2015. már 05.

Elhagyatva Miskolcon: A perecesi bányaépületek

írta: Miskolc régen és ma
Elhagyatva Miskolcon: A perecesi bányaépületek

"Az állomás egy nagy téglaépület kisebbik felét foglalta el. Nagyobbik részében volt a konzum, a bolt, ahol mindenfélét lehetett kapni. Sokan álltak a vágányok mellett, s mivel fizetés napja volt,sok volt az üvegekkel hadonászó részeg bányász.A salaktöltés aljában parasztasszonyok árulták kibontott batyuikból a tojást, tejet, tejfelt, vajat, és kukoricacsutkával bedugott üvegekből a pálinkát. Volt ott egy falábú, kopasz öregember is, aki nyakába kötve hordott egy kis ládát, és egyre azt kiabálta: Nálam minden kapható! [...]Egyre többen gyömöszölődtek a kocsiba, egyre több lett a csomag, a cigaretta-meg a pipafüst, és az emberi beszéd,kiabálás. De aztán, amikor a vonat nekilódult, mintha kicseréltek volna mindenkit, csendessé váltak az emberek.A bányászok fejüket a kocsi deszkaoldalához tolva szundikáltak, pótolták, amit az éjszakai műszak miatt elmulasztottak. A karbidlámpák ütemesen ringatóztak a kiskampójú, barnára festett,öntöttvasból készült fogasokon. Némelyik még égett, pislákolt. Vidáman futott lefelé a völgy kanyaraiban a kisvonat. Vitte a szenet a gyárba, az embereket meg otthonukba vagy a városba. Mi ott szálltunk le, ahol a városi villamos keresztezte a kisvasutat. "

Oravec János: Báberek (2004)

19544_20090816_071801.jpg

 

Kezdem azt érezni, hogy előző életemben egy perecesi bányász vagy éppen egy perecárus voltam valamikor a 1900-as évek elején. Ezeket a sorokat olvasva képzeletben én is felültem a kisvasútra, mögöttem a jól megrakott szenes vagonok, és vígan szívtam a pipámat, miközben lepöfögtem néhány sorstársammal a "völgybe".

Írtam én itt már elhagyatott bunkerekről, egy élményekkel teli napról ezen, a szebb napokat látott városrészen. Már akkor izgatta a fantáziámat Pereces misztikuma, és minden amit hátrahagyott. Épp ezért nem hagytam ki az egykori bányaépületek bejárását sem.

Pereces történetét már az egyik élménybeszámolómban bővebben kifejtettem, magáról a bányáról azonban kevesebb szó esett. Azóta több, egykori perecesi bányásszal volt alkalmam beszélgetni, így egyre jobban izgatta a fantáziámat, hogy vajon be lehet-e még jutni az egykori épületekbe. Amint lejjebb látjátok majd, sikerült rést ütni a pajzson. 

De ne szaladjunk ennyire előre, előbb ismerkedjünk meg a dicső múlttal!

500lead155.jpgCsoportkép 1905-ből. A háttérben a bányaigazgatóság épülete. 

A bányatelep építésztörténeti áttekintéséhez kiváló támasz Holló Csaba építész tanulmánya, melyből csak néhány érdekesebb részletet ragadunk ki.

Pereces bányatelep történetének kezdete pontosan ismert. 1868. február 05-én adta ki Lónyai Menyhért, a Kiegyezés utáni kormány pénzügyminisztere az alapító oklevelet a Diósgyőri Vasgyár új helyre telepítéséhez a Garadna - Hámor völgyből. Az új Vasgyár szénellátását voltak hivatva biztosítani Pereces-völgyben, ahová kettős vágányú vasútvonal kiépítését rendelték el.

A perecesi bányászat nagyüzemi megteremtésére a Selmecbányán végzett 27 éves bányamérnököt, Joós Istvánt helyezték Diósgyőr-Vasgyárba, aki ezt a tevékenységet eredményesen végezte 1911-ig, amikor kinevezték az állami szénbányák igazgatójává.

A bányatelep első beépítési ütemében, 1874-ben épült az igazgatósági épület, az építés korára jellemző és igen gondosan megvalósított tégla-architektúrával. Ebben az évben készültek el az Erdő soron a bányatelep első állami lakóházai. A 30 munkás, 3 tisztviselő, 3 altiszt családja részére épített lakóházak az Erdő soron ma is állnak, ugyanúgy, mint az igazgatói épület. Sajnos állaguk méltatlan történeti értékükhöz és kialakításuk, karbantartásuk első 120 évének gondosságához.

A bányászati termelési eredmények és a közvetlenül ehhez kapcsolódó műszaki-termelési adatok dokumentálása mellett sajnálatosan nem sok figyelmet fordítottak a technológiát kiszolgáló építmények történetének megörökítésére. 

 

 A leírtakból is kiderül, hogy ezen a hatalmas területen több olyan épület, vagy annak maradványa látható, aminek már csak kevesen ismerik a funkcióját. Még kísérőm, Tibi bácsi sem tudta pontosan megmondani ottjártunkkor, hogy a bányateleptől kicsit távolabb lévő épületek pontosan mik lehettek, holott ő évtizedekig itt dolgozott, sokáig itt is élt.  

14-pereces-lp-1-1024x661.jpg

A bánya és annak kiszolgáló épületei 2004-es bezárásuk óta elhagyatottak, holott ettől az évtől a Nemzeti Kulturális Örökségek Minisztériuma Műemlékvédelmi Hivatala a bánya létesítményeit védetté nyilvánította...

p0026684.jpg

Bár bizonyos részét még bérli egy-két kisebb cég, a 150 évvel ezelőtti állapotokra már csak a festői szépségű táj emlékeztet. Nemhogy a vasútnak, még a síneknek sem leljük már nyomát, a 6-os busz végállomásától felfelé indulva pedig olyan, mintha egy apokaliptikus film díszletei közé csöppennénk.

Vegyék elő képzelőerejüket az időutazáshoz, hiszen olyan állapotok uralkodnak az egykori bányatelep területén, ami már mindenre emlékeztet, csak ara nem, hogy itt valaha az ország egyik legdinamikusabban fejlődő szénbányája, és ezzel együtt egy virágzó település volt. 

Első lépésként megnéztük, hogy merre visz minket az elkerített épületek mellett vezető, murvás út. Néhány perc séta után egy tisztáson lyukadtunk ki, ahol annak idején egy lovarda lehetett, annak idején itt lakhatott az az állatállomány, ami a munkához szükséges volt. 

cam00080.jpg

  Bár a mezőt már sűrűn benőtte a gaz, igyekeztünk minden megmaradt épületbe benézni. 

cam00082.jpg

cam00083.jpg

cam00086.jpg

cam00088.jpg

cam00092.jpg

cam00094.jpg

cam00095.jpg

cam00096.jpg

cam00097.jpg

cam00099.jpg

cam00101.jpg

cam00107.jpg

cam00109.jpg

cam00110.jpg 

cam00105.jpg

 A tisztás két oldalán találtunk még épületeket, mely szintúgy kiszolgáló létesítmények lehettek.

cam00113.jpg

cam00115.jpg

cam00116.jpg

 

cam00127.jpg

cam00120.jpg

cam00124.jpg

cam00125.jpg

cam00130.jpg

cam00131.jpg

Az ajtó kis tábláján jól olvasható az ÁFOR felirat. Azt hinnénk ez egy jó kiindulópont, de mi is az ÁFOR? 

Európában az első világháború idején jelentek meg az első kutak, elsősorban amerikai cégek közreműködésével. A hazai motorizáció fejlődésével sorra nyíltak Magyarországon is a benzinkutak. Ezeket a második világháborút követő államosítás után egységesen az Ásványolajforgalmi Rt. (Áfort), majd később Ásványolaj Forgalmi Vállalat (Áfor, Mol elődje) kezelte. A hatvanas évektől újra megjelentek a piros Áfor benzinkutak mellett a sárga Shell és Agip, valamint a zöld BP kutak. A Shell kutakat az Interag Rt. üzemeltette, ezek elsősorban nagyvárosokban és forgalmas főutak mellett működtek. Az Agip és BP kutak Áfor-üzemeltetésűek voltak.

És mi köze az ÁFOR-nak Pereceshez? Miután a bányászkodás súlypontja Lyukóbányára került át, a főépületet az ÁFOR (a MOL elődje) vette meg és használta kb. a rendszerváltásig. A hátsó traktus ugyanakkor maradt a bányáé, de már nem bányaként, hanem csupán a perecesivel a föld alatt összefüggő, lyukói akna menekülő járataként, ill. levegőellátó helyeként működött.. cam00136.jpg

cam00139.jpg

cam00140.jpg

cam00142.jpg

 Kilátás az útról, ami visz tovább a rengetegbe. Tibi bácsi elmondása szerint ez az út egészen Parasznyáig megy. Annak idején a parasznyai bányászok hosszú kilométereket gyalogoltak át az erdőn, hogy felvegyék a munkát. 

Mi azonban itt visszafordulunk, hogy ne térjünk el eredeti célunktól. Egy kisebb séta után leereszkedünk a lejtőn, és betérünk az egykori bányaigazgatóság területére. 

cam00143.jpg

 Mint láthatjuk a bányaigazgatóság több épületből állt. A képen látható többemeletes épület volt értelemszerűen az igazgatóság főépülete. 

Ezen a videón pedig láthatjátok az épület 3D-s rekonstrukcióját, amit ezúton is köszönünk Bereczki Zoltánnak.

 

Igazgatosag by Bereczki Zoltán on Sketchfab

(Még bővebben Perecesről itt)

cam00145.jpg

cam00147.jpg

Akkor nézzünk be a főépületbe!

cam00148.jpg

Az épületbe beérve egy hatalmas előcsarnok fogad minket, ahol több irányba is elindulhatunk, így nem is nagy meglepetés, hogy rengeteg egykori iroda, szoba látványa tárul elénk, melyet már csak a méretük és a megmaradt tapéták színe különböztet meg egymástól. Logikusan gondolkozva a szobák nagyságából tudjuk megítélni, hogy mely irodában milyen beosztásban dolgoztak az igazgatóság alkalmazottai. 

cam00149.jpg

 

cam00154.jpg

cam00155.jpg

 

kalaatti9.JPG

 

cam00160.jpg

cam00161.jpg

cam00165.jpg

cam00171.jpg

cam00179.jpg

cam00181.jpg

cam00178.jpg

Egy indokolatlanul befalazott ajtó

cam00169.jpg

 cam00177.jpg

Volna mit...

cam00172.jpg

 

cam00173.jpg

cam00174.jpg

cam00176.jpg

cam00170.jpg

Túl vagyunk a földszinten, és ami a szemünk elé tárult az mindenhol ugyanaz. Omladozó vakolat, sivárság, néhány elhagyott wc kagyló, szék vagy éppen asztal és egyéb kacatok, amiket nem tudtak már az idők során hasznosítani. Az épület közepén lévő lépcsőn óvatosan, de elindulunk egy emelettel feljebb.

kalaatti7.JPG

kalaatti8.JPG

kalaatti11.JPG

kalaatti18.JPG

kalaatti19.JPG

kalaatti20.JPG

kalaatti21.JPG

cam00187.jpg

cam00188.jpg

 

cam00197.jpg

cam00196.jpg

cam00194.jpg

cam00201.jpg

cam00193.jpg

cam00204.jpg

Ez egy "nagyfejes" egykori ajtaja lehetett

cam00207.jpg

 

 

cam00209.jpg

cam00210.jpg

 

cam00212.jpg

Az egykori menza a konyhával 

cam00218.jpg

cam00219.jpg

cam00220.jpg

cam00216.jpg

cam00221.jpg

cam00222.jpg

cam00224.jpg

A padlástérrel végezve bejártunk az épületet, így körülnéztünk kint is, ahol még két épület található, valamint a főépület pincéjét sem néztük még meg. 

cam00229.jpg

cam00230.jpg

kalaatti2.JPG

cam00232_1.jpg

A pincerész bejárata

kalaatti3.JPG

kalaatti4.JPG

kalaatti5.JPG

kalaatti6.JPG

cam00233_1.jpg

Az egykori moziterem, ami elég nagy érdekessége a helynek. „Itt volt lent a buszmegállóban. Nem az emeletes épület, hanem a másik, amelyik közelebb van, az volt a mozi terem, meg kulturális épület és oda jártunk.”

„A kultúrteremben, ahol a mozi is volt, tánchelység is volt, iroda volt fölötte, lent hol a mozi, hol a próba, kisebb előadások, ott volt a színpad is, abban az időben csak az volt ott, utána jött a szabadtéri.”
(Interjúrészletek, Sz.-né, B.K.- perecesitanosveny.hu)

cam00234_1.jpg

cam00235_1.jpg

kalaatti12.JPG

kalaatti13.JPG

kalaatti14.JPG

kalaatti15.JPG

kalaatti16.JPG

kalaatti17.JPG

Bebarangolni az épületeket egészen hátborzongató érzés, nem is tudom, mikor voltam utoljára egy ekkora területű, elhagyatott épületkomplexumban. 

Van valami idézőjeles bája tehát olvasni az élettel teli perecesi múltról, majd végigsétálni a kihalt területen. Hogy ne csak a jelen állapotokból fakadó szomorúság maradjon bennünk, levezetésképp mutatunk egy videót, ami az egykori vasútvonalon vezet minket végig, rekonstruálva Pereces fénykorát.

pereces_terkep.PNG

Perecesi tudtad-e:

- Itt húzódott a Gräzentstein alagút, amely Európa leghosszabb, egyben a világ 3. leghosszabb alagútja volt elkészültekor (1869)

- a majd száz évig működő Baross-akna sokáig az ország legkorszerűbb és a megye legnagyobb teljesítményű bányája volt, egyben Pereces legnagyobb bányája is

- a perecesi Újaknán a földalatti szállítást először végezték a országban villamos mozdonyokkal (1901-től), itt próbálták először az ún. keszonos aknamélyítést is

forrás: Volt egyszer... a perecesi bányatelep (Horizonton, 2010)

Szólj hozzá

pince vasút pereces bánya mécs igazgatóság áfor elhagyatva miskolcon