2016. feb 26.

Ezeken a helyeken mulattunk a múlt században

írta: Miskolc régen és ma
Ezeken a helyeken mulattunk a múlt században

Rengeteg olyan ismerősömtől, akik csak elvétve fordultak meg városunkban, hallottam azt a mondatot, hogy „Miskolcon minden második hely kocsma”. Ennek hallatán önkéntelenül is beindul a lokálpatrióta miskolciban a „tagadási gépezet”, de aztán az ember rájön, főleg a nagy öregek anekdotáit hallgatva, hogy valahogy a nagy sztorikban mindig szerepel egy vendéglátóipari egység neve, amik a történetek időbeli elhelyezésétől függően változtak.

Bár a fent idézett kijelentés persze barokkos túlzás, azért azt be kell vallani, hogy a miskolci mindig is szeretett jókat enni, táncolni némi alkohol mellett, csak a helyszín, vagy annak elnevezése változott az évek folyamán.   11143285_455434971290550_7841136685033499586_n.jpgÍgy lett az idők során számos kultikus hely a városban, és ami a mai generációnak még érdekesebb, hogy a szórakozóhelyek, táncmulatságok színhelye nem csak a belvárosra vagy az egyetemre koncentrálódott, hiszen a Vasgyárban, Diósgyőrben, Tapolcán, a Győri kapuban, de még Lillafüreden is el tudott menni szórakozni a nagyérdemű, nem beszélve az Avas-Kisavas tengelyről. Hogy mégis melyek voltak ezek a helyek?
A teljesség igénye nélkül igyekeztünk összeszedni. Gyertek velünk a virtuális kocsma/vendéglő/presszó túránkra!

egyveleg.jpgEgy kis érdekességgel szolgál ez a kép: a ,miskolci ÁFÉSZ kötelékében lévő kocsmák mindegyikét P kezdőbetűs szavakkal nevezték el

Lillafüred - ahogy manapság is - régebben is az elit és a tehetősebb turisták találkozó helye volt, melynek mindenkori helyszínét a Palotaszálló adta. 

 A belső képeket tekintve nem is csoda, hogy vonzotta a mindenkori politikai elitet a szálló luxusa. Csak, hogy pár nevet említsünk járt itt Horthy Miklós, Horthy István, József és István főherceg, Bethlen István, Klebelsberg Kunó, de még Hruscsov is. Írói találkozót rendeztek többek között Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Illyés Gyula, József Attila részvételével. 1933-ban itt forgatták a Meseautó című filmet, 5 évvel később pedig ide szervezték a Nemzeti Filmhetet, ahol színészek, rendezők sora jelent meg (Fedák Sári, Lukács Margit, Tolnay Klári, Turay Ida, Páger Antal, Fényes Szabolcs, Zilahy Lajos).

palotaszallo_teadelutan.jpgTeadélután a szállóban 1936-ban

A Palotaszálló közvetlen közelében volt még egy objektum, ami a mai napig Miskolc egyik legtöbb rejtélyt övező létesítménye, melyet a helyiek csak "Szikla" néven emlegetnek. Egy biztos, hogy bizonyos részében egy ideig diszkó is működött Revolution néven. 

lillafuredrock04.jpgA liilafüredi "Szikla" épülete. De mit rejtett belül?

Tovább haladva a belváros felé megállunk egy kicsit Diósgyőrben. Ezen a környéken ugyanis két kultikus étterem is létezett, plusz találtunk egy elég szép rajzot az egyik falatozóról, de, hogy melyikről abban a közönség segítségét kérnénk.

10665385_795971260446499_1884210738178029329_n.jpg

Az egyik érdekes találatunk itt a tiszti kaszinóból étteremmé avanzsált Vendéglő az Arany Szarvashoz, ami a mai Nagy Lajos király útján feküdt, és nagy elhajlások színtere volt.

9910_215111828612652_1757079337_n.jpg

Jóval igényesebb és hangulatosabb étterem volt a Pálos, melynek ma már a hűlt helyét találjuk, ugyanis az épületet elbontották.Nevét az évszázadokkal ezelőtt a környéken élő pálos szerzetesekről kapta. Itt még én is ettem annak idején, és sosem felejtem el a hely dekorációját.

 Pár száz méterre a Pálostól találhattuk meg a Diófa éttermet (nem összetévesztendő a későbbi Vén Diófa étteremmel, ami szintén ezen a környéken volt). Ez az étterem némi szocreál beütéssel rendelkezett, mégis nagyon népszerű volt a helyiek körében, terasza pedig fényes panorámája mellett olykor koncerteknek is helyt adott.

Később itt működött még a már említett Vén Diófa, a nagy biliárd terméről híres Club 95, valamint a hírhedt Rick kocsmája is.

A Kiliánban déli és északi részén is két nagyobb hely működött: az egyik az Otthon, a másik a Mignon presszó, így a kiliániaknak sem kellett messzire menni egy jót enni vagy éppenséggel inni.

Kicsit tovább haladva a belváros felé megérkezünk a Bulgárföldre, azaz a Diósgyőri stadionhoz, melynek tőszomszédságában volt a beszédes nevű Stadion étterem, ahol a focicsapat is rendszeres vendég volt. Jelenleg a helyén a Fontana van, ami előbb megépült, majd pár év alatt leépült. Először az étterem, majd a kaszinó zárt be, így jelenleg biliárdozni, bowlingozni, és fallabdázni lehet ott. 

Itt kanyarodjunk fel egy kicsit Perecesre. Egy régebbi írásunkban értekeztünk már arról, hogy mennyire szeparált bányászkolóniaként működött fénykorában, ma pedig elért oda a városrész, hogy már kocsmája sincs. És ahol,sok a bányász, ott persze kocsmának is lennie kellett. Így találtunk rá a csinos, lugasokkal teli Sörkertre.

Visszatérve Perecesről az Újgyőri főtéren találjuk magunkat. Mint a Lyukóbányával foglalkozó írásunkban is említettük, egy valamirevaló közlekedési csomópontnál sok a kocsma is, ahol anno bányászok és kohászok eresztették ki a fáradt gőzt műszak után. Mi mégsem ezeket a kis kocsmákat emelnénk ki, hiszen arra még a blog adta keretek is kevesek lennének, hanem két olyan emblematikus helyet, ami meghatározó volt abban a korban, mikor még több ezren dolgoztak a Vasgyárban. Az egyik ilyen volt a Hámor étterem, ahol már maga az épület is csodálatosan nézett ki, valamint hatalmas kerthelyiséggel rendelkezett, így rengeteg rendezvény (esküvők, bálok, szalagavatók, koncertek) színtere volt. Épp ezért elborzasztó látni mai állapotában az épületet, ahol egy ideig bútorbolt üzemelt, mára pedig az enyészeté.

Hasonló sorsra jutott a Vasgyár szívében lévő Ifjúsági Park is (amiről bővebben szintén megemlékeztünk már). A szabadtéri rendezvényeknek otthont adó parkban egy-egy műszakváltás között több százan üldögéltek, de koncertezett itt a Hobo Blues Bland, a Karthago, az LGT vagy a Generál is a 70-es, 80-as években.


ifjusagi_park_vasgyar.jpg

Ismét visszatérve a belváros felé vezető Andrássy úton találtuk a Pintes nevű borozót, ahova szintén sokan jártak, ma már az épület nincs meg lakóépület van a helyén.ujdiosgyori_pintes_vendeglo_regen_es_ma.jpg

 Nem messze innen volt egy hasonló kocsma, amit előbb Víg Mackónak, majd Bükk étteremnek neveztek.

A Győri Kapuban is volt élet régebben. De még milyen! A Vianra még biztos mindenki emlékszik, de volt még két olyan kultikus hely ezen a részen, ami más-más hangulatot varázsolt. Az egyik azon kevés éttermek egyike, ami még ma is létezik, ez a Tiszavirág. Ez talán Miskolc leghangulatosabb étterme volt az élő zenével és egyszerű, de házias berendezésével.

A másik hely ma már múlté, de sokáig még megálló őrizte a nevét, amit régebben én magam sem értettem, hiszen sem Tokajt, sem éttermet nem láttam azon a körkényen. Kitaláltátok? Ez bizony a Tokaj Étterem, mely sokszínű programokat nyújtott az oda látogatóknak. A galériát megnyitva láthatják, milyen változó felhozatallal rendelkezett.

Ha még nem lennénk az emlékektől megrészegülve, akkor jelentem, beértünk a belvárosba, így most jön utazásunk lényegi része, hiszen itt vár minket rengeteg presszó, étterem és tánchelyiség. 

Kezdjük a sort az egyik legelegánsabbal! Mond valakinek valamit a Fehér terem vagy a Böczögő, esetleg a Fapados? Bizony mind egy helyre kalauzol minket vissza, az Avas Szállóba, amiről egy írásban már részletesebben szóltunk, de álljon itt egy kis emlékeztető: 

 A szálloda egyik legismertebb üzemeltetője Böczögő József volt. 1938-ig, 30 éven keresztül országos hírű szállodát és konyhát működtetett itt. Hírneve jelentősen hozzájárult a város idegenforgalmának fellendítéséhez. Böczögő „olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a Duna-parti nagy szállodákban” – írták róla a korabeli sajtóban. S hogy a szálló hírnevét tovább emelje, 1927 és 1938 között Bloch Alfréd ás Stimm Lajos miskolci építészek tervei alapján, felújította és tovább bővítette azt. Ekkor alakult ki a ma is látható kettős bejárat a Széchenyi utcán. A bejárat bal oldalán nyílt a söntés és a kávéház, jobb oldalán a szálloda halljába lehetett belépni, ahol a portásszoba és telefonfülkék sorakoztak. 

A szállodát a II. világháború után államosították, és nevét Kossuth Szállóra változtatták. Éttermét bekapcsolták az üzemi étkeztetésbe, és 1950-ben az utcafronton megnyitották a Népbüfét és a Jereván kávéházat. Ezen utóbbi később, mint bár vált ismertté, amely éjszakai varietéműsoroknak adott helyet. A szálló nevét pár évvel később ismét megváltoztatták, mert a politikai megítélés nem tartotta helyesnek, hogy Kossuth nevét egy vendéglátóipari üzemegység használja. 1953-tól, mint Avas Szálló működött tovább egészen 1987-ig. a Kossuth névre már csak az épületben helyet kapó mozi emlékeztetett, amely bezárásáig viselte a nevet. Két, több mint százfős, mozitermével a ’60-’70-es évek kulturális életének, szórakozási lehetőségeinek egyik fontos helyszíne volt, s tovább élt a Szálló bezárása után is, egészen 2008-ig.
A miskolciak által „Fapados”-ként, „Fehér terem”-ként, „Piros”-ként emlegetett helyiségek is a szálló különböző részlegei voltak.

Nézzük tehát körül mik is voltak ezek a helyek, ahol minden miskolci előszeretettel időzött.

Hasonló, bár kevésbé impozáns volt az Aranycsillag Hotel, melynek Polónia nevű étterme várta a látogatókat.  Itt üzemelt és a főutca egyik kedvelt helye volt a Jazz Pince, melynek törzsközönsége megkockáztatom, hogy megrögzött jazz rajongó volt. Ma az étterem helyén vegyesbolt üzemel.

aranycsillag_hotel_polonia_etterem_1994.jpg

Az 50-60-as években üzemelt a Kossuth és Széchenyi u. sarkán a Béke étterem, nem messze tőle pedig a Tejbüfé, a Déryné utcára befordulva pedig még ma is találkozhatunk a Thália és Déryné, illetve az Intim presszóval. Igaz, kicsit csinosabb kivitelben.

A Centrum közelében, az Ady hídnál volt a Fórum presszó, ami a mostani Szinvaparkkal szemben helyezkedett el. Ma a Kisgergely Cukrászda van a helyén.

És ha már cukrászdák! Miskolcnak nem csak színvonalas éttermei, presszói, hanem rendkívül gyönyörű cukrászdái is voltak, főleg a belvárosban. A teljesség igénye nélkül a Capri, a Mese, a Napsugár, a Rácz cukrászda és a Roráriusz mind-mind kultikus helyei voltak a belvárosnak. 

 Nem messze a Mese Cukrászdától állt egy híres belvárosi gyorsétterem a Gasztrofol, mely elhelyezkedéséből adódóan nagyon népszerű volt, hiszen egy forgalmas buszmegálló előtt foglalt helyetA gyorsétterem kifejezést persze nem a mai "McDonald's szinten" kell értelmezni.

 Innen már egyenes az út a Népkertig, ahol a Hámor mellett talán a másik legszebb épülettel találkozunk, funkcióját tekintve pedig a Vigadó szintúgy szolgált nagyobb események színhelyéül. 



Ezen az útvonalon volt (a mai Petneházi bérházak mögött) a Vörös Rák étterem, aminek a megnyitásáról még dokumentációt is találtunk. Maradjunk annyiban, hogy nem ma nyitott meg.sajtoreklam_1899.jpg És, ha már idáig eljutottunk, miért ne ugranánk ki Tapolcára körülnézni? Miskolc egyik legszebb városrészén ugyanis régebben is rengeteg turista időzött, igényeiket pedig a vendéglátós miskolciak igyekeztek kiszolgálni. Az Anna hotel és étterem, a Kisvadász a miskolciak körében is népszerű volt, csakúgy mint a gyönyörű tapolcai csónakázó tóra benyúló Sziget Presszó (később sörözö, ma már csak a hűlt helye van...). A Juno Hotel aljában pedig mindig volt buli (csak már ma nincs...). 

goromboly_furdo_es_vendeglo_1901.jpg

anna_etterem_tapolca.jpg

Lassan utazásunk végére érünk, de előtte, hogy levezessük a fölösleges kalóriákat, hegyet mászunk kicsit, ugyanis az Avason is van látnivaló. A lakótelepen lévő vendéglátó helyek egyik legjobbja volt a Platán. A vendéglőből később casino lett, ma pedig élelmiszerbolt van az épületben.

platan_vendeglo.jpg

Mint tudjuk, az Avas másik oldalán tele vagyunk borospincékkel. Ám mielőtt leereszkednénk a dohos pincékbe, megállunk a Kilátónál. Itt ma már nem üzemel semmi, régebben viszont kávézók üzemeltek különböző néven, kihasználva azt a páratlan panorámát, amit a kilátó adhatott.

Lesétálva a Kilátótól az ún. Kisavasra elmerülünk a pincerengetegben. Sok magánpince található itt, de természetesen itt is több vendéglő fogadta a nagyérdeműt. Ezek közül a Törpét és az Alabárdost tudnám kiemelni, de itt volt még a Fekete Bika, az Aranykorona és több kisebb borozó is.

Majdhogynem a végére értünk túránknak, de ha még mindig nem elég, mindenképpen meg kell említenem a Szentpéteri kapuban a Katowicét, ami régen oltári nagy bulik színhelye volt. Esetleg, ha a Selyemrét felé vesszük az irányt, akkor ott találjuk a Zsolcai kapuban az elegáns Hági éttermet (félreértés ne essék, ma már nem üzemel) vagy a Libresszót, ami az egyik személyes kedvencem lett volna, ha élek akkor, mikor még nyitva voltak, hiszen a "kocsma a könyvtárban vagy könyvtár a kocsmában" dizájn nagyon bejön. De a Selyemréten találjuk még a Kulacs presszót, vagy a Picolót, esetleg a Selyemréti Kisvendéglőt, ha még mindig enni támadna kedvünk. Még szerencse, hogy a szomszédban található a MÁV rendelő, már csak az a kérdés, hogy anno mostak-e ott gyomrot. 

És végezetül megosztanánk még egy fotót, amit Pálfiné Évának köszönhetünk. Még jó, hogy évtizedekkel ezelőtt gyűjtötte a kávés cukrokat, kockákat, így lehet némi tárgyi emlékünk is azokról a helyekről, amikből nagyon sokat látlanban is visszasírok.

palfine_eva_magangyujtemenye_cukros_tasakokkal.jpg

Tegye fel a kezét, aki rajtam kívül éhes vagy szomjas!

Képek forrása: Miskolc a múltban facebook csoport (az ott képeket feltöltőknek külön köszönöm)
                       Fortepan
                       Wikipedia
                       Lézerpont Látványtár és Műhely
                       Magánygyűjtemények

Írta: Nagy Attila

 

Szólj hozzá

mese stadion napsugár miskolc cukrászda capri belváros otthon diófa pereces lillafüred diósgyőr pálos pintes vian mignon rácz kilian palotaszálló vasgyár hámor győri kapu miskolcz miskolc a multban miskolc a múltban bulgárföld rorárium