Amikor még a gimnázium padjait koptattam, őszinte leszek, annyira nem vonzott a történelem. Sokáig ugyanis szent meggyőződésem volt, hogy létezik egy történelemkönyv, mondhatni "A Történelemkönyv", bár évről évre cserélődik, az abban foglaltak szentek és sérthetetlenek, azt úgy kell megtanulni, ahogy a tanár tálalja. Az évszámok, az események kötöttek, azt kell leírni a dolgozatban, egy ideig számomra erről szólt ez a tudomány. Bár ezek az emlékeim ködösek már, az egyik órán elhangzott egy mondat az oktatóm szájából, ami túlzás nélkül állíthatok, meghatározták a további éveimet, hiszen ekkor döbbentem rá, miről is szól igazából, mit üzen számunkra a múlt. Ez a mondat a következő volt: "Miskolc volt az egyetlen város, ami jól járt Trianonnal."
Nekem soha nem voltak határon túli gyökereim, mégis torokszorító érzés volt szembesülni a számokkal, amik a trianoni döntéssel jártak. Abba pedig még szörnyűbb volt belegondolni, hogy ezek a számok emberi sorsokat változtattak meg, az országnak pedig máig kiheverhetetlen traumát okoztak. Épp ezért hangzott abszurdként az idézett mondat, így a gyors miértemre gyors válasz érkezett: "Azzal, hogy Kassát elcsatolták, Miskolc lett az északkeleti régiós központ. Így lettünk nagyváros." Ez a felvetés végül elkísért az egyetem történelem szakára, majd a fent említett témát választottam a szakdolgozatom megírásához is, amit hosszas levéltári kutatómunka, Miskolccal kapcsolatos szakirodalmak, korabeli újságcikkek áttanulmányozása követett.
Ebből a dolgozatból szeretnék most pár részletet kiragadni, megemlékezvén a trianoni döntésről.
Trianon emlékmű a Győri kapuban
