Hetek óta izgalomban tartja a várost a felújított vonalon közlekedő első Skoda villamos. Az indulás napján országos hírré vált, hogy minden megállóban tömegek várták az új járművet, sok járműfotós, villamosrajongó és elszármazott egykori miskolci kifejezetten azért utazott ismét a városba, hogy az elsők között próbálhassák ki a Skodát. Ám azt már tényleg csak a kötött pálya helyi szerelmesei tudják, hogy szakmabeli "hírességek" nemcsak az új járművek, hanem azok vezetői is lehetnek.

Mai cikkünk rendhagyó módon egy rövid interjú Csík Farkas Dániel villamos járművezetővel, akinek ez úton is külön gratulálunk a mai napon megszerezett típusvizsgájához.

- Elsőként is arról érdeklődnénk, hogyan kerültél Miskolcra villamost vezetni?
- 2006 és 2012 között én már a BKV-nál vezettem villamost, de édesapám ajánlott egy másik munkát a nyomdájukban, Zalaegerszegen, amiért otthagytam a BKV-t és Pestet is. Sajnos a válság éreztette a hatását a nyomdában is,  a fizetés is elég karcsú volt, ezért vissza szerettem volna menni a BKV-hoz, de időközben létszámstop lett, mert jöttek a nagyobb vágányzárak. 2013 tavaszán otthagytuk feleségemmel Zalaegerszeget, és kimentünk Svédországba, majd vissza Budapestre. Mivel a fél rokonságom Szegeden él, egy önéletrajzot beadtam az ottani villamos remízbe is, de sajnos ott sem tudtak azzal fogadni, hogy másnap villamosvezető lehetek a Napfény városában, hasonló okok miatt, mint Pesten. Feleségemmel volt Pesten pár kisebb melónk, amivel fenn tudtuk tartani magunkat, de azok csak idény jellegűek voltak (éttermi munkák, többnyire). Mivel én regisztrált munkanélküli voltam, kaptam a Munkaügyi Hivatalban egy kis tájékoztatót, hogy aki 100 km-nél messzebb vállal munkát, annak 18 hónapig az állam fizeti a lakhatási támogatását, ha legalább 3 hónapja regisztrálva van. - megjegyeztem, de nem foglalkoztam vele sokat. Pár hétre rá az MVK Zrt Facebook oldalán olvastam egy felhívást, hogy alkalmaznának "V"-s jogsival rendelkező embereket, képzett villamosvezetőket. Azonnal küldtem egy szakmai önéletrajzot és egy motivációs levélt a megadott címre, végülis így vettek fel.



- A BKV-nál milyen vonalakon vezettél és milyen villamosokat?
- Elsősorban Ganz Csuklósokat vezettem, az első másfél évemben Ferencváros kocsiszínbe osztottak be. Először a 30-as (Ma 51-es) vonalon vezettem, majd az Óbudai 17-esre kértem magamat. Egyszer-kétszer Száva kocsiszínben is vezettem, a 42-esen és 62-esen is, mivel Hannoveri (TW6000) villamosra is lett típusvizsgám, de azt nagyon ritkán vezettem. Így jött ki a beosztás. Később átkerültem Kelenföldre, akkoriban volt egy típuscsere, a régebbi UV villamosokat akkor selejtezték le, és a Ganzok abban az időben kerültek oda, valamint a 4-es metró építése miatt a 2-es villamos ketté lett vágva, és az északi részét (Jászai Mari tér- Havas utca) Kelenföldről adtuk. Picit több mint két évig abba a vonalcsoportba tartoztam. Utolsó másfél-két évben pedig a 19-esen, a Duna másik partján vezettem, szintén Ganz csuklóssal.

- Ezek szerint Tátrákkal Miskolcon ismerkedhettél először?
- Igen, sajnos arra nem képeztek ki ott, pedig kértem azt is. Így alakult ez a helyzet.



- Alapvetően elégedett vagy? Esetleg néha még visszahúzna a szíved a BKV-hoz?
- Hát, ez egy érdekes kérdés. A fizetés összességében jobb volt a BKV-nál (mint minden szakmában jobbak a fizetések a fővárosban, mint vidéken), de ezt leszámítva nem igazán hiányzik a BKV. Jóval nyugisabb nekem itt Ami viszont furán hangzik, még a járművek is szerintem jobbak itt, mint Pesten. Sajnos ott közel 50 éves villamosokat vezettem, aminek a komfort fokozata elég spártai volt télen, állandóan fel voltam fázva, de itt még a Bécsből használtan vett SGP-k is jobbak annál, holott a Ganzok kortársai. Egyelőre nem érzem úgy, hogy visszamennék Pestre. Bár ez betudható annak, hogy életem során így is sokat költözködtem, hozzá szoktam a nagy utazásokhoz.

- Ezek szerint sikerült beilleszkedni?
- Úgy érzem, igen. Kis "szakma" a villamosvezetés, viszonylag összetartóak. Tény, először furcsállották az itteni kollégák, hogy idejöttem Pestről, de akinek elmesélem a történetet, meg is értik a helyzetemet. Inkább vidéken dolgozok azt, amit szeretek, mint maradok mondjuk Pesten, munkanélküliként, alkalmi munkákkal.

Köszönjük Dánielnek, amiért pillanatnyi betekintést engedett kalandos életébe, és kívánjuk, hogy minél tovább erősítse a város családias járművezetői körét.
Magyarországon átlagosan elmondható, hogy tényleg csak az vezet villamost, aki igazán szereti. ez a szakma nemcsak hivatás, hanem valódi szenvedély is, amit jól jelképeznek a hagyománnyá váló Villamosvezető EB-n szereplő magyar csapatok jó eredményei (egy első és egy második helyezés).