Tegye fel a kezét, aki gyerekkorában játszott kincskeresőset! Akár nagyszülőknél, otthon a padláson, pincében, anyuék régi, bedobozolt cuccai között, telken, mohó élvezettel ásta bele magát a múltillatú kacatokba, amik talán más szemmel nézve használhatatlan vacakok, de az éles és kreatív szemnek a lehetőségek tárháza.
A "Complex Áruház" pontosan egy múltidéző ilyen kincsesbánya.

A barátaimmal szeretünk beöltözős bulikat rendezni, lázas izgalommal várjuk minden évben a farsangot és a halloween-t, mert akkor maskarába lehet bújni anélkül, hogy teljesen buggyantnak nézzék az embert, és ehhez fel kell készülni, megfelelő alapanyagokat kell találni. Így vezetett el egy kedves barátnőm erre a helyre, ahol aztán bőven lehet válogatni a különböző ruhák között például, amikből még bármi lehet, ha az embert megáldotta a természet némi fantáziával és kézügyességgel, így lehet akár Bádogember is az Ózból.

Mi csak "lomosboltnak" hívjuk, a szó legpozitívabb értelmében, kicsit olyan a hely, mint egy koncentrált régiségvásár, sőt, az is, órákig lehet böngészni a kínálatot. Az én szívem csücskei a könyvek. Rengeteg régi könyv, akár a retro jegyében, átitatva az igazi bódító, ósdi könyvillattal, amit minden antikváriumba járó jól ismer, a polcok padlótól plafonig roskadoznak a kincset érő kötetekkel, minden témában - fillérekért.

A használt ruhák és könyvek mellett pedig minden van, tényleg minden: hamisítatlan magyar retro cuccok, porcelán étkészlet, ezüst evőeszközök, bőröndök, szekrények, polcok, szobrok, képek, csupa gyönyörű és érdekes holmi, már annak, aki erre fogékony. Én rajongok a régi dolgokért, amikből árad az élet, és az emberben önkéntelenül is elindul egy történet, amit a kissé megkopott tárgyak súgnak, és mögéjük lehet képzelni.

Jánossal, a tulajdonossal beszélgettem egy kicsit, aki elmesélte nekem, hogy ő hivatalosan műtárgybecsűs, és az üzlet egyébként régiség- és használtcikk kereskedés. Itt álljunk meg egy szóra, mert egy baromi vicces dolgot is megtudtam ma (remek dolog ez, minden nap tanul valami újat az ember), mégpedig hogy hivatalosan nincs olyan, hogy régiség, csak használtcikk, ebből kifolyólag egy ókori római pénzérme sem régiség, vagy antikvitás, hanem használtcikk... Végülis tényleg, valamikor használták, úgy kétezer éve... :)
A családi vállalkozásban immár hét éve hagyatéki felvásárlással foglalkoznak, illetve magánszemélyektől és cégektől is vásárolnak fel kistételben, de netes fórumokon szintén értékesítenek, több munkatárs is segít Jánoséknak.

Sokszor harcolnak is a kidobásra szánt tárgyakért, hogy ne a szeméttelepen végezzék az olyan szép holmik, amiket a képeken is láttok - igen, sokszor ezeket a kuka mellé tennék ki az emberek.
De egyúttal bizonyos jótékonysági szolgálatot is adnak, ellátnak, mert sokszor ezzel segítenek a rászorulókon, akik az utolsó értékeiket itt adják el, vagy itt szerzik be olcsón, másodkézből azt, amire szükségük van.
A kereskedés és amellett, hogy ebből éljenek, azonban más célt is látnak a régi tárgyak felvásárlásában: nem csak hagyatéki ügyek, hanem válások alkalmával is felkeresik őket, hátrahagynak sok mindent az emberek az életük korábbi szakaszából, ami számukra tele van emlékekkel, másoknak viszont még hasznos lehet, így ezeknek a holmiknak meg kell találni az új helyét.

Egyfajta újrahasznosítás is ez, a környezettudatosság jegyében, mert ahelyett, hogy szemét, hulladék lenne ezekből az olykor sokat megélt tárgyakból, egy teljesen más környezetben ismét hasznossá válnak, egy új életet kezdenek egy új milliőben. Ez utóbbi két okból kicsit azt éreztem, mintha valamiféle "menhely" lenne, ahol megmentik a szép dolgokat. Amely rászorul, leporolják, kicsinosítják, és új értelmet adnak nekik.
Ahogy sétáltam körbe, és pásztáztam a polcokat, láttam, hogy bizony azért vannak itt komolyabb régiségek is - bélyegek, pénzérmék, festmények, porcelánok (Herendi és Zsolnai, Körmöcbányáról származó meseszép mázas tányérok), az elmúlt száz év bútorai, képei, berendezési tárgyai köszönnek vissza és állják ki még mindig az idő próbáját, dacolva vele.
Jó páran azonban nem hátrahagyni akarják itt a múltat, hanem a saját múltjuk egy darabjáért jönnek. Egy gyerekkori emlékből őrzött, szeretett mütyürért, képért, valamiért, amit évtizedek óta keresnek. Például - mesélte János - volt, aki egy régi tablón meglátta az édesanyja képét.
Egy szó, mint száz, a cég profilja valóban nagyon "comlpex". Kis-és nagykereskedelem, közvetítő szerep, jótékony vonal, környezettudatosság, kapocs a múlt, a jelen és a jövő között, az ember nem is képzelne ennyi célt és okot egy használtcikk bolt mögé. Zseniális.

Végül álljon itt a mottójuk, ami frappánsan leírja ezt a varázslatos helyet: "Minden és bármi."

Írta: Nagy Eszter "Szeszti"