Bár azt ígértem, hogy a következő állomás a Vasgyár lesz, most az ígéretemet megszegve, egy borsodi ékszerdobozról fog szólni ez a bejegyzés, ugyanis meghívást kaptam egy napos mulatság erejéig, Monokra. A faluban babfesztivált rendeztek, ahol az egyik, legfőbb programpont természetesen a főzőverseny volt. Az idei volt az első alkalom, hogy megrendezték ezt a gasztronómiai eseményt, de biztosan állíthatom, hogy nem ez volt az utolsó. Első? Utolsó? Versengés? Na ez az, ami a legkevésbé számított ezen a napfényes szombaton.
Őszintén bevallom, azért választottam először Perecest, mert ez az a része a városnak, ahol akkor jártam utoljára, mikor még kis túlzással a csattogós lepkét tologattam, akkor is egy nyári gyerektáborban, ahova külön busszal vittek minket, így magából Perecesből talán még nem is láttam életemben semmit, ha igen, arra sem igazán emlékszem. Hallani persze, hall sok mindent az ember, jót is, rosszat is, de hallomásból sok mindent leszűrni nem érdemes. Épp ezért hatalmas kíváncsisággal és még nagyobb elszántsággal vetettem bele magam az első túrámba.
Ez a blog egy amolyan hiánypótló célzattal jött létre, hiszen más megvenni és elolvasni egy Miskolcról szóló útikönyvet, vagy akár egy történeti áttekintést, mint bejárni azokat a helyeket, amikről szólnak, persze, ezzel nem árultam el nagy titkot. A miskolci útikönyvek mindig a város jelenét, látnivalóit emelik ki, míg a történeti áttekintések a város múltjával, történelmével foglalkoznak.
Mivel a diplomamunkám is Miskolc trianoni hatásairól szólt (kisebb párhuzamot vonva Kassával), így volt alkalmam jobban beleásni magam, levéltári kutatásaim során a város múltjába, beleértve a különböző korszakok városfejlesztési terveit és kivitelezéseit, kultúrtörténeti fejlődését, nem beszélve a jelenlegi városrészek történetéről, Miskolc törvényhatósági jogú városi rangra emelésétől kezdve (1909), a "Nagy- Miskolc" koncepció megvalósulásáig, azaz a mai városkép kialakulásáig.
Ha az ember ezekkel tisztában van, akkor teljesen másképpen jár-kel Miskolc utcáin. Beszélnek az épületek, az utcák, a műemlékek, sőt az utcanevek is. Miután 6 év elteltével hazatértem Miskolcra, úgy gondoltam, bejárom a város egyes részeit, és képekkel, néhol videókkal illusztrálva, az írások szárazságát elkerülve, képességeimhez mérten humoros stílusban megpróbálom összehasonlítani a régi városképet a mostanival, mindezt úgy, hogy az adott városrész történetének utánanézve kimegyek a helyszínre és megpróbálom felkutatni a letűnt helyszíneket, érdekességeket gyűjtök róluk, és néha 1-1 kocsmába is betérek beszélgetni emberekkel, hiszen az a tapasztalatom, hogy mindig a különböző vendéglátóipari helyeken találom meg a beszédes, a szó jó értelmében túlfűtött lokálpatriótákat. :)
Előre jelzem, nem célom sem a politizálás, sem a város túlzott rossz, ill. jó színben feltüntetése, csakis annak elbeszélése, amit látok, tapasztalok, ezzel persze egy alternatív városimázst építve!
A további bejegyzésekhez kellemes olvasást kívánok!
