A siker receptje a századfordulón: végy egy fiút, akinek 10 testvére van. Adj hozzá zsenge korában vendéglátói vagy kereskedelmi ismereteket, majd helyezd el érlelődni Közép-Európa különböző szegleteiben. Amint a kreativitás és a nagyság jeleit mutatja, szórd meg szerelemmel, és tedd Miskolcra. Az eredmény: egy kultikus figura, akinek neve egyet jelentett a minőséggel, és termékeivel világhírűvé tette a várost.

Megay Róbert 1869-ben született Fogarason, ám nem sokáig élvezhette az erdélyi levegőt. A család hamarosan Kassára költözött; édesapja gyógyszerész volt, itt találta meg számításait. Az ifjú Róbert 15 évesen lett cukrászsegéd előbb Kassán, majd Iglón, Szegeden, Baján, Sátoraljaújhelyen és Rimaszombatban. Végül az inasévek elteltével cukrászmesteri vizsgát tett, feleségül vette utolsó mestere lányát, és Miskolcra költöztek. 1893-ban nyitotta meg üzletét a Széchenyi utca 36. szám alatt, ma itt a rózsaszín telefonos bolt található. Már a kezdeti években 8 fős személyzettel dolgozott. A helyiség utca felőli részén volt maga a cukrászda, hátrébb a kávéskonyha. Az üzlet berendezéséről készült képeslapok arra engednek következtetni, hogy a Megay cukrászda a város egyik legelőkelőbb cukrászdája volt. Ezt pusztította el részben a robbanás 1909-ben.

Az üzletben napközben öten, Megay Róbert és felesége, két cukrászlány és egy inas dolgozott. Délután gázszagot éreztek, ezért elzárták a gázcsapokat. Néhány órával később Megay úr felment a padlásszobába, s gondolta elszív egy jó cigarettát a nagy izgalmakra. Innentől átadjuk a szót a szemtanúknak: „...a robbanás borzasztó erős volt. A kávéskonyhában lévő lányt átdobta a széles márványasztalon és kihajította a cukrászda helyiségbe. Itt volt a robbanás pilla­natában Megay Róbertné is, akinek nagyobb baja nem esett, de a rémülettől szólni sem tudott. A két cukrászlány szintén a cukrászdában volt. Szerencsére a cukrászdának az utca felé eső részén, a bal sarokban voltak, ahol a robbanás kárt nem okozott. Abban a pillanatban, amikor a gáz felrobbant, a kávéskonyhát a cukrászda helyiségétől elválasztó fal nagy tükrei összetörtek, és a robbanás ereje a cukrászda óriási utcai kirakat ablakát szétvetette. A nagy vastag üvegtábla darabokra törve iszonyú csörömpöléssel kiröpült az utcára, ahol szerencsére ekkor senki sem járt."

A robbanás kitépte az ajtókat és az ablakokat, ám csodával határos módon az üzletben kihelyezett süteményeknek és édességeknek semmi bajuk nem esett. S hogy mi történt Megay úrral? „Megay Róbert borzasztó égési sebeket szenvedett. A fején iszonyúan összeégett. Haja, szakálla, bajusza teljesen lepörkölődött és nyaka, arca súlyos égési sebekkel van tele. Ezenkívül a kezein is súlyos égési sebeket szenvedett. A szomszédban lakó dr. Singer Henrik kórházi tb. igazgató főorvos volt az első, aki a sebesültet orvosi segélyben része­sítette. Nemsokára több orvos is megjelent és bekötötték Megay Róbert sebeit. Egész éjjel lakásán ápolták. Ma délelőtt azonban beszállították a szanatóriumba."

Az ezt követő éveket alapvetően határozta meg a baleset. Először is, az egész üzletet átköltöztették a Széchenyi - Szemere utcák kereszteződésébe. Ott, ahol most a sarki söröző kiülős része és a buszmegálló van, állt még egy ház. Ez volt az új Megay Cukrászda helye, így amit mi ma Villanyrendőrnek hívunk, azt jó 100 éve Megay-saroknak mondták a miskolciak. A felső kép egy képeslap, melyet Megay édesanyjának küldött, bejelölvén rajta a régi és új bolt helyét. Az éles szem kiszúrhatja, hogy egy házzal több van a sarkon.

Ez pedig az utcáról fotózva. Az épület emeleti részében helyezte el családját és a műhely személyzetét, a földszinten pedig a már ekkor országosan is ismert cukrászda kapott helyett. Leghíresebb és legfinomabb terméke, a "Bohéme-torta" 1900-ban a brüsszeli kiállításról aranyéremmel és érdemkereszttel tért haza. Erre a teljesítményre nem csak a korbeli sajtó figyelt fel, hanem a világhírű bécsi Pischinger cukorkasütemény-gyár is. Meg is próbálta leutánozni Megay sikerreceptjét, aminek egy hamisítási per lett a vége egy miskolci cukrász és egy világvállalat között. Ekkorra már nemhogy az ország összes nagyvárosában, Európa szerte hozzá lehetett jutni a Megay termékekhez. A teljesség igénye nélkül: Párizs, Berlin, Krakkó, Bécs, Prága, Stockholm, Drez­da, Hamburg, Pilsen, Salzburg... sorolhatnánk. A legrangosabb kereskedők forgalmazták Megay portékáit, ami nem hogy akkor, még ma is nagy teljesítmény lenne.

Azt is tudjuk, milyen tortákat árultak még az aranyérmes Bohémon kívül. Nagyon hosszú lenne a sor, így csak szemezgetünk a remekművek közül. Volt kávé-, csoki- és bor-töltelékes, gesztenyés, puncsos és mogyorós, illetve homoktorta, jogásztorta, és kenyértorta is. Az egzotikus gyümölcsök is megtalálhatóak alapanyagként, mindezt úgy, hogy általános elterjedésük csak durván 60-70 évvel később volt Magyarországon. A tortákon felül voltak minyonok, linzerek, piskóták, és aprósütik is, évszaktól függetlenül fagyi, tiroli „candirozott" gyümölcs, karamellirozott gesztenye, gesztenyepüré és gyümölcs minden mennyiségben. Az üzlet nagy választékban tartott különféle befőtteket is, a csokoládékínálatból pedig mai szemmel kitűnnek a már akkor híres Milka és a Lindt csokik. Tartott háromféle pezsgőt, hatféle likőrt, háromféle konyakot, háromféle rumot. A hat­ féle teához ugyanennyifajta teasüteményt kínált. A cukrászda legelőkelőbb terméke a francia, svájci és orosz bonbonokból készült válogatás volt, 16 koronáért. Ezen felül cukorkák, drazsék, csokoládé szivarok, marcipánfigurák, és még kitudja mennyi különlegesség volt kapható. Így 100 év távlatából is maximalistának tűnik az öreg, bármelyik mai üzlet a csodájára járna ennek a széles választéknak. Az alábbi képen alkalmazottai körében láthatjuk Megay urat.

Szomorú azonban, hogy a Bohéme-tortáról az ég világon semmi kézzel fogható nem maradt fenn. Se fotó, se recept. Annyi biztos, hogy csokitöltelékes volt, négyzet alakú, és 2 koronába került (ez olyan középkategória lehetett akkoriban). A torta annyira telitalálat volt, hogy a királyi családban is akadtak rajongói. Történt ugyanis, hogy egy miskolci látogatás alkalmával József főhercegnek úgy elnyerte a tetszését, hogy azonnal berendelt kettőt, majd elküldette feleségének ajándékba. Ennél jobb reklámot elképzelni sem lehetett akkortájt. Az üzenet, melyben a megrendelést leadták Megay úrnak, máig a család féltve őrzött kincsei közé tartozik.

Az első világháborút, a jegyrendszer megpróbáltatásait, a határváltoztatások keserűségét (hiszen édesanyja és testvérei Kassán maradtak) nehezen viselte Megay úr. A robbanás okozta sérüléseket sem sikerült igazán kihevernie, így 1922-ben, 52 évesen megannyi betegségtől megtörve hunyt el. A mindszenti teme­tőben helyezték nyugalomra. Síremléke mindaddig megvolt, amíg sor nem ke­rült a 3-as főút Miskolcon átvezető szakaszának megépítésére. Halála után felesége megszüntette a közel 30 évig működő cukrászdát, így egy viszonylag rövid életű, ám annál sikeresebb miskolci cukrász története ért véget.

Forrás:
- Dobrossy István: "Megay"-cukrászdák Kassán, Rimaszombaton és Miskolcon
- http://kultdb.digitalismiskolc.hu/?p=584

Képek forrása:
- A Herman Ottó Múzeum évkönyve 38. (1999)
- http://kultdb.digitalismiskolc.hu/?p=584
- https://darabanth.com/hu/nagyarveres/25/kategoriak~Magyar_es_kulfoldi_varoskepes_lapok/Magyarorszag__9810/Miskolc_Szechenyi_utca_Megay_Robert_cukraszdaja_Grand_Hotel_Kepes_szalloda_Fodor_Zoltan_kiadasa_II1375978/
- http://www.nelegyenekelfeledve.hu/index.php/kepgaleria/megay-cukraszda-miskolc

-- -- --
Tetszett a cikk? Úgy érzed, te is írnál hasonlót? Jelentkezz szerkesztőnek hozzánk! Írj e-mailt a miskolcadhatott@gmail.com címre!