Ózd az elmúlt hónapokban középpontba került, főleg az aktuálpolitikai események, a megismételt polgármester- választás miatt, ahol első körben elképesztően szoros eredmény született, majd a megismételt választáson elsöprő győzelmet aratott a Jobbikos jelölt. Janiczak Dávid. Ennek híre bejárta mind az országos, mind a világsajtót. A Hír TV Célpont című műsora elég részletes riportot készített a megismételt választás napján, de a világhírű Reuters is bő cikkben számolt be az eseményekről. Ennek az írásnak azonban nem célja a választás eredményeit elemezgetni, hiszen azt sokan megtették előttem mások, sokkal inkább a város útkeresése az és jövője az, ami érdekes számunkra.
A mobilis munkám során gyakran dolgozom én is Ózdon (és környékén). Találkozva, beszélgetve az ott lakókkal, végignézve a városon ismerős képek fogadnak. Azért azt túlzás lenne kijelenteni, hogy egy az egyben olyan, mintha Miskolcon járnék, mégis rengeteg párhuzamot lehet felfedezni a két város sorsában, tekintve mind a múltját, mind a jelenét. Hogy miért? Nézzük meg!
(forrás: wikipedia)
Ózd és környéke az őskor óta lakott terület, csakúgy mint Miskolc. A település nevét tartalmazó, első hiteles írásos emlék 1272-ből való. A település a 13. század végétől lassú növekedésnek indult, de még sokáig kis községe volt Borsod vármegyének.
A város mai területén a 20. század elején még hét másik község is volt Ózdon kívül. 1940-ben kebelezte be Ózd Bolyok és Sajóvárkony községeket, majd 1949-ben nyerte el a városi rangot. A további öt települést (Center, Hódoscsépány, Susa, Szentsimon és Uraj) 1978-ban csatolták Ózdhoz. 1999-ben a város egy része, Farkaslyuk önálló községgé alakult.
Iparvárossá alakulását a környék gazdag szénlelőhelyeinek köszönheti. A vasgyártás a 19. század második felében indult el, de igazi iparvárossá a szocialista évtizedek alatt vált a város, amikor Miskolc, Kazincbarcika és Tiszaújváros mellett a borsodi iparvidék egyik meghatározó településévé fejlesztették.
(forrás: wikipedia)
A rendszerváltás után nehézipari jelentősége csökkent. Ez is hozzájárult a térség egyik legégetőbb problémájához, a munkanélküliséghez.
Az ózdi vaskohászat emlékei – a helyiek nyelvében „a gyár” és a hozzá kapcsolódó munkáskolóniák – 2005 óta műemléki jelentőségű terület (MJT).
(forrás: egykor.hu)
Az 1990-es évek elejével elkezdődő munkanélküliség megnehezítette a város megélhetését. Sok ember ment nyugatra a megélhetés reményében. Lassan a kohászati termelés is visszaszorult, és ezzel több mint 5000 ember lett munkanélküli.
A történet ismerős, ugye? Adott egy gyönyörű helyen fekvő, rendkívüli adottságokkal és természeti kincsekkel rendelkező város, ami később iparvárossá fejlődik ennek minden előnyével. A "gyárban" dolgozik a lakosság nagy része, majd annak megszűnése okozza egy település kálváriáját, amivel a város nem tud mit kezdeni, így lassú leépüléshez, a lakosság tömeges elvándorlásához vezet. Hogy a helyükre érkezik-e valaki? Erre igen is meg nem is a válasz.
Beszédes adat, hogy Ózdot jelenleg annyian lakják (34.000-en), mint 1960-ban. A kilencvenes évek óta csökken a népességszám a környéken. A csúcspontot 1981 jelentette, akkor majd' 50.000-en lakták a települést, jelentős részüknek pedig a kohászat és a hozzátartozó létesítmények adták a munkát.
Ezen adatok szinte egy az egyben leképezhetőek a miskolci Vasgyárra is,melynek hányattatott sorsát egy terjedelmes beszámolóban már bemutattuk tavaly. Nem véletlen, hogy bármikor arra járok, szinte mindig a "mi Vasgyárunk" jut eszembe. Bár ez lehet, hogy sok vitát szül majd, de úgy érzem, Miskolc mégis szerencsésebb helyzetben volt, hiszen megyeszékhelyként a kohászat megszűnése után is sokkal inkább talpon maradt, mint a mindent egy lapra feltevő (értsd. kohászatra) Ózd.
(fotó: badzoli)
Mint miskolci tapasztalom, hogy mekkora erőfeszítéseket és anyagi ráfordításokat kell tenni annak érdekében, hogy egy város kilépjen a "lepusztult iparváros" kategóriából és valami újra helyezni a hangsúlyt, vagy éppen valami régi előtérbe helyezésével kell megváltoztatni egy város képét. Miskolcon mindkettőre van példa, gondoljunk csak a Diósgyőri vár felújítására, a turizmus erősítésére, vagy éppen a különböző innovációs fejlesztésekre. Azonban mindkét város esetében akadályozó tényező a szenzációhajhász média, ami töretlen lendülettel igyekszik mindig kiragadni a botrányokat, az itt élő kisebbség helyzetét, ahelyett, hogy a térség előnyeit tárnák a nézők, olvasók szeme elé. Épp ezért sokaknak még a mai napig Miskolcról is megvannak az előítéletei, mert csak a médiából ismerik, nem beszélve Ózdról, ami még nagyobb hendikeppel indul, ha pozitív hírértékről van szó.
(forrás: demotivalo.com)
Ózdnak tehát bőven van feladata, és mi, miskolciak, amolyan sorstársként, tartozzunk annyival nekik, hogy megmutassuk a város rejtett szépségeit. És mi, borsodiak, akikről általában csak a bűnügyi rovat szól, igenis mutassuk meg a világnak, hogy milyen páratlan adottságú helyen élünk, és, hogy mekkora potenciál rejlik ebben a régióban! Talán fel kéne ismerni...
Az Ózd melletti Arlói-tó és a bélapátfalvi mészkősziklák.
Város az erdőben
A Városi Stadion sétálóútja ősszel
Az ózdi ifjúsági park
Színházterem Ózdon
Petőfi-tér
(forrás: nlcafe.hu, fotók: Herceg Ákos)
