2016. feb 18.

Jó szerencsét! – Lyukóbánya története

írta: akere
Jó szerencsét! – Lyukóbánya története

Egyetemista koromban jártam először Lyukóbányán, mikor antropológus hallgatóként kérdőíveztem a területen. Számos régi és új lakóval beszélgettem, köztük nem egy özvegyasszony volt – bányász özvegy, akik sokat meséltek a völgy fénykoráról, és a bányászéletről. Sokuk nem sokkal azután vesztette el férjét, hogy az nyugdíjba ment – a bánya nem kíméli az ember egészségét, és nem mindenki éri meg a jól végzett munka után a megérdemelt pihenést. Ahogy hallgattam ezeknek az asszonyoknak a történeteit, úgy éreztem: a bányászfeleség élete egy folytonos beletörődés. Beletörődés abba, hogy bármikor előfordulhat, hogy a férje nem jön fel az aknából, és abba, hogy az együtt töltött idő talán nem lesz olyan hosszú, mint szeretnék. Eleinte a fiatal feleség még izgul, és retteg minden nap, utána már csak csendben elfogadja. Úgy éreztem, ezek az asszonyok minden nap megélték és tudták, hogy mekkora ajándék az, ha férjük este hazatért. Legyen ez a cikk egy tisztelgés a lyukói bányászok, és családjuk előtt.

10934007_10153461660151124_6233071520827274606_n.jpg

Lyukóbánya – Pereces mellett – a diósgyőri kohászat másik nagy szénellátója volt. Bár sosem bírt olyan, önálló települési funkcióval, mint Pereces, de számos generáció munkahelyéül szolgált, és sokat hozzátett a borsodi bányászkultúrához.

Lyukóvölgy területe már a bánya megnyitása előtt is fontos szerepet töltött be évszázadokon át, mint a Diósgyőri Uradalom erdészeti és vadászati területe, majd az 1549 és 1603 közötti dézsmajegyzékekben Lyukó Miskolc tizennégy szőlőhegye között önállóként szerepelt. A szőlőhegy alatti „Megállj” kocsma szolgált a dézsmafelügyelet székhelyéül, mivel a kocsmáros volt megbízva azzal, hogy a szüretről hazafelé igyekvő miskolciakat ne engedje át dézsmafizetés nélkül.

1458415_680187155336895_863706878_n.jpg

Érdekesség, hogy a múlt emlékeit az elnevezésekben ma is őrzi a völgy: a bánya megnyitása előtt mezőgazdasággal foglalkozó családok életek itt, innen maradt meg a Magyar-tanya, Laczkó-tanya, Sütő-tanya területek, és buszmegállók neve.

A 19. században, a diósgyőri kohászat erősödésével egyre inkább kezdték kiaknázni a Borsodi-medence széngazdagságát, és 1924-ben Mánik Sándor Annabányán megalapította a Lyukóvölgy Szénbánya Vállalatot, majd 1938-ban megtörtént az első akna megnyitása (Mátyás-akna), de a termelés ekkor még meglehetősen elavult technológiával, lassan zajlott.

182098_359949704073804_1754650706_n.jpg

A háború után aztán a bánya állami kézbe került. Mivel a Diósgyőri Vasműnek egyre nagyobb lett a szénigénye, így megkezdődött korszerűsítése is. Ennek egyik lépcsője volt 1953-ban a lyukói alagút megnyitása, melynek célja az volt, hogy a kitermelt szenet kerülő nélkül szállíthassák a Vasgyárba, illetve, hogy a Perecesen lakó lyukói bányászok közvetlenül járhassanak munkába. Hét éven át működött, míg biztonsági okokból le kellett állítani a forgalmat, az pedig később nem is indult újra, mert a vasgyár pakura és földgáztüzelésre állt át, a lyukói szenet pedig kötélpályás szállítással a berentei erőműbe szállították. Az alagút Lyukóbánya felőli része ezután egy ideig légópinceként üzemelt.

A korszerűsítés ellenére még mindig a bányászoké maradt az egyik legnehezebb munka.

„Édesapám mesélte, hogy 8 órán keresztül nem tudtak sok vájatban felegyenesedni, annyira szűkek és alacsonyak voltak. Fiatal házas korukból mesélte Édesanyám, hogy mikor várta műszak végén a kapuban és meg akarta csókolni, csak annyit mondott: "Ne érj hozzám Kedves, mert összeesek". Nagyon nehéz munka volt. Ez a 40-es évek végén történt.” – írja egy Facebook bejegyzésben a Miskolc a múltban csoport egyik tagja.

Nem véletlen az ősi bányászköszönés: Jó szerencsét! Odalent sokszor csak a szerencse mentheti meg az embert, miközben megannyi veszély les rá. 1975-ben Lyukóbányán is bekövetkezett egy szerencsétlenség: tűz ütött ki, és a szén 48 napon át izzott, két halálos áldozatot követelve. Az egyik asszony férje, akivel beszélgettem, bányamentő volt, akinek ebben az időszakban nem volt ritka, hogy két 24 órás műszakot húzott le egymás után, nem volt megállás, míg a tüzet el nem fojtották.

bc3a1nya-csoport1.jpg

Az 1980-as évek hozták el Lyukóbánya fénykorát, amikor „milliomos” bányának is nevezték, mert volt, hogy évi egymillió tonna szenet hoztak a felszínre. 2500 ember dolgozott ekkor a bányában. A bányászok számára saját klubkönyvtár, fúvós zenekar, sporttelepek (perecesi teke- és lőtérpálya, lyukói kézilabda- és teniszpálya), üdülők biztosították a kulturális, sport-és pihenési lehetőségeket. Az egy műszakban dolgozók alkották a brigádokat, és gyakran közös brigádkirándulásokon vettek részt, ezzel is erősítve az összetartozást. A műszak végén a kocsmák megteltek kohászokkal és bányászokkal, akik egymást ugratva licitálták túl a másik történeteit, de volt, hogy egy-egy ilyen vita korsóreptetésig fajult. Ezek a kocsmák általában az Újgyőri főtér környékén voltak, ahol egy-egy műszakváltás után jöttek össze sörözni a bányászok és a vasgyáriak. A 70-es, 80-as években volt tehát élet ezen a környéken, ahol több ezer munkás ment a szélrózsa minden irányába.

10423663_10153453382496124_2112045253294054149_n_1.jpg

Lyukóvölgy egész területét nem foglalja el a bánya. A fennmaradt részek erdős, rétes domboldalak, ahol korábban is folytattak mezőgazdasági tevékenységet. Így logikusnak tűnt, hogy ún. „zártkerteket” alakítsanak itt ki, ahol a lyukói bányászok és a diósgyőri kohászok egészséges környezetben tölthetik el a hétvégét, valamint zöldséget-gyümölcsöt termeszthetnek, mellyel saját háztartásuk ellátást is megkönnyítik. Később engedélyezték kis hétvégi házak építését is a telkeken, így valódi üdülő övezetté vált a Lyukóvölgy. A 70-es évek végén a villanyt is bevezették, és a vízhálózat részleges kiépítése is megtörtént, így voltak, akik már nem csak hétvégére, hanem tavasztól őszig tartósan kiköltöztek. Azok az idősebbek, akik ma is tartósan, vagy az év nagyobb részében itt élnek, nosztalgiával gondolnak vissza erre az időszakra, és gyakran emlegetik, milyen gyönyörű volt akkor Lyukó, a sok rendezett, megművelt kerttel.

A rendszerváltás után a nehézipar leépítése és a privatizáció elérte a bányákat is, és ez megpecsételte Lyukóbánya sorsát.  Bár még csaknem 15 éven keresztül működött, de folyamatosan csökkenő létszámmal. 1990-ben változtatták nevét Miskolci Bányaüzemről Lyukóbányára, és a nem gazdaságosan működő üzemegységeket átalakították vagy megszüntették. 1993-ban a Borsodi Energetikai Kft-hez került, 2056 dolgozóval. 1992-ben a termelésben visszaesés következett be, amit később sem tudtak korrigálni.

1996-ban a Borsodi Energetikai Kft. és így Lyukóbánya fő tulajdonosa az amerikai AES Corporation lett. Az átvételkor a dolgozói létszámot túl soknak ítélte, de próbálta a leépítést lehetőleg humánus módon megoldani: felajánlotta, hogy beosztástól és szolgálati időtől függő pénzbeli juttatással, önként távozhat, aki szeretne. Lyukóbányán csaknem 900-an éltek a lehetőséggel, így a létszám 1256 főre csökkent.

1476620_636908863013970_2076933236_n.jpg

Az elmúlt 5 év veszteségeit nézve az AES célja elsősorban az volt, hogy legalább nullszaldóssá tegye az üzemet. Az amerikai cég sajátos, addig szokatlan, új munkakultúrát hozott, illetve várt el. Meghirdetett alapelvein (tisz­tesség, szociális felelősség, korrektség, jókedv) kívül szinte mindenek felett állóan követelte meg a biztonsá­gos munkavégzést, az ezzel kapcsolatos szemléletmód állandó javítását. Az üzem baleseti mutatói ennek ered­ményeként szinte hihetetlen mértékben javultak.

Bár 1999-től három éven át ismét sikerült évi egymillió tonna szén kitermelését megvalósítani, a bánya pénzügyileg még mindig veszteséges volt. A bánya bezáráshoz aztán egy 2005-ben életbe lépett szigorú, nemzetközi környezetvédelmi előírás, mely megtiltotta a kéntelenítő nélkül működő erőművekben a lyukóihoz hasonlóan magas kéntartalmú szén felhasználását, így a bánya sorsa végleg megpecsételődött. 2004 októberében hozták fel az utolsó csille szenet, majd megkezdődött a bánya bezárása, a még használható gépállomány értékesítése. Mára az alagutakat betömedékelték, és, bár a bánya területén a mai napig működik a Lyukószén Kft, termelés nem folyik.

10488098_258279240962577_8154248782899342859_n.jpg

Lyukóbányán 66 évig folyt szénbányászat, így a bánya több generációnak biztosított megélhetést. A bányászat azonban nem csak egy munka: veszélyessége, nehézsége erős közösséget kovácsolt, és ezek a közösségek hagyományokat teremtettek. E hagyományokat a még élő bányászok és hozzátartozóik igyekeznek a mai napig ápolni, megőrizni. Ennek mikéntjével, Lyukóbánya jelenével, a megmaradt épületekkel egy bejárást követően egy következő cikkben foglalkozunk részletesen.

 joszerencset_cimer_banyasz.jpg

Végezetül pedig álljon itt egy majd 10 perces videó a bánya 66 évéről: 

Források:

Képek: Miskolc a múltban facebook csoport https://www.facebook.com/groups/miskolcam/?fref=ts

Mór Attila: Diósgyőr – a Lyukói alagút sorsa http://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=1922

Lyukóbánya 66 éve http://www.mabat.gportal.hu/gindex.php?pg=15474274

Lyukóbánya mélyén http://szajkojozsef.wordpress.com

 

Írta: Keresztury Ágnes

Szólj hozzá

bánya szén lyukóvölgy lyukó lyukóbánya szénbányászát miskolc a multban miskolc a múltban