Idén is elérkezett a tavasz, melynek elmaradhatatlan velejárója, hogy újra jöttek a Miskolci Egyetemi Napok. Jelen sorok írója mióta az eszét tudja soha ki nem hagyta volna ezt a fesztivált, egyszóval láttam már pár dolgot ott. Megvallom őszintén, némileg fenntartásokkal fogadtam az idei időpontot: kedd-szerda-csütörtök, hát mi lesz ebből? Aztán megláttam. Egy iszonyatosan hangulatos, sokkal emberibb léptékű, remek hangulatú este. Kissé későn, 9 után sikerült kiérnem, de időben: még épp a mindenhová bejuttató nyakba akasztómmal bíbelődtem, mikor felcsendültek a Magashegyi Underground első dallamai. Gyorsan bevetettem hát magam az ide nagyszínpadot fedő sátorba (gyakorlatilag az egyetlen kinti helyszínre), s próbáltam előre jutni, hogy néhány fotót készíthessek. Ebben számomra is meglepő módon legjobban a néhol a sár felszórására használt, cirkuszi hangulatot varázsló fűrészpor akadályozott a legjobban. Elég hamar szinte az első sorban találtam magam, ahol ráéreztem a már említett hangulatra. Az a fajta közös buli, az összetartozás érzése csapott meg, melyet korábban fesztiválokon talán soha nem éreztem. A koncert fantasztikus volt, Bíborkáék hozták a formájukat ezúttal is. Külön ki kell emelnem az első sorban a kordonnál posztoló körülbelül 8-9 éves forma kislányt, aki azt hiszem jogosan érdemelte ki a MEN legcukibb résztvevője címet. Igen, ezen a fesztiválon ez is belefért, korábban el nem tudtam volna képzelni egy ilyen szituációt.

Utánuk a Carbonfoolsé volt a színpad. Túl sok extrát a fellépésükről nem lehet elmondani, hozták a kötelezőt. A hangulat viszont itt tovább fokozódott. A létszám kicsit nőtt, de a lényeg magmaradt: hatalmas, szinte családias buli kerekedett, önfeledten táncolókkal, éneklőkkel, valóban fergeteges hangulattal.

Egyszóval: más volt ez a MEN, mint az eddigiek, furcsább volt, de szerintem jobb. Volt egy olyan hangulata, amely különleges ízt adott az egésznek. Mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy imádtam, s szerintem nem csak én voltam így ezzel. A vidám, felszabadult arcok, a mosolyok mind-mind azt jelezték számomra, hogy aki kilátogatott ezen a keddi napon az Egyetemre nem döntött rosszul. Kíváncsian várom a következő évek folytatását, hogy vajon merre tovább, megtartják-e ezt a fajta stílust, vagy visszatérnek a korábbihoz. Akárhogy is, a MEN mindig a város legjobb fesztiválja marad, amit hiba kihagyni!

Ui.: Sajnálatos, de a szervezők az extrém időjárási körülmények miatt  lefújták a nagyszínpad szerdai, és csütörtöki programjait is. A benti, fedett helyszíneken ugyanakkor megtartották a koncerteket, így még azon a két napon is bulizhatott egy fergetegeset a nagyérdemű. Kijelenthető tehát, hogy MEN volt, van, és lesz is, legyenek bármilyen mostohák is a körülmények, mind az időjárást, mind pedig az időpontokat illetően.