Emlékszem, hogy mekkora poénnak tartottam néhány évvel ezelőtt, amikor egy messziről jött barátomnak mutattam meg a várost, majd a séta csúcspontjaként a színház udvarába vezettem őt, ahol rámutattam Nagy Attila szobrára. A viccet a névazonosságunkban láttam, amire már több ismerősöm is felhívta a figyelmem. „Nehéz örökség ebben a városban ezt a nevet viselni” – mondták. Addig nem is tudtam igazán, hogy mennyire, amíg el nem kezdtem beleásni magam névrokonom életútjába. Amikor tök véletlenül szembe jött velem egy 1989-es nagyinterjú, ami az akkor már 56 éves színésszel készült, annak elolvasása után az volt az első gondolatom, hogy mennyi ember tört volna meg azoktól a megpróbáltatásoktól, amit ő kiállt élete során. Emiatt úgy éreztem – és erre a névazonosság csak ráerősített –, hogy kötelességem egy hosszabb portrét készíteni arról az emberről, aki nem csak a különböző színdarabok, hanem az '56-os forradalom és szabadságharc miskolci eseményeinek is főszereplője volt.
Szerencsi Éva mint Gina, Nagy Attila mint Vitay tábornok az 1977-ben forgatott Abigél című filmben
