Arra meg mernék esküdni, hogy korosztálytól függetlenül, mindannyian fel tudunk idézni egy-egy emlékezetesre sikerült miskolci estét, talán a helyszínek azok, amelyek az évek, évtizedek során változtak. Jómagam számtalan anekdotát hallgattam már végig az idősebbektől, ahogy én is fogom majd mesélni a saját történeteimet az arra kíváncsi utódoknak.
Hogy hol mulattunk annak idején, azt már egy virtuális kocsmatúra keretében igyekeztünk pár éve rekonstruálni, felbuzdulva azon a nem miskolci ismerőseimtől oly sokszor hallott sztereotípián, hogy "Miskolcon minden második hely kocsma". Bár az állítást még mindig kisebb túlzásnak tartom, az biztos, hogy a miskolciaknak sosem kellett a szomjan halás szomorú veszélyétől tartva elhagyni a várost.
Hogy hol és hogyan élték meg a görbe estéket 40-50 éve elődeink, azt még egy őszinte mosoly keretében van szerencsénk végighallgatni, azonban sokkal nehezebb dolgunk van, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan nézett ki egy-egy átmulatott este az 1900-as évek elején.
Nem csoda, hogy a miskolci éjjelt előszeretettel megörökítették a századeleji képeslapok