Emlékszem, hogy mekkora poénnak tartottam néhány évvel ezelőtt, amikor egy messziről jött barátomnak mutattam meg a várost, majd a séta csúcspontjaként a színház udvarába vezettem őt, ahol rámutattam Nagy Attila szobrára. A viccet a névazonosságunkban láttam, amire már több ismerősöm is felhívta a…