Ha mostanság ellátogatok Miskolctapolcára, általában vegyesek az érzéseim. Az talán természetesnek mondható, hogy helyiként sosem lehetnek olyan benyomásaink, mint egy ide ellátogató turistának, minket befolyásolnak a korábban itt szerzett emóciók, amik akár keserédessé is tehetik az itt eltöltött órákat. És talán pont ezen van a hangsúly: az órákon. Bár valóban páratlan a Barlangfürdő, egynek teljesen jó az újjávarázsolt strand, én mégis valahol teljesen megrökönyödtem azon idén nyáron, hogy este 9-kor órákig kellett nyomozni egy nyitva lévő étterem után. A megkérdezett vendéglátósok szerint nincs kiért nyitva tartani, az itt üdülők vacsoráztatását megoldja a szálláshelyük, többre igény, tehát ember nincs. És nekem valahol ez hiányzik Tapolcáról, tinédzserkorom bulizásainak állandó helyszínéről, amely nem csak az én korosztályomnak nyújtott hajdanán nonstop kikapcsolódási lehetőséget.
