Linda Morvai • 25 nap
Magyarország, Nyugat-Németország, Ausztria (MAFILM, Hessischer Rundfunk), 154 perc, színes, dráma
A Filmről
A történet egy színész, Hendrik Höfgen (Klaus Maria Brandauer) felemelkedését, majd lealjasodását követi nyomon a Harmadik Birodalomban. A hamburgi kabaré jelentéktelen kis színészét mindig mások segítették hozzá a kiugrásához, de ahogy magas rangú politikai támogatóra (Rolf Hoppe) talál és pályája meredeken ível felfelé egészen addig, hogy meg sem álljon egészen a berlini színház vezető rendezői posztjáig. Amikor eljátssza Mephistót a Faustban, az ország legfelkapottabb színésze lesz. Ezután már nincs szüksége tovább a régi emberekre, miközben felemelkedése során folyamatosan megtagadja a múltját és sorra árulja el a társait, köztük feleségét (Krystyna Janda), szeretőjét (Karin Boyd) és kollégáját (Cserhalmi György), majd fokozatosan behódol a hatalomnak, hogy ne kelljen lemondania a sikerről.
Szabó István filmjeiből Nyugat-Berlinben tartottak vetítéssorozatot, ahol Manfred Durniok német producer felkérte Szabót és operatőrét, Koltai Lajost egy német tévéfilmre, majd kezükbe adta megfilmesítésre Thomas Mann fiának, Klaus Mann Mephisto – Egy karrier regénye című regényét. Mann a sógoráról, Gustaf Gründgensről mintázta főhősét, aki a weimari köztársaságban és a náci diktatúra alatt is a németek ünnepelt színésze volt. Egyik legfontosabb szerepében szintén Mefisztót játszotta Goethe Faust című tragédiájának több feldolgozásában. A karrierista színész Hermann Göring védenceként a Harmadik Birodalom jelentős kulturális képviselőjévé vált.
Szabó István alkotása egyszerre mély karakterdráma, egyedi szemszögből bemutatott történelmi tabló, valamint a kultúra, azon belül is a színművészet lépcsőzetes kielemzése. Eme három vonulat együtt mozog a 140 perces játékidő során, ezzel illusztrálva az élet aktívan egymáshoz kapcsolódó elemeit, azt a kölcsönös befolyásolóképességet, ami fennáll egyén és társadalom, társadalom és művészet között. A Mephisto komplex alkotásként, elsőosztályú cselekményszövésben, a szokásostól teljesen eltérő módon mutatja be a náci Németország értékrendjét, miközben a színészet, a kultúra kálváriájára és a Harmadik Birodalom által kiszabott halálos ítéletére fókuszál. Szabó mesterien fedi fel a diktatúrákat kiszolgálók önbecsapásait, akik azzal nyugtatják magukat, hogy a művészet felette áll a politikának, és színészként úgysem tehetnek semmit a rendszer ellen, így inkább élvezik a gyümölcseit.
Szabó István a hatalom és a művészet – és a művészember – viszonyát járja körül ebben a filmben, főhősét pedig nem ítéli el. Nagyon egyértelműen megmutatja, hogy Höfgen valójában nem egy gonosz, alávaló ember, hanem csupán egy gyenge, megalkuvó jellem, aki mindennél fontosabbnak látja a sikert és hajlandó is mindent megtenni azért, hogy megtartsa. Először az elveit árulja el és adja fel; elfordul a baloldali eszméktől, majd a családjától és a szeretőjétől is. A film talányos és nagy hatással bíró befejezése mintha egyenesen a nézőhöz fordulna a filmben megfogalmazott erkölcsi kérdésekkel, amelyek újra és újra visszatérnek Szabó István filmjeiben. Az ügynökmúlttal rendelkező alkotót közelről érintették a hatalmat kiszolgáló színész dilemmái. A Mephisto elsöprő sikeréhez az is hozzájárult, hogy összetetten ragadta meg az erkölcsi önfeladást, és Klaus Maria Brandauer zseniálisan játszotta a jellemtelen, mindig egy karakter maszkja mögé bújó színészt. Intelligens játékkal kelti életre Németország egykori legjobb színpadi színészének mélységeit, csendes monológjait, hátborzongató kirohanásait, kiszámíthatatlanságát.
Szabó István egész életműve azt a problémakört vizsgálja változatos formában, hogy a történelmi és társadalmi feltételek hogyan befolyásolják az egyén életét. Míg az 1960-as és 1970-es években készült nagyon személyes (Apa - Egy hit naplója) és speciálisan magyar (Tűzoltó utca 25.) témákat megszólaltató filmjeiben a hazai közegben kibontakozó sorsokat követ nyomon, addig az 1980-as években már a 20. század első harmadának közép-európai karriertörténetei állnak a középpontban. Ezt a harmadik trilógiát nyitotta meg a Mephisto, amit később a Redl ezredes (1985) és a Hanussen (1988) követett. A három film cselekményének ideje nem kronologikusan követi egymást, a művek alapkérdése (mit vár el az egyéntől a hatalom?) tekintetében viszont megfigyelhető, hogy a központi karakterek sorsában érvényesül a fokozatosság elve, hiszen az együttműködéstől eljutnak az önfeláldozáson keresztül a nyílt erőszak passzív elszenvedéséig.
A Mephisto a megjelenésekor nagyon komoly nemzetközi kritikai visszhangot váltott ki. Az 1981-es cannes-i filmfesztiválon a legjobb forgatókönyvért járó elismerést és a FIPRESCI-díjat nyerte el. 1982-ben pedig többek között a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscar-díjjal jutalmazták – elsőként a magyar egész estés játékfilmek sorában. Szabó Istvánt a világ legismertebb rendezői közé katapultálta, és a filmszakma figyelmét is ráirányította Magyarországra.
Érdekességek
- A filmet a 2012-es évben a Magyar Művészeti Akadémia beválasztotta az 53 legjobb magyar alkotás sorába.
- Az 54. Oscar-gálán Ornella Muti és Jack Valenti jelentette be, hogy ez az alkotás nyeri a díjat. Előzetesen Andrzej Wajda filmjét, a Vasembert (Czlowiek z zelaza) tartották a kategória esélyesének. Szabó István filmrendező felszaladt a színpadra, elkezdte a köszönő beszédet, de közben gyorsan felhívta magához a színpadra a film főszereplőjét, Klaus Maria Brandauert, akivel egymással összeölelkezve egy csárdásra emlékeztető örömtáncba kezdtek.
- Gustaf Gründgens 1931-ben játszotta el egyik legismertebb filmszerepét. Fritz Lang M - Egy város keresi a gyilkost című bűnügyi filmjében a szervezett alvilág alvilág fejét alakította, aki a bűnözőket is mozgósítja a mániákus gyerekgyilkos keresésére. Emlékére 2011-ben Hamburgban megalapították a Gustaf Gründgens-díjat melyet kiemelkedő színművészeti életművek elismeréseként adnak át kétévente.
Vélemény
Én csak egy színész vagyok!
Régi elmaradást sikerült most bepótolnom, de jobb később, mint soha. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik (egyébként számomra is az), de annak ellenére most láttam először a Mephistot, hogy hazánk legelső Oscar-díjas filmjéről van szó. Bár így utólag belegondolva nem is feltétlen baj, hogy most néztem meg, nem pedig mondjuk 20 évvel ezelőtt, akkor ugyanis nagy valószínűséggel nem sokat értettem volna belőle.
A legjobb idegen nyelvű film kategóriában már a Mephisto előtt is versengett már magyar játékfilm: 1968-ban a Fábry Zoltán által rendezett A Pál utcai fiúk, 1974-ben Makk Károly alkotása, a Macskajáték, 1978-ban az ugyancsak Fábry rendezte Magyarok, majd 1980-ban Szabó István egy korábbi filmje, a Bizalom jutott el a végső szakaszig, nyernie azonban egyiknek sem sikerült. Az első Oscar-díjat elnyert magyar alkotás azonban mégsem a Mephisto volt, hanem 1980-ban Rófusz Ferenc A légy című animációs rövidfilmje. Később még két magyar alkotásnak sikerül elnyernie a legrangosabb filmes díjat: 2015-ben Nemes Jeles Lászlónak sikerült megismételnie Szabó István sikerét, ugyanis az ő által rendezett Saul fia nyerte el a legjobb idegen nyelvű film díját, majd egy évvel később Deák Kristóf a Mindenki című rövidfilmjével nyert.
Ezután a kis kitérő után térjünk vissza magára a filmre, amivel kapcsolatban mindenki számára a legfontosabb kérdés, hogy jogosan érdemelte-e ki Szabó István filmje az Oscar-díjat? Nyilván erre nehéz válaszolni, de ha mindenképp választ várunk a kérdésre, akkor mindent összevetve kijelenthetjük, hogy egyértelműen igen a válasz. A Mephisto legnagyobb erénye mindenképp az erőteljes témában és az üzenetében rejlik. Szabó István filmjében az emberi gyengeség, a hatalom és a moralitás bonyolult összefüggéseit tárja fel, miközben egyáltalán nem tör pálcát főszereplője felett. Höfgen ugyanis valójában egyáltalán nem gonosz, csak egy gyenge jellem, aki bármit hajlandó feláldozni a sikerért, a rivaldafényért. Egy ragyogó tehetségű, ugyanakkor rendkívül ambiciózus, nárcisztikus és sikerre éhes egyén. Hiába figyelmeztetik folyamatosan a hozzá közel álló emberek, hogy a németországi történések egyre fenyegetőbb helyzetet idéznek elő, Höfgen mindig talál olyan indokokat, amivel saját döntéseit alátámasztja. Valójában saját magának is hazudik, mivel a lelke mélyén pontosan tudja, hogy milyen árat kell fizetnie a sikereiért, de úgy gondolja, hogy inkább becsukja a szemét és a könnyebb utat választja. Kicsivel több munkával és szorgalommal máshol is lett volna lehetősége elérni ugyanezeket a sikereket a pokoli kompromisszumok megkötése nélkül, de túlságosan gyáva volt ahhoz, hogy végigmenjen a nehezebb úton. Mi pedig végignézhetjük azt, hogyan lesz az egykoron idealista fiatal színészből megkeseredett színházi vezető, akinek rengeteg lehetősége lett volna változtatni a sorsán, de mégsem tette meg.
Mindehhez Szabó István talált egy remek színészt Klaus Maria Brandauer személyében, aki mesterien jeleníti meg az önámítás és az árulás legkülönbözőbb árnyalatait. Mindent egybevetve a Mephisto egyáltalán nem könnyű alkotás, de mindenképp megéri rászánni az időt és ha ez sikerül, akkor maradandó élményt tud nyújtani a nézőjének. Emellett pedig magyarként kötelező alkotásnak is tekinthető, ugyanis azon kevés alkotás egyike, amelynek sikerült elnyernie az Oscar-díjat. Így aki még nem látta, mindenképp pótolja és ha teheti, ne várjon vele annyit, mint ahogyan azt én tettem.
https://videa.hu/videok/film-animacio/1-m-e-p-h-tvrip-vhsrip-kaOWEE30bh9fomiA
Ítélet: 10/8
