Mit Miskolc adhatott

Jó szerencsét! – Lyukóbánya története

2016. február 18. - akere

Egyetemista koromban jártam először Lyukóbányán, mikor antropológus hallgatóként kérdőíveztem a területen. Számos régi és új lakóval beszélgettem, köztük nem egy özvegyasszony volt – bányász özvegy, akik sokat meséltek a völgy fénykoráról, és a bányászéletről. Sokuk nem sokkal azután vesztette el férjét, hogy az nyugdíjba ment – a bánya nem kíméli az ember egészségét, és nem mindenki éri meg a jól végzett munka után a megérdemelt pihenést. Ahogy hallgattam ezeknek az asszonyoknak a történeteit, úgy éreztem: a bányászfeleség élete egy folytonos beletörődés. Beletörődés abba, hogy bármikor előfordulhat, hogy a férje nem jön fel az aknából, és abba, hogy az együtt töltött idő talán nem lesz olyan hosszú, mint szeretnék. Eleinte a fiatal feleség még izgul, és retteg minden nap, utána már csak csendben elfogadja. Úgy éreztem, ezek az asszonyok minden nap megélték és tudták, hogy mekkora ajándék az, ha férjük este hazatért. Legyen ez a cikk egy tisztelgés a lyukói bányászok, és családjuk előtt.

10934007_10153461660151124_6233071520827274606_n.jpg

 

Tovább olvasom az új blogon!

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolcadhatott.blog.hu/api/trackback/id/tr58402078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Usenka 2016.02.19. 15:05:44

Ez nagyon jó írás volt!

gigabursch 2016.02.19. 15:31:13

Kétszer voltam ott odalent.
Lenyűgöző élmény volt a -es fronton végigmenni a homlokmaró tárcsák és a láncoskaparó munkája előtt.
Nameg baromi jó élmény a pajzs léptetése.
Ehhez képest a StarWars lépegetői kismiskák.

Neonknight 2016.02.19. 15:35:00

Jó írás. 15-20 éve még gyakran jártunk oda hétvégén szalonnát sütni egy barátomék telkére (apja bányász volt, a szomszédok is nyugdíjas bányászok voltak). Azóta már szinte az összes hétvégi telket szétlopták a környéken lakók, olyan is volt amit felgyújtottak :(
Persze választások idején mindig elhangzanak nagy ígéretek, esetleg pár hétig járőröztetnek pár rendőrt (vagy már azt se, csak városőrt), de utána zavartalanul folyik a szabadrablás.

kewcheg 2016.02.19. 17:56:20

...." nem kincs után
sóvárgok én
bányászkislányt
óhajtok én..."
Egy mára letűnt embertípus- sajnos:((

- figyelő - · http://www.facebook.com/profile.php?id=100001008163310 2016.02.19. 20:17:06

A nyolcvanas évek 'fénykorának' felidiézésén, a kocsmázások emlegetésén túl hiányolom a cikkből a hanyatlás okainak leírását. Mint általában a nyolcvanas években, az ország valószínűleg itt is erősen ráfizetett arra, hogy egymillió tonnára mentek fel a termelési mutatók.

Miskolc régen és ma 2016.02.20. 08:26:11

@- figyelő -: pedig kristály tisztán le van írva.

- duplagondol 2016.02.20. 10:41:02

@Miskolc régen és ma: Igen, a rendszerváltás utáni helyzet, amikor még a korszerűbb technológiával, jobb munkaszervezéssel is veszteséges volt az üzem. De mi a helyzet a nyolcvanas évekkel, amikor jóval nagyobb létszám mellett termeltek ugyanúgy egymillió tonna felett? A kocsmakultúra leírásából óhatatlanul arra gondol az ember, hogy a munkamorál nem lehetett éppen kifogástalan. Azzal együtt is, hogy sokan nyilván keményen dolgoztak, esetleg az életüket hagyták ott Lyukóbányán vagy bármelyik másik magyaroszági szénbányánál.

Miskolc régen és ma 2016.02.20. 11:07:46

@- duplagondol: Hadd mentsem ki a leányzót, aki a cikket írta, mert a kocsmás részt- már ha az Újgyőris részre gondoltok - én tettem bele. Mivel keresztapám majd' 40 éven keresztül dolgozott Lyukóban mint munkairányító, édesapám pedig kohász volt, így rengeteg anekdotát hallottam arról, hogy mik történtek egy-egy műszakváltás után, mikor ezek a munkások a műszak után hazafelé menet megálltak még egy-egy sörre, általában a főtéren. Édesapám és keresztapám is szívesen sztorizgat erről, tehát szó nincs róla, hogy nem lett volna jó a munkamorál, sőt... A cikkekhez csak olyan hozzászólás érkezik, hogy mennyire jó (egyben megerőltető) volt bányásznak lenni. Azonban tény, hogy ezekben a kocsmákban mindig ment a kohász-bányász "ki a jobb" froclizás, ami néha, ha valakik erősre itták magukat, akkor tettlegességig fajult. De hangsúlyozom, ez nagyon ritka volt, hiszen jól megfértek egymás mellett, hiszen tudták, hogy egyik sem élne meg a másik munkája nélkül. Ma mutatom meg nekik az írást, én izgulok a legjobban, hogy mit mondanak rá, de egy biztos: amikor terepbejárásra megyünk a területre, nem az ilyenkor divatos etnikum ömlengésre leszünk kíváncsiak, hanem arra, hogy pl. keresztapámból milyen érzéseket vált majd ki a jelenlegi állapotában a bánya területe. Akkor biztos, hogy még több sztori előkerül majd, amit meg is fogunk veletek osztani.

- duplagondol 2016.02.20. 11:30:04

@Miskolc régen és ma: Azt hiszem, létezhetett egyfajta kettősség, mondjuk azokat nézve, akik műszak után megitták a jól megérdemelt sörüket és azok közt, akik még naplemente után jóval is a vendéglátó-egységben tartózkodtak. Ilyesféle kép állt össze nekem Moldova Komlóról készült riportkönyvének olvasása után is, és beszélik mifelénk, a Dunántúlon, Balinkabánya mellett, hogy mindenkor akadtak lógósok, protekciósok az üzemvezetés körül. Nem szólva a lopásokról: ismerem a bánya igazgatóját, akit, amikor 1990-ben, MSZMP-pártalapon kineveztek a bánya vezetőjének, azzal vágott vissza a leépítés ellen tiltakozóknak, hogy 'ti is felelősek vagytok abban, hogy Balinka ide jutott'. Akárhogy is, engem ebben a történetben egyrészt a számok érdekelnek, az, hogy mennyire volt ráfizetéses a korszerűtlen technikát alkalmazó szocialista iparpolitika. Önmagában az, hogy fele (?) létszámmal az amerikaiak hozni tudták a korábbi számokat, már különbségre utal. És hogy, mekkora a felelőssége a rendszerváltáskori csődben a gyárigazgatón túl az egyszeri munkásnak, akit, ha megengedő vagyok, úgymond 'megronthattak a körülmények'. Hogyan, mikor került szembe az aljasság, a sunyiság egy, egyébként valóban létező proletár erkölccsel - ilyen helyzetekre talán a te Történeteid is rámutathatnak.

Miskolc régen és ma 2016.02.20. 11:51:41

@- duplagondol: Ezzel kapcsolatban van keresztfaternak egy remek könyve, ami az akkori bányász attitűdöt mutatja be. Hülyeséget nem akarok mondani, megkérdezem ma tőle a könyv címét és szerzőjét, és holnap megírom.

- duplagondol 2016.02.22. 21:46:32

@Miskolc régen és ma: Sikerült végül valamire rábukkannod? Engem konkrétan határozottan érdekelne a dolog.

hutník 2016.03.14. 19:58:40

Tisztelet a bányász szaknak...

Miskolc régen és ma 2019.10.18. 07:54:11

@- duplagondol: Szia. Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, sajnos a terepbejárásból nem lett semmi, mert a keresztapámat egy hirtelen jött, súlyos betegség elvitte... A könyv címe Karbid krónika volt. de nem tudom, hogy lehet beszerezni:
www.regikonyvek.hu/kiadas/karbid-kronika-dedikalt-1996-banyaipari-dolgozok-szakszervezete

- duplagondol 2019.10.18. 17:19:52

@Miskolc régen és ma: Részvétem...:-( A könyvet pedig köszönöm. Három év után válaszolni... ez nem szégyellendő, hanem inkább becsülendő...:-)
süti beállítások módosítása