A blog rendszeres olvasói lassan már megszokhatták, hogy időről időre előveszünk olyan terveket amolyan "mi lett volna, ha" alapon, amelyek végül a különböző korok városfejlesztési elképzeléseinek tervasztalán maradtak. Ebben a tervezősdiben kifejezetten erős volt a 1920-as évek második fele, amikor a város történetének egyik legnagyobb hitelét vette fel az ún. Speyer-kölcsön formájában, így a pénzmag megvolt a városkép alakítására, ami kifejezetten fontos volt a trianoni döntés által megrajzolt új országhatárok által megváltozott geopolitikai helyzetű Miskolcon.
Így az 1920-as évek miskolci elöljáróinak egyik kitartó terve volt az is, hogy egy grandiózus emlékmű formájában állítsanak emléket az első világháború hőseinek. Ennek elsődleges helyszíneként a Városház teret jelölte ki a város, a tervek elkészítésére több szobrászművészt is felkért, akik akár obeliszkben, szoborban vagy szoborcsoportban is gondolkodhattak. A hősök emlékműveként közszájon forgó alkotást azonban Gárdos Aladár más helyszínre álmodta meg, erről pedig egy másik szomorú apropó kapcsán értesülünk. Gárdos tervezte ugyanis azt az emlékművet, amely ma is megtalálható a Szent Anna téren, mementóként rámutatva a város történetének legnagyobb természeti katasztrófájára, a „nagy árvízre”, ami 1878. augusztus 31-ének éjjelén tört rá a városra.
Az Avas alja az 1878-as árvíz után. Szinay István felvétele.
Tovább olvasom az új honlapunkon!