Mit Miskolc adhatott

Ennyit még megtennék a magyar fociért - jegyzet

2018. július 12. - Miskolc régen és ma

Amióta az eszemet tudom nem csak a lokálpatriotizmus, hanem a magyar foci szeretete is megfertőzött, ami elég perverz élethelyzeteket tud produkálni. Példának okáért éveket tudok öregedni egy-egy NB1-es idény után, mikor szeretett diósgyőri csapatom éppen csak, hogy elkerüli a kiesést, és mire átesek az ilyenkor már-már szokásossá vált ráncfelvarráson, már kapom is az arcomba újabb pofonokat.  Ezen még az is nehezen tud segíteni, hogy amolyan "nesze paraszt, örüljél" módon kapok egy szép stadiont, amiben immáron kulturáltabb körülmények között nézhetem ugyanazt a műsort, sokszor feltéve magamnak a kérdést: miért kell ez nekem? Csak, hogy egy igazi futballklasszist futballklasszikust idézzek: Ha azt a valamit leöntöd mézzel, még olyan ízű marad.

De valamiért mégis mindig ott vagyok. Ugyanez igaz a futballunkat elviekben reprezentáló magyar válogatottra, akik bő három évtizede soroznak jobbról, balról, de becsületemre legyen mondva még tántorgok a "magyarfoci" ringjében. Sőt, úgy két éve vissza is ütöttem azoknak, akik már rég elfordultak ettől az egésztől: EB kijutás, csoportelsőség, mell- és vállveregetés. Szépséghiba, hogy nálunk ez a futballeufória volt a kisiklás. Vártam is rá eleget, el is raktározom jó időre.

1cbf8bd62684920c7c52bcb875147308.jpegAz elmúlt évek egyik legnagyobb mélyütése: Andorra- Magyarország 1-0 (fotó: AFP)

 

Tovább az új blogra! 

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolcadhatott.blog.hu/api/trackback/id/tr8914108287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása