Ahogy nézem, ma sem lesz sok időm otthon munka után. Ha ez lenne az első Cinefestem, még kellemetlenül is érezném magam emiatt, de hat év távlatából már egészen máshogy hat a dolog. Szép lassan a szeretteim is elfogadták, hogy szeptember közepén egy hétig elérhetetlen vagyok. Sőt... már Ők is jönnek Velem. Hát igen, a kultúra ragályos. Főleg ha kiváló filmek formájában érkezik.
Na nézzük, mivel indul a mai nap... amerikai életrajzi dráma, délután négytől. Főétel kezdésre. Ezt igen. Utána egy thriller, majd futás a tegnapi animációs blokk ismétlésére. Éppen ezekkel fogott meg annak idején a fesztivál, bűn lenne kihagyni. Kezd körvonalazódni a napi program, jó ötlet volt a szervezőktől a programfüzetet mobil applikációként újraértelmezni. Nekem viszont nem ártana csipkedni magam, ha be akarok érni kezdésre. Sanszos, hogy már csak elől lesz helyem. Mikor tanulom már meg végre, hogy legalább 20 perccel kezdés előtt kell megérkezni a nagyterem vetítéseire?! Annyit ültem már elől az elmúlt években a késések miatt, hogy bikanyakam nőtt a folyamatos felfelé nézéstől. Szinte sikítanak a csigolyáim az erkélyről való lefelé nézés kényelméért. Na sebaj, a fő, hogy van helyem, és legalább látom a feliratot. Kezdődik is. Ó, igen: itt jegyeznék meg egy hasznos tippet a notórius későknek: ilyenkor már érdemesebb a termet oldalról megközelíteni, mint kivárni a sort a két főajtónál. Természetesen az udvariasság teljes betartása mellett! ;)
Vége az első filmnek, pörög a stáblista, és pörög az agyam is. Van mit helyre tenni, és csak ennyi időm van feldolgozni, amit láttam az elmúlt 2 órában. Sokan kérdezik, mi értelme végig nézni a stáblistát, nos, ez a válaszom nekik. És máris jön a következő. Egy újabb premier, és nem is akármilyen. Meg is látszik a nézőszámon. Valaki fel is veti a közelemben, hogy: miért egy ilyen "kicsi" moziban kerül megrendezésre a fesztivál, ha ekkora nézősereget vonz? Nos, a kérdés jogos, ám a válasz erre egyben pofon egyszerű és kijózanító is. Még így sincs akkora keletje az igényes és elgondolkodtató filmeknek, hogy ez indokolt lenne.
Néhány éve még az egész fesztivál elfért a két kis teremben, az Urániában és a Békében, most meg már a Nagyterem is kevésnek bizonyul. Mi ez, ha nem siker? A fesztivál pedig egyre csak terjed, szép lassan elhagyta a Művészetek Házát és közvetlen környezetét. Az ehhez kapcsolódó csütörtöki slam poetry versenyre is szép számú induló és hallgató gyűlt össze a Helynekembe, és a színvonal is hozta a már ott megszokottat. Úgy tűnik a gondolkodtatás és szórakoztatás nem csak a vásznon működik egyszerre. Az pedig már egyáltalán nem szokatlan, hogy a hétvégi koncertekre is teljesen megtelt az egész Szent István és Városház tér. Szombat este Wellhellóék koncertjén már egy tűt sem lehetett leejteni, pedig pár éve még elfért a színpad a Rákóczi utca végén.
És volt hely az animációs vetítéseken! Most meg itt állok a sor végén, két lépcsőfordulóval lejjebb, mint az igen csak korlátozott befogadó képességű Béke terem, előttem pedig kettes sorban kígyóznak felfelé az emberek. Természetesen megint az első sorban maradt már csak hely... de legalább ülök. És most sem kellett csalódnom. Hat éve ezekkel fogott meg a fesztivál, és mind a mai napig ezeket élvezem a legjobban. Még akkor is, ha nem minden alkotást sikerül megérteni, és még akkor is, ha nincs időm átgondolkodni, mert jön a következő blokk.
Majd egy újabb film a nagyteremben. Aztán pedig várnak a barátok, és vár egy whiskey-gyömbér is. Szigorúan Jameson. Már rég a föld másik felét melegíti a nap fénye, de ebben a különleges, sokszínű, és végtelenül tág világban most indul az élet. Ebben a világban egyszerre ítélkezünk, és vagyunk megértőek. Ebben a világban az egyik percben bankot rabolunk néhány berlini fiatallal, a másik percben pedig kisfiúként száguldunk egy lopott rendőrautóval. Ebben a világban a nézők is szereplők, az alkotók pedig a legközvetlenebbül elbeszélgetnek bárkivel, a vetítéseket követően. Ebben a világban egy "művészfesztivál" vonz tömegeket, egy olyan városban, ami sokak számára még mindig a nehéziparral egyenlő. Egy olyan városban, ahol egymást érik a minőséget képviselő fesztiválok, de a lakói mind a mai napig kultúra után sóvárognak.
Kedves olvasóim! Éreztétek már úgy, hogy legszívesebben kettészakadnátok, mert annyi lehetőség, program és élmény közül kellene választani, hogy szinte lehetetlen dönteni? Nos: üdv a Cinefesten.
...és érkezzetek időben!
Képek forrása: http://www.cinefest.hu és http://www.litera.hu
Tetszett a cikk? Úgy érzed, Te is tudnál írni hasonlót? Lenne egy jó témád? Jelentkezz szerkesztőnek a miskolcadhatott@gmail.com e-mail címen, vagy facebook oldalunkon privát üzenetben!
