Ritkán írunk a DVTK-ról, hiszen ezt helyettünk rengeteg fórumon megteszik. Ám az elmúlt időszak sikertelensége, a klub körül kialakult közhangulat, a több ezer ember csalódottságát okozó sportszakmai és gazdasági döntések érthetetlensége pár mondat erejéig belőlem is kihozta a grafomán szurkolót. 

Pár nap, hét kellett nekem is, hogy mindenféle káromkodás nélkül leülepedjen bennem ez a valami, ami diósgyőri foci néven fut ebben a szezonban.
Vegyünk egy egyszerű példát, a Videotonét. Kitaláltak egy koncepciót, ami rövid idő után megbukott. Egy rossz bajnoki rajt és egy súlytalan európai kaland után ment sportigazgató és edző.

Itt pedig ki a hibás? A szurkoló, aki türelmetlen... A sportigazgató másfél év után is a helyén, aki a harmadik átigazolási szezonját is képtelen normálisan lehozni, láthatóan lyukas a csapat. Bár ez a lyukas csapat a tavasz utolsó öt mérkőzésén egy motiválni képes, miskolci edzővel helytállt, de a vak is láthatta, hogy milyen posztokra kellene erősíteni a nyáron. Erre idehozzák Bekő Balázst, aki köztudottan nagy cimborája a sportigazgatónak, sőt feltörekvő edzőként sokba nem is kerül, hiszen az utolsó meccseken már egy papíron csődbe ment csapat edzőjeként sírta el magát egy nyilatkozatában. Ettől függetlenül nálam tiszta lappal indult, de az utolsó edzőmeccsen azt mondtam, hogy itt nagy baj lesz. Az ankétot így inkább már ki sem vártam, mert eleget fogadkoztak hazudoztak már ott az évek alatt a célokról, a stadionépítésről és a klub grandiózus terveiről.  Eredmény: 5 meccs 1 győzelem 4 vereség. Hadd ne ecseteljem a részleteket, hiszen aki figyeli, tudja.

Az utolsó, Debrecen elleni mérkőzésen már nincs 3000 néző sem. Bántóan üres a Napos oldal, amire 2 éve jegyet már szinte nem is lehetett kapni, mert tele volt bérletesekkel. Baj van minden fronton, gyorsan kellene a megoldás, hiszen a tabella utolsó helyén kullogunk. Erre mit hallok? Bekő kap két meccs ultimátumot, hogy hozzon le 4 pontot. Ha sikerül lehoznia, mondhatni keserédes lesz az öröm, hiszen így nézhetjük tovább ezt a közönségszórakoztatónak, de még focinak sem nevezhető valamit személyi változások nélkül. Ha nem hozza le, mi a megoldás? Véber vagy Pintér... Megbukott magyar edzők, és egy helyén hagyott, nálunk lassan közellenséggé váló sportigazgató. aki a rendelkezésére álló források ellenére nem képes egy stabil keretet összerakni. Félek belenézni annak a fejébe, aki ezt kitalálta. 

Szerintem már a stadionnal szemben lévő kisbolt eladója is tudja, hogy itt alapvető szemléletváltásra, teljes cserére lenne szükség, mert a meccs napján alig kell a hűtőben újratölteni a Borsodis dobozokat/üvegeket.
A miérteket nagyon nem értem egy ideje, pedig van belőlük egypár. És én nem a kérdéseim miatt járok meccsre, hanem alapvetően szórakozni. Gondolom vagyunk ezzel így egy páran.
Ilyen focival, eredménnyel növekszik a jegybevétel? Nem. Indokolt volt a jegyáremelés, ami még több nézőt elszipkázott? Nem. Így megvan a híres diósgyőri oroszlánbarlang, amiért félve jöttek az ellenfelek Miskolcra? Nincs. Megvan az a kohézió szurkoló, edző és játékos között, amivel úgy egy-másfél éve még tele volt a magyar sportmédia? Nincs. Erről a szurkolók tehetnek? Nem. Koncepció hosszú távon egy erős utánpótlásbázissal, elképzelés a játékban a "nagycsapatban"? Nincs. Innentől az a megoldás, hogy búboljuk a kicsi buksijukat minden vesztes meccs után, hogy nincsen semmi baj, majd a következő jobb lesz? Nem. Megoldás? Ezrek tudják, felismerik, akiknek kéne, azok nem. Hogy miért? Mert saját magukat kéne elküldeniük.

Felröppent, hogy Szabó Tamás utálja a spanyolokat, ezért nem indítjuk a sajtóban szinte mindenhol megjelent "spanyol vonalat" a csorba kiküszöbölésére (vezetőedzőként Fernandot, illetve abban az esetben, ha Fernando sportigazgatóként érkezne, a tavalyi Videotonnal bajnokságot nyerő Joan Carillot vizionálták a legtöbb médiumban). Bár halkan teszem hozzá, a DVTK kosárlabda csapatának a jelenlegi sikeredzője spanyol.

Volt három meghatározó spanyol légiósunk, José Luque, Fernando, valamint Francisco Gallardo. Bizonyára mindenki egy életre megjegyezte a nevüket. Engedjétek meg, hogy pár mondatot idézzek tőlük!

Nem többet, másfél évet játszottam ott, a végén mégis úgy éreztem magam ott, mintha odaszülettem volna. A meccsnap egyet jelentett az ünnepnappal. Már órákkal a kezdés előtt piros-fehérbe borult a stadion környéke, nem láttam mást, csak éneklő, vígadó, mosolygó drukkereket, akikről lerítt, hogy az életük a csapat. Már akkor felemelő hangulat fogadott minket, amikor kivonultunk melegíteni, a mérkőzés pedig maga volt a szent őrület. Még most is kiráz a hideg, ha erről beszélek.(...) A diplomám feljogosít arra is, de ha egy mód van rá, edzőként bizonyítanék. Szép és jó sportigazgatóként dolgozni, ám a fű illatát nem érezni a székházból …

 

Fernando (2015.08.19.) forrás: Nemzeti Sport

Őszintén szólva nem tudtam semmit, annyit tudtam csak, hogy Luque itt játszik. Elkezdtem információkat gyűjteni. Remény volt arra, hogy a csapat az Európa Ligában indulhasson, és a közönség eufóriája hasonló, mint otthon Sevillában.(...) Egyáltalán nem bántam meg, mert tudom, hogy itt a szurkolók megbecsülnek. Az első hat hónap például kifejezetten jól sikerült számomra. Annyira jól, hogy egy spanyolországi ajánlatot vissza is utasítottam.(...)
Közel háromszáz Spanyolországban lejátszott mérkőzés és tíz év tapasztalatát tudom megosztani. Nagyon sok dolgot lehetne javítani. Sok jó játékos van, nagyon jó edzők dolgoznak itt, de a mentalitáson kellene változtatni.(...) Szívesen átadom a tapasztalatomat és segítem a magyar labdarúgást, ha igény van rá. 

 

Francisco Gallardo (2012.12.06.) forrás: Magyar Lelátó

Amikor két és fél évvel ezelőtt Diósgyőrbe kerültem, sokkal kevesebbre számítottam, amit végül kaptam. (...) Akkor már éreztem, nagy klubba igazoltam. Az első osztályban az volt a célom, hogy Miskolcnak és a szurkolóknak meg tudjuk szerezni az áhított sikereket, amit igazán megérdemelnek, hiszen ők a legnagyobbak A legnagyobb siker, amit elérhettem az mégsem a magyar kupa vagy a bajnokság elhódítása, hanem az, hogy a szívembe zárhattam a várost, a klubot és a drukkereket és örökre magammal is vihetem őket. Ez egy igazi ajándék Tőletek, amiért mindig hálás leszek.(...) Örökké emlékezni fogok rátok, és ígérem többször visszatérek Miskolcra. Ahogy magyarul mondják: mindig a szívemben lesztek. 

 

José Luque (2013.05.29.) forrás: dvtk.eu

Ellenpólusként idézhetnék még a fent felsorolt edzőjelöltektől is, de azt vagy a nyomdafesték, vagy a klaviatúrán lévő "ö" betű nem tűrné el, így ezt inkább kihagyom. A három spanyol játékos által idézett gondolatok tisztán tükrözik a különbséget egyébként is: ezek a játékosok egy olyan futballkultúrából érkeztek hozzánk, ahol féltve őrzött kincsként kezelik a szurkolókat, holott arrafelé 50-60 ezer ember látogat ki egy-egy mérkőzésre. És mégis, ezek az emberek (csupa nagybetűvel) hamarabb rájöttek arra, hogy itt, Miskolcon a diósgyőri futball szintúgy egy vallás, egy szent ügy ezrek számára, mint azok az edzők, játékosok tömkelege, akik a magyar futballban szocializálódtak.

Azt a fajta elhivatottságot, lojalitást, amit a spanyoljaink mutattak ittlétük alatt, csak azokon érzem, akik Diósgyőrben születtek, és ezért a klubbért tettek életük nagy részében akár játékosként, akár edzőként.

Hogy mi közös még a három spanyol játékosunkban? Mindannyian szívesen visszatérnének. Hogy milyen eredménnyel zárulna egy esetleges spanyol szerepvállalás kiegészülve a miskolci, ikonként tisztelt szakemberekkel? Lehet, már sosem tudjuk meg, de legbelül érezzük, sőt mi több, akarjuk!

És lám, az én fejemben kész a stáb, megvan az irányvonal. Már csak egy kérdésem maradt. A klubházban még miért nincs? 

Írta: Nagy Attila