Bükk!
Zölded,
lelkem üdve.
Ünnep:
egy tünde, röpke percre
Tar-köveden megülve
átérezni, hogy a végtelen idő van
erdeidben.
Bükk!
Neved nem tudom kiejteni másként,
csakis térdeplő fohászként;
megtartó csoda vagy.
Ameddig látlak,
addig élek.
Isten, szépségedből
rakott föl ronthatatlan
várat énbennem:
mégis van értelme e pusztuló világnak.
Bükk!
Miattad nem fog annyira fájni,
ha egyszer el kell mennem,
mert tudom, hogy lezárt szememben
Te már örökké velem leszel.
(Ismeretlen szerző, forrás: lillafured.wordpress.com)
Panoráma a Petőfi-kilátóból, mely a Bálvány-hegy 956 méter magas csúcsán áll (Fotó: Kláben Attila)
