelen versengés és összehasonlítgatás addig jutott, hogy már-már csak a hibákat látjuk a városunkban. A videóból kiderül, 30 éve divat volt lokálpatriótának lenni. Tenni a városért, ilyen-olyan módon építeni, javítani. Szeretni. Ma a várost becsmérelni, hibáit kidomborítani és rossz oldalait emlegetni szokás. Miért? Miskolc nem ugyan azt az utat járta be mint Pécs, Szeged, Debrecen, vagy Budapest. Emiatt adottságai, városképe, hangulata sem lehet hasonló hozzájuk. Ez olyan, mint ha egy eszkimó vágyna fűkunyhóra. Minek?

   Az sem jó megközelítés, hogy beledumáljuk az emberekbe, hogy mi a jó, mi a szép Miskolcon. Diósgyőri vár, Avasi kilátó, Barlangfürdő, Palotaszálló... mindannyian ismerjük már ezeket a lerágott csonttá, klisévé vált helyeket. Annak aki először látja lélegzetelállító, de aki már huszadjára megy ki, annak nem sok újdonságot tartogat. Tehát van bennünk egy szomorú, szürke unalmas város képe, pár megunt hellyel, amelyeket ettől függetlenül amúgy gondolkodás nélkül ajánlunk valakinek, ha azt kérdi: mit érdemes Miskolcon megnézni?

   Ha elegetek van abból, hogy egy unalmas, szürke helyen éltek, amiben semmi vonzó nincs, és csak az elfásult emberek tömegét látjátok minden reggel, akkor álljatok fel, és találjátok meg Miskolcon azt a helyet, ami számotokra leginkább tetsző. Ha úgy is itt kell élnetek, ne csesszétek el az időtöket zsörtölődéssel, inkább mozduljatok ki otthonról, és kezdjétek el járni a várost. Garantálom, hogy fogtok benne találni a szíveteknek kedves helyet, főleg úgy, hogy az utóbbi években azért sok szórakozási lehetőséggel bővült a miskolci kínálat (és itt nem feltétlenül a szórakozóhelyek számára gondolok). Az unalmas, szutykos, veszélyes, helyeket már mind jól ismerjük, hát keressétek a szépségeit, találjátok meg azt a részét, ami Nektek a legszebb. Ne azt, amit már százszor láttatok, hanem ahol még nem voltatok, amire még nem figyeltetek fel. Térjetek le a már jól bejáratott, unalomig ismert útról, nézzetek másik, párhuzamos útvonalakat. Sétáljatok be egy ismeretlen utcába, álljatok meg a falakra függesztett emléktáblák előtt, barangoljatok a belvárosban, üljetek le egy padra azon a téren, ahol éppen csak átrohantok munkába, iskolába, boltba menet. Egy régi tanárom mondta egyszer, hogy az az ember, aki Miskolcon lehorgasztott fejjel sétál végig a Széchenyi utcán, óriási baklövést követ el. Szóval emeljétek fel a fejeteket, ha a belvárosban sétáltok! Nézzétek meg az épületek homlokzatát. A színeket, a formákat, a különbözőséget. Üljetek fel egy olyan buszjáratra, amin még életetekben nem ültetek, és ne féljetek, hogy mi vár az út végén. Ott a sofőr, Ő pontosan tudja majd hol vagytok, és hogy juttok vissza a kiindulási pontra.

deszkatemplom_hank.jpg(forrás: facebook.com/hellomiskolc)

   Ha kedvet kaptatok egy sétához, de abszolút nincs ötletetek hová menjetek, ajánlok egy útvonalat. A kiindulópont legyen a Petőfi tér. Már önmagában különleges helyszín, melyet 3 évszázad épületei határolnak, mindez egy olyan férfi körül, aki egyenlő a hagyományok tiszteletével és megalkuvást nem tűrő változással. Sétáljatok el a Deszka templom elé. Vonatkoztassatok el egy pillanatra a város zajától, a zavaró emberektől, és a környezettől, és így nézzétek az épületet. Egy falat Erdély Miskolc közepén. Csodálatos. Ezt követően induljatok el az utcán balra, a tízemeletesek mögött. Haladjatok egészen addig, amíg nem éritek el a jobbra, fel a dombra vezető utat. Irány arra, majd az első kereszteződésnél újra jobbra. Végig-végig, egész amíg az aszfaltot felváltja a föld út, és néhány lépés után megfordulva meglátjátok magatok mögött azt a panorámát, ami után megértitek, miért vezettelek oda Titeket.

És ez csak egy hely a sok közül, ami felfedezésre vár. Ami rátok vár.

ui.: Ha megtaláltátok a kedvenc helyetek a városban, osszátok meg a bejegyzésünk, és írjátok felé, a város mely részén szerettek leginkább elidőzni!

---

Tetszett a cikk? Úgy érzed, Te is tudnál írni hasonlót? Lenne egy jó témád? Jelentkezz szerkesztőnek a miskolcadhatott@gmail.com e-mail címen, vagy facebook oldalunkon privát üzenetben! 

Szólj hozzá