Mit Miskolc adhatott

Az elfeledettek temetője

2021. április 24. - Miskolc régen és ma

„Amikor eltávozik az élők sorából az utolsó ember is, aki még emlékezett rá, a halott másodszor, és ezúttal véglegesen meghal, mintha soha nem is élt volna.”

Ámosz Oz izraeli író

 img_20201128_141709_1.jpg

Amióta csak létezem, mindig előszerettel hallgattam az idősebbek keserédes nosztalgiával átitatott történeteit. Így sokszor mélyedtem bele abba a miskolci világba, amit koromnál fogva, ma már csak "kívülállóként" ismerhetek. Mivel a családban bányász és kohász elődök is voltak, így az egyre inkább megkopó emlékeken keresztül betekintést nyerhettem a Vasgyár (igen, a miskolciaknak nagybetűvel) melósainak világába, vagy éppen Pereces, Lyukó akkor még üzemelő tárnáinak verejtékkel teli hétköznapjaiba. Ilyenkor megelevenedik előttem e két szakma nehéz, mégis színes világa, amit ma már csak ezek a történetek, a mementóként szolgáló elnevezések, illetve a torzókig csökevényesedett épületromok őriznek meg a mának. 

Bár mind a gyárban, mind a bányában dolgozni egy kőkemény hivatás volt, mégis akadtak előnyei. Apai nagyszüleim példának okáért így kaphattak egy szép kis lakást a város egyik legélhetőbb, számomra legkedvesebb lakótelepén, a Kiliánban, annak is az északi részén. Mivel az északi rész a bányászcsaládoknak, míg a déli az ún. értelmiségieknek épült, így apám elmondása szerint egyfajta, A Pál utcai fiúkra hajazó rivalizálás alakult ki dél és észak csemetéi között. E szembenállás pedig a maga gyermeki módján sok esetben háborús övezetté alakította a környék grundjait, játszótereit, ahol olykor elcsattant egy-egy pofon is.

kilian-eszak_szinyei_merse_pal_utca_a_lanyi_erno_utca_felol_nezve_fortepan_szantho_zoltan_1961.jpgKilián-észak, Szinyei Merse Pál utca a Lányi Ernő utca felől nézve 1961-ben (Fortepan / Szánthó Zoltán)

Ám előfordult az is, hogy a '60-as évek Kiliánjának történetei nem nélkülözték a horror elemeket sem: a környék dombjain játszó gyerekek ugyanis gyakran kimaradtak sötétedés után, ekkor pedig komoly bátorságpróbának illett be a környék elhagyatott temetőjének meglátogatása, amelyről mindenféle rémtörténetek keringtek már akkor is. Egy temetőről, amelyet nem látogat soha senki, megkopott sírköveire számukra ismeretlen nyelven rótták fel a betüket.

Tovább olvasom a megújult blogon!

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolcadhatott.blog.hu/api/trackback/id/tr8716497250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása