Mit Miskolc adhatott

„Az őrök vigasztaltak, hogy nem is olyan súlyos dolog az akasztás”

Portré Nagy Attiláról, az 1956-os miskolci események vezéralakjáról

2020. október 24. - Miskolc régen és ma

Emlékszem, hogy mekkora poénnak tartottam néhány évvel ezelőtt, amikor egy messziről jött barátomnak mutattam meg a várost, majd a séta csúcspontjaként a színház udvarába vezettem őt, ahol rámutattam Nagy Attila szobrára. A viccet a névazonosságunkban láttam, amire már több ismerősöm is felhívta a figyelmem. „Nehéz örökség ebben a városban ezt a nevet viselni” – mondták. Addig nem is tudtam igazán, hogy mennyire, amíg el nem kezdtem beleásni magam névrokonom életútjába. Amikor tök véletlenül szembe jött velem egy 1989-es nagyinterjú, ami az akkor már 56 éves színésszel készült, annak elolvasása után az volt az első gondolatom, hogy mennyi ember tört volna meg azoktól a megpróbáltatásoktól, amit ő kiállt élete során. Emiatt úgy éreztem – és erre a névazonosság csak ráerősített –, hogy kötelességem egy hosszabb portrét készíteni arról az emberről, aki nem csak a különböző színdarabok, hanem az '56-os forradalom és szabadságharc miskolci eseményeinek is főszereplője volt.

nagy_attila.jpgSzerencsi Éva mint Gina, Nagy Attila mint Vitay tábornok az 1977-ben forgatott Abigél című filmben

Tovább olvasom a megújult blogon!

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolcadhatott.blog.hu/api/trackback/id/tr8816255282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.10.26. 12:07:15

Kapcsolódó téma:

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen történtek alapos feldolgozása Ungváry Rudolftól: Utána néma csönd.
Ha még nem olvastad, akkor feltétlen olvasd el!

Miskolc régen és ma 2020.10.26. 12:08:22

@gigabursch: Ott van a felhasznált irodalmak között :)

apro_marosan_petergabor 2020.10.26. 12:44:47

Kedveltem mint színészt, kitűnő karakter színész - egyéniség - volt (egyre kevesebb színész egyéniség van, ez is az egyik mércéje, hogy a megkövesedett SZFE-n nem jól működnek(-tek) a dolgok.
Ezzel szemben nem volt tiszta a feje, hogy a rendszerváltás után ilyen előélettel az MSZP-t választotta. Ez azt jelentette, hogy nemigen értette az őt körülvevő világot - vagy pedig megtört 56 után.

GöTi 2020.10.26. 15:34:26

@apro_marosan_petergabor:
A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Marxizmus-L.. Tsz. vezetője Dr. Nagy Aladár - úgy tudom - a testvére volt Nagy Attilának. No erre kössél csomót...
Dr. Nagy Aladár tanított engem, és igen haladó szellemiségű intézetet vezetett, a lehetőségek tágan értelmezett határáig elmenve.

apro_marosan_petergabor 2020.10.26. 18:17:27

@GöTi:
Valószínü hatással volt a testvérére.
Haladó ide, haladó oda, a marxizmus - leninizmus volt a kommunizmus ideológiája. Ennek az ideológiának az alapján végeztek ki Magyarországon 56-ig kb. 2000 embert, internáltak s zártak börtönbe tízezreket, kényszerítettek emigrációba százezreket, vittek el malenkij robotra 600.000-t (Gulagra - 300e jött vissza). S maradtunk le Európától 40 évvel - bizonyos dolgokban. Emellett mind a nemzeti szocializmus, mind a kommunizmus - hasonlóan terrorisztikus módszereivel - milliók haláláért felel világszerte. Lengyelországot egütt rohanták le, kéz a kézben. A különbség a kettő között az, hogy az egyiket hivatalosan elitélték Nürnbergben, a másikkal ez nem történt meg, lévén képviselőjük a birók között volt.
Számomra inkább az a fura, hogy Nagy Attila, annyi megpróbáltatás után sem látta át ezeket a dolgokat - de van ilyen, egy színész nem politológus, nem is politikus, s nem kell feltétlenül logikusan gondolkodjon. A magyar választóknak is 20 év kellett ahhoz, hogy ne válasszanak még egyszer kommunista kormányt (2010).

Miskolc régen és ma 2020.10.26. 18:33:12

@apro_marosan_petergabor: Érdekes dolgokat írsz, valószínűleg már sosem tudjuk meg, hogyan gondolkodott, a cikk kapcsán már többen is írtak nekem más fórumon is, voltak akik ismerték is. Mint szerző, szándékosan nem akartam sem aktuálpolitikai, sem a közelmúlt politikájának síkjára vinni az írást, de most ide bemásolnék néhány tőle idézett mondatot amolyan gondolkodásképpen:
– Amikor Budapestről Miskolcra kerültél, érzékeltél valamit abból, hogy közeledik a forradalom?

– Nem lepett meg… Azt, hogy forradalom közeledik, nem érzékeltem, de azt, hogy valamilyen felfordulás, igen. Nem vagyok politikus alkat, az elmúlt 30 év alatt sokat gondolkoztam azon, hogy mi közöm is volt nekem ehhez az egész dologhoz? Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a véletlenen múlott. A főiskolán egy-két évig, mivel rettenetesen könnyen tanultam, marxista szemináriumvezető voltam. Soha annyi Szent Ágostont meg Aquinói Szent Tamást nem olvastam, mint akkor, mert féltem, hogy a marxizmustól eldugul a fülem és csőlátásom lesz. Akkoriban rengeteg Nékosz-os barátom volt és velük beszélgetve érzékeltem, hogy a történelem 12 ezer éves logikus fejlődésével szemben a közvagyon, az államosítás, a magántulajdon megszüntetése új történelmi esemény, amire tiszta világ építhető fel. Ezt egy fiatalember elhitte. De amikor a főiskola párttitkára felszólított, hogy lépjek be a pártba, akkor megmondtam neki, hogy sok olyan ember van a pártban, akikkel nem szívesen szívnék egy levegőt. Ennek megvoltak a maga következményei. Aztán elkezdték tanítani a nagy eszmét, hogy a Szovjetunióban győzött a kommunizmus, ennek következtében a dráma, mint műfaj és fogalom, megszűnt. Nem tudtam elképzelni, hogy létezik a földön egy olyan eszme, ami elfedi a drámát, hogy én, vagy az apám meghal.

– Ilyen marhaságokat tanítottak?

– Nagyobbakat is. Keszi Imre azt magyarázta nekünk, hogy Ady Endre azért írta a Szeretném ha szeretnének című költeményét, hogy megfogalmazza a proletariátushoz való vonzódását. Ezek a fenntartások olyan mértékben nőttek bennem, hogy ellenzéki körökbe és a Petőfi-kör előadásaira kezdtem járni. Miskolcról is sokszor felutaztam. A Miskolcra látogató Csoóri Sándor, Szabó Lőrinc verseit mindig én mondtam, és jó szerepeket is játszva, nagyon sikeres színész voltam. A humora ennek a helyzetnek az, hogy nem mertem a nőknek udvarolni, mert olyan ragyogó szemmel néztek rám, hogy gátlásaim támadtak. Éreztem, hogy az elvárásaiknak a gyakorlatban nem lehet megfelelni. Ilyenfajta szeretetben éltem ott egészen 1956. október 24-ig. Csak szellemi pezsgést, törvényes szerveződéseket éreztem magam körül és mindez nem látszott forradalomnak.
– Magyarország új történelmi szituációjában bizakodó vagy, vagy kételkedő?

– Én kételkedően vagyok bizakodó. Kételkedésem a közeljövőnek szól. Az a véleményem, hogy ennek a népnek 40 év alatt a politikai tehetségét, szerveződőképességét olyan nyomorékká töppesztették, hogy az átmeneti időkben minden lépésünk torz lesz. Torz lesz a demokráciánk, mert tele lesz szemét emberek hangoskodásával, torz lesz a szabadságunk, mert ostoba emberek ordítozásai fogják elszemetesíteni. De nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok a pártokba nem szerveződő erőteljes, szuverén egyéniségeknek. Ezeknek az embereknek a szuverenitása olyan kockakő lehet, amin minden megfordulhat. Egyelőre azonban úgy látom, hogy inkább a hatalomért folyik a játék, mint a nemzetért. De nagyon ígéretesnek tartom, hogy a torzító 40 éven túl vagyunk, a történelem mozgása visszafordíthatatlan.

Miskolc régen és ma 2020.10.26. 18:34:17

@Miskolc régen és ma: Erre rá 2-3 évre lépett be az MSZP-be.

apro_marosan_petergabor 2020.10.27. 09:18:10

@Miskolc régen és ma: Jó színész, zavart fejjel és környezettel.
süti beállítások módosítása