Ugorjunk vissza az időben 150 évet. Élt ekkor Miskolcon egy különc figura, aki annyira rettegett az elmúlástól, hogy minden erejével a halhatatlanságra törekedett. Megszállott bolond, kapzsi vénember, vagy egy eltévedt, rettegő lélek? Ahány ember, annyi vélemény. Egy azonban biztos: Bató István sikerrel járt.

Bató István, 1864

Képzeld el, hogy kellő rafináltsággal és elszántsággal áldott meg a sors. Tudod, hogyan keress pénzt, és hogyan tegyél szert hatalomra, ezért ki is használsz minden adódó alkalmat. Idő közben megnősülsz, születik két gyönyörű lányod. Egyikük tragikusan hamar, 5 évesen meghal, de nem törsz meg, nem törhetsz meg... ott a feleséged, ott a másik lányod, ott vannak a terveid. Hosszú évek alatt eléred, hogy a város egyik legbefolyásosabb, legismertebb embere váljon belőled. A lányodnak tökéletes férjet találsz, az Ő jövőjét is biztosnak érzed. Az utca embere szeret, hőst lát benned, irigyeiddel tele a padlás, igazán nyeregben érzed magad. Ám egyszer csak kegyetlenül pofán ver az élet. Egyetlen lányod, akiért mindent megtennél, 28 évesen meghal. Te pedig, akinek van pénze, van hatalma és ereje, tehetetlenül állsz a koporsója mellet. Mit teszel?

Az egyemeletes Bató-ház, 1902

Bató Istvánon eluralkodott a félelem. Rettegett attól, hogy minden, amit felépített, ugyanilyen könnyen kifolyhat a kezei közül. Tudta, hogy örökké nem élhet, de azt is, hogy pénzzel sok mindent el lehet érni. Hogyne tudta volna, egy igazi dörzsölt kereskedő volt. Mikor 1836-ban Miskolcra került, hamar észrevette az adódó lehetőséget. Nyár végén roskadásig pakolt szekereken érkezett a búza a városba, amit a város közepén lévő vásártéren (Búza tér... ki gondolta volna?) pékek, perecsütők, meg mindenféle emberek vásárolták fel. Azonban télen nemhogy a megpakolt, még az üres szekerek se bírtak bevergődni Miskolcra a sáros utakon, így akinek volt eltéve búzája, igen szerencsésnek mondhatta magát. Hát még akinek annyi volt, hogy eladni is tudott belőle... közel háromszoros áron.... így hát szépen gyarapodott a családi kassza a búza bizniszből. Megszületett Bató Eszter, majd pár évre rá Bató Birike is, ám sajnos ő nem élhetett sokáig.

A pénzzel együtt jött a hatalom is, Bató uram egyre magasabb pozíciókba küzdötte fel magát, és igen aktív politikai életet élt. Nem múlt el úgy városi vagy megyei gyűlés, amin ne szólalt volna fel, bármilyen témáról is volt szó. Jelmondata:

"egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem!"

Az átlag emberek között hamar népszerű lett ezzel a hozzáállásával, amit ismételten csak kihasznált. Ha egy rendelet neki nem tetszett, megvétózta. Szinte bármit megtehetett, a nép mögötte állt. Idővel persze sokan felismerték, hogy valójában Bató nem lázadó, hanem smucig. Hamarosan már csak Döbrögi gúnynéven emlegették. Ezt tetézte, az enyhén szólva is különc öltözködése. Nagy karimájú kalap, térdig erő és nyakig gombolt ing, buggyos gatya, hatalmas csizma és minderre egy nagy bő köpeny. Mai szóval élve: úgy nézett ki, mint más be.

Az "Eszter-szoba" berendezése 1943

Jött aztán 1865 és Eszter meghalt. Azt beszélték, hogy a boldogtalanság ölte őt meg, nem tudta szeretni a nála jóval idősebb férjét. Megint mások azt rebesgették, hogy egy hideg, esős éjjelen, amikor összeveszett az urával, pongyolában rohant egészen szülei házáig. Mikor azonban kopogtatott, és bebocsájtást kért, apja nem engedte be a bőrigázott, vacogó Esztert, mondván, bármi is történjék, egy asszonynak a férje mellett van a helye. A többit elintézte a tüdőgyulladás. Bárhogy is történt, hatalmas temetésen búcsúztak el tőle. Az eddig sem unalmas történet pedig innentől már-már legendává válik. Bató annyira megrémült attól, hogy egyszer majd neki is meg kell halnia, hogy szinte minden vagyonát beleölte a halhatatlansági műveletbe. Feltett szándéka volt olyan emléket állíttatni a családnak, ami az idők végezetéig fennmarad. Először is, teljesítve lánya kérését, a család összes ékszerét beolvasztatta egy harangnak. Más történetek szerint Eszter halála előtt megálmodta a lottószámokat, és a hatalmas nyereményből készült a harang. Bárhogy is, a város legnagyobb harangja lett, amely a mai napig a Kossuth utcai Kakas-templomban van, és ha jól tudom, még mindig ez a legnagyobb Miskolcon.

Minden év május 13-án reggel, Bató Eszter halála napján megkongatják, engedelmeskedve Bató úr 151 évvel ezelőtti kérésének.

Ezután megírta végrendeletét, amelyben minden részletre ügyelve taglalja, hogyan kell eltemetni őt, és nejét, majd hogyan kell kinyithatatlanná tenni a kriptát. Életfelfogását és környezetéhez való viszonyát egyetlen mondatban így határozta meg: "Ha az egész világ szétmenne, az én kriptám még akkor is egy darabban fog gurulni." Ha Bató 1000 évvel korábban él, még talán le is nyilaztatja az őt eltemető embereket, el ne árulhassák hol a sírhelye. Mindezzel együtt igazi különlegessége volt a városnak. Bármerre járt az ember ekkortájt az országban, ha kiderült róla hogy miskolci, szinte biztosan felemlegették neki, hogy: "ó igen, az öreg Bató..."

Az Eszter-harang a Kossuth utcai református templomban

78 éves korában, hosszú betegség után hunyt el, az Eszter harang pedig bánatosan kondult meg halála hírére. Végrendeletében nem csak a temettetéséről esett szó. Ő rögzítette azt is, hogy a Deszkatemplomot akárhányszor is égjen le (azóta ez már kétszer megtörtént) csak és kizárólag fából építhetik újra. Így teremtett egy igazi különlegességet a városnak. Leírta még, hogy Eszter szobáját háborítatlanul meg kell tartani, évente egyszer lehet bemenni, se többször, se kevesebbszer. Így is volt ez jó 100 évig, amikor is háza útjába került a nagy városrendezési terveknek. 1974-ben a mai Szentpáli-Corvin utcák összekötésekor legyalulták az egész házat, helyére épült egy áthidaló építmény, az úgynevezett "lábas-ház". Eszter szobáját egy az egyben átköltöztették a Palóczi utcai református egyházi hivatalba. Ma is látogatható. Keringenek olyan legendák, melyek szerint azok, akik kiadták a parancsot a ház lebontására, vagy éppen tevékenyen részt vettek benne, így vagy úgy, de hamarosan szembe kerültek a Bató-átokkal. Illetve az épülettel szomszédos az a ház, amelynek a stukkója egy arra sétáló fejére zuhant a közelmúltban.

A Bató-ház hűlt helye, 1974

Az új Batóház, 1992

Hogy ebből mi az igazság, döntse el mindenki maga. Egy viszont biztos. Nincs még egy ilyen megosztó és hírhedt alakja Miskolcnak. Azon szándéka pedig, hogy neve örökre fennmaradjon, eddig úgy néz ki, sikerült. A Centrumnál lévő Batóház is őrzi nevét, síremléke pedig a mai napig áll, ellentétben két szintén híres kortársáéval, Weidlich Páléval vagy Megay Róbertével.

A Bató család nyughelye a Deszka temetőben.

A Bató család történetéről egy romantikus hangvételű, szerelmi szálakkal átszőtt regény született Kriston Béla tollából, Eszter harangja címmel.

Forrás:
Dobrossy István - A Bató legendától a Miskolci Ipartestület székházáig
http://www.boon.hu/jegyzet-a-haboritatlan-szoba-titka/1948478

Képek forrása:
Dobrossy István - A Bató legendától a Miskolci Ipartestület székházáig
http://www.boon.hu/jegyzet-a-haboritatlan-szoba-titka/1948478
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bat%C3%B3_Istv%C3%A1n
http://magyarharangok.hu

 -- -- --
Tetszett a cikk? Úgy érzed, te is írnál hasonlót? Jelentkezz szerkesztőnek hozzánk! Írj e-mailt a miskolcadhatott@gmail.com címre!