Eső, eső...
Morajlik az égbolt...
hosszasan elnyújtja
mélyen dörgő hangját,
- mintha tenger volna -
félelmetes erő,
a kő is meglazul,
tombol a természet,
ismét a víz az úr!
Sok megáradt patak
mindenhová elér,
fuldokolva sárgul
az idei kenyér
...elfeslett abroszként
terül rá a tájra,
komor, szürke égbolt
gyászos muzsikája.
(Lupsánné Kovács Eta)
Miskolc látképe keletről a Sajó irányából az 1860-as években (balra az Avas, jobbra a Tetemvár dombja, háttérben a Bükk hegyvidéke)