Az Itthon Miskolcon Egyesület idén 10. alkalommal rendezi meg a város legnépszerűbb társasjátékát a „Játékos VárosJárás”-t, melynek keretében újra felfedezzük Miskolcot. Az idei játékhoz nagyszerű partnert találtunk a Herman Ottó Múzeum munkatársaiban, akik egy sokak által szeretett, de elérhetetlennek és megismerhetetlennek gondolt világba kalauzolják el a résztvevőket.

Újra játékra hívjuk a családokat, diákokat, baráti társaságokat, munkahelyi, civil, szakmai közösségeket, nyugdíjas klubokat, egyszóval mindenkit, akit érdekel az a város, amely otthonunk, munkahelyünk és egyben életünk legkedvesebb játszótere.

Kedves Miskolciak!

Mint azt az elmúlt években már megismerhették, játékunkban mindig más terület, látnivaló kerül a középpontba. Az elmúlt években megismertük Miskolc kultúráját, híres szülötteit, nevezetességeit, zenei, színházi, képzőművészeti értékeit, emlékeit. Az idén, játékunk jubileumi évében megkísértjük a múltat és elmerülünk annak különleges világába, egykoron itt élt emberek emlékeivel találkozunk, megidézzük életüket, használjuk eszközeiket. Ha kell, leásunk településünk történetének legmélyebb rétegeibe, hogy megismerjük, hogyan éltek, mit csináltak azok, akik átmenetileg vagy véglegesen letelepedtek itt.

Egy szó, mint száz az idén játékunk középpontjában MISKOLC és a RÉGÉSZET áll.

Persze mindezt sok játékkal, erőt és ügyességet próbára tevő akadályok leküzdésével és sok nevetéssel tesszük. A „Játékos VárosJárás” idén is olyan vetélkedőre hívja a csapatokat, melynek lényege, hogy a versenyzők a várost járva ezúttal a helyi régészet múltjával és jelenével, tárgyi emlékeivel, a kutatások módszereivel ismerkedhetnek meg. Azok, akik már részt vettek a „Játékos VárosJárás”-ban tudják, hogy a feladatok megoldása nem igényel különösebb felkészülést, persze az nem baj, ha a csapatok a versenyre készülve olvasgatnak, barangolnak a neten, vagy éppen megnézik Miskolc legjelentősebb emlékhelyeit, gyűjteményeit. A komoly tematikától azonban nem kell megijedni, hiszen a játékos feladatok által olyan helyekre is elkalauzoljuk a versenyzőket, ahol korábban csak a képzeletük járhatott. Kalandra fel, reméljük mindenki készen áll a különleges időutazásra.

 A rendezvényt Miskolc Megyei Jogú Város Kulturális és Városmarketing Osztálya, Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottsága és a Herman Ottó Múzeum és intézményei támogatják.

A Játékos VárosJárás időpontja: 2016. október 1. (szombat) 8:30 – 18:00

Négy kategóriában versenghetnek a maximum 5 fős csapatok:

1. Általános iskola felső tagozat
2. Középiskolások
3. Családok
4. Közösségek (baráti, munkahelyi, szakmai, civil, nyugdíjas stb.).

Minden kategória győztesei értékes jutalomban részesülnek!

A jelentkezéseket 2016. szeptember 26-áig várjuk az Itthon Miskolcon Egyesület e-mail címére: jatekosvarosjaras@gmail.com

Kérjük, adja meg:

• melyik KATEGÓRIÁBAN indul a csapat, (általános iskola, középiskola, család, vagy közösség)
• CSAPAT NEVÉT,
• a CSAPAT KÉPVISELŐJÉNEK NEVÉT, TELEFONSZÁMÁT és E-MAIL CÍMÉT.

A játék részleteiről a csapatok írásos értesítést kapnak.

További információk:

https://www.facebook.com/varosjaras

jatekosvarosjaras@gmail.com

30/696-8564

70/8860-464

30/9584-078 (este és hétvégén)

 
Eredményes felkészülést, jó játékot, sok élményt kívánnak a Szervezők!

Sokan úgy tekintenek a múzeumokra, mint egy szükséges rossz egy osztálykiránduláson. De ahogy az ember komolyodik egyre inkább éhesebb a kultúrára, és arra, hogy megismerhesse mindazt amit elődeink átéltek, használtak, legyen az egy több száz éves evőeszköz vagy éppen egy régi közlekedési eszköz. Mindezeket pedig leginkább a múzeumokban találhatjuk meg, amik állandó vagy időszaki kiállításokkal várják a látogatókat, és nem is kell mindenképp külföldre utaznunk ahhoz, hogy színvonalas tárlatokat nézhessünk meg. És milyen jó, ha ezt egy nagyobb baráti társasággal tehetjük. Így gondolkozott Dudás Éva is, aki a Miskolci Egyetemen megalapította a Múzeumlátogatók Körét. Ő mesélt nekünk élményeiről. 

Tovább olvasom a megújult blogon!

Encsi Gábor négy és fél percben mutatja meg városunkat.

Megnézem az új blogon!

Emlékszik még a népkerti rockfesztiválra? Járt ekkoriban a Zsarnai piacon? Donald kacsa rágó, autós csokik? Hogy milyen volt Miskolc a 80-as években? Mutatjuk!

Megnézem az új blogon!

A kezünkbe került néhány fotó, melyeket nagy áhítattal néztünk végig. Korábban már ugyanis írtunk a miskolciak által csak "Kockának" becézett BGS (bomba-gáz-sugárbiztos) óvóhelyről, amiről mai állapotában már nehezen hihetjük, hogy bármi ellen is meg tudna védeni. 

Pedig a városban rengeteg óvóhelyet, bunkert találhatunk, de vannak olyanok is, amelyeknek a hollétét csak sejthetjük. Sajnos az Újgyőri piacnál lévő objektum nem ilyen, de egyben pont ez adja meg a különlegességét, hiszen nem a föld alá építették.

Tovább olvasom a blogon!

Eső, eső...

Morajlik az égbolt... 
hosszasan elnyújtja 
mélyen dörgő hangját, 
- mintha tenger volna - 

félelmetes erő, 
a kő is meglazul, 
tombol a természet, 
ismét a víz az úr! 

Sok megáradt patak 
mindenhová elér, 
fuldokolva sárgul 
az idei kenyér 

...elfeslett abroszként 
terül rá a tájra, 
komor, szürke égbolt 
gyászos muzsikája.

(Lupsánné Kovács Eta)

Miskolc látképe keletről a Sajó irányából az 1860-as években (balra az Avas, jobbra a Tetemvár dombja, háttérben a Bükk hegyvidéke)

TOVÁBB OLVASOM AZ ÚJ BLOGON!

„A kutya természetes közege az emberi család.”

Miklósi Ádám

Hegyes fülek, bozontos pofi, élénken csillogó fekete szemek, pöttöm kis fekete test, mégis milyen fenyegetően ugatott a kerítés mögül! Aztán hirtelen átbújt a rácson, hogy beváltsa előbbi ígéretét arra az esetre, ha nem távozom mielőbb. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, de úgy döntöttem, megpróbálok közönyösséget tettetni. Bevált! Míg a többi kutyát etettem, a kis fekete méregzsák közelebb merészkedett, de csak 2-3 méter távolságból szórta átkait. Közben végeztem az etetéssel, megsimogattam a többieket, majd hátat fordítva a kiskutyának, haza indultam. Nem voltam nyugodt, nekem ronthatott, belém haraphatott, aztán elszaladhatott volna, de bíztam benne, hogy csak a hangja nagy. Ha gazdis lenne, és a póráz másik végén az ember védelmét élvezné, érthető lenne a viselkedése. Az ő biztonságérzetét a kerítés mögött figyelő nagyobb kutya adta, akitől valamelyest ugyan eltávolodott, hogy még utánam szaladjon és szitkozódjon egy kicsit, de a 3 méter továbbra is megmaradt közöttünk.

Tovább olvasom az új blogon!

Köszönöm, hogy átélhettem azt, hogy végre felkerültünk a futball térképére. Köszönöm, hogy végre nem szégyenkezve kell a magyar futballról beszélni. Köszönöm, hogy mindezt átélhettem és nem csak a nagy öregek elbeszéléseiből tudom, milyen érzés. Köszönöm, hogy varázsoltatok nekünk valami szépet. És nem utolsó sorban köszönöm, hogy egy rövidke ideig egy országból nemzetet csináltatok.

Ma egy kicsit elhagyjuk a városhatárt, mert olyan képeket találtunk, amiket muszáj megosztanunk. Biztosan sokan ismerik a humoros sztereotípiát a kommunizmus 7 csodájáról, miszerint: 

1. Mindenkinek volt munkája

2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.

3. Bár senki sem csinált semmit, a tervet 100% fölött teljesítették. 

4. Bár a terv 100% fölött teljesült, mégsem lehetett semmit kapni. 

5. Bár nem lehetett semmit kapni, mégis mindenkinek megvolt mindene. 

6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott. 

7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi. 

Az MTI fotókópiáin láthatjuk, hogy ezeket a "csodákat" hogyan élhette meg (persze mindezt egy beállított fotón) a Kádár-korszak átlagpolgára, hogyan teljesültek azok a bizonyos tervek, és még puffogtathatnék pár közhelyt, ami a korszakot jellemezte. Mindenesetre ezeket a fotókat azért készítették, hogy a "felszabadulásunk" óta eltelt 25 év fejlődését bemutathassák a nagyérdeműnek 1970-ben, legyen szó mezőgazdaságról, iparról vagy úgy egyébként mindenről.

Mai szemmel a képaláírások is mókásak, így mi azokhoz különösebb kommentárt nem fűznék. Bár a "rádióaktív-izotópos rizskísérletetet" azóta sem tudom hova tenni. Azt azonban azt el kell ismerni, hogy a képek zseniálisak. Öveket becsatolni, szemellenzőt levenni, nézzük mit alkotott a Párt! Iróniával és anélkül.

Képek forrása: MTI fotóarchívum, HOM Történeti Adattár 79.727.1. lsz.

Egy kis Velence Miskolcon. Hasonló elnevezéssel hirdették különböző üdvözlőlapokon a várost a XX. század elején, ábrázolva a Szinvát a belvárosban, ahogy kanyarog a lakóházak között. Bár az összehasonlítás több sebből vérzik, erre az üdvözlőlapra ránézve mégis sokan Kis-Velenc(z)ének hívták a várost, hiszen a Miskolcot kettészelő patak belvárosi szakasza sok fotóst, festőt megihletett, talán innen a ragadványnév. 

Tovább olvasom az új blogon!