Érik a szőlő. Érik, én meg ledermedve állok a Búza téri piacon. Venni szeretnék pár fürtöt, de úgy látom, nagy igényekkel vágtam neki a beszerző körútnak. Tekintve, hogy Miskolctól számítva 60km-es körzetben, megszámolhatatlan tőkén lógnak/lógtak a fürtök, - sőt ebbe a körbe még egy nemzetközi hírű borvidék is beficcen - magyar szőlőt keresek.

Helyette találok olaszt. A miskolci piacon. A hiper-szuper marketeken már nem lepődök meg, na de azért ez kiütötte a biztosítékot. Mi ezzel a baj? Idézek egy korábbi cikkünkből, a török hódoltság korabeli Miskolc mindennapjaiból:

A megpróbáltatások ellenére elmondható, hogy az ekkoriban kb. 5000 fős lakossággal bíró Miskolc átvészelte a kettős adóztatást, sőt! A polgárság összefogásának és a borból, szőlőkből (a mohamedán vallás tiltotta a borivást, így a töröknek az után nem kellett adót fizetni)  származó bevételnek, valamint az országos vásároknak köszönhetően Miskolc nemhogy elbírta ezt a terhet, hanem kereskedelmi központtá is vált ebben az időben, annak ellenére, hogy - adóztatási szempontból - sokkal rosszabb helyzetben volt egy átlagos hódoltsági településhez képest.

Tehát kis túlzással, azt hogy ma itt a Búza téri piac közepén dühönghetek, sőt, hogy egyáltalán létezik a Búza tér, és Miskolc nem csak egy bejegyzés egy poros, késő középkori krónikában, egy dolognak köszönhetem. A magyar szőlőnek. Amiből bor lett, amiből bevétel lett, amiből fennmaradt a város. Itt meg elvétve akad néhány árus, akinél vásárolhatok. Eközben pedig a földijeink, a borsodi gazdák sorra vágják ki a tőkéket, mert nincs kereslet a szőlőjükre.

A napokban olvastam egy tanulmányt, miszerint ha az ember a közvetlen lakókörnyezetében megtermelt/megtermett árut vásárol, azzal nagyban hozzájárul saját szervezete egészséges működéséhez. Mi ennek a tudományos magyarázata? Hogy a növény/állat ugyan abban a mikroklímában növekszik, amiben Ön vagy én. Ugyan abban a minőségben és mennyiségben kapja a levegőt, a napfényt, és a tápanyagokat. Magyarul ha a szomszéd dombon megtermett szőlőt veszem és eszem, nem azt ami kb 2000km-re innen, a Vezúv lábán cseperedett, a szervezetem hosszú távon meghálálja. Az utaztatás és eltarthatóság érdekében szétfröcskölt vegyszerekről már nem is beszélek.

Azzal tehát, ha magyar, sőt! Borsodi szőlőt veszek amellett, hogy magamnak, még a termelőnek is jót teszek. Ez itt a lényeg kedves olvasóm. És persze ugyanúgy érvényes ez a szilvára, körtére, almára és minden egyéb idény gyümölcsre, zöld árura. Magyart, helyit, frisset. Szépen kérem kedves olvasóm, figyeljen oda Ön is. Mindannyiunk érdeke.

(kép forrása: http://makos-dios.blog.hu)