Mindig is kíváncsi voltam arra, vajon milyen lehet városunk egy külföldi szemével. Észreveszi-e azokat az értékeket, mellyel városunk és környéke nyújt az ide látogatóknak, vagy úgy egyáltalán milyen benyomásokkal távozik innen egy sokat megélt turista? 

photo: http://featherandthewind.com/

Nos, a legnépszerűbb videómegosztón egy kanadai bloggerpáros decemberi látogatásának pillanatait nézhetjük meg Miskolcról. A Feather and the Wind névre hallgató duó keresztül-kasul szeli át a világot, bizonyítva, hogy utazni olcsóbb, mint azt az átlagember gondolná, csupán körültekintően kell helyszínt választani és az utazást alaposan meg kell szervezni.   

Fel and Wes (@featherandthewind) által közzétett fénykép, 2016. Dec 13., 15:07 PST

Ezen elvek alapján választották Mexikó, Japán, Németország, Franciaország és Lengyelország után Magyarországot is. Pannonhalma, Budapest, Esztergom, Visegrád és Eger mellett városunkat vették fel a listájukra. Bár ennek az is az apropója, hogy Wesnek az édesapja Miskolcon született, így a fiú mindenképp meg akarta neki a város jelenlegi arcát, hiszen nagyon rég nem jártak erre.

Túrájuk során végül 11 dolgot emeltek ki , amit mindenképpen látni kell Miskolcon. A Barlangfürdő, a Diósgyőri vár és Lillafüred - amit Wesék egy tündérmeséhez hasonlítottak - alap egy turistának, de vajon mi az, amit még megnéztek városunkban? Mindezeket láthatjuk a túráról készült videókban.

A Miskolctapolca Barlangfürdőből, a Herman Ottó és a Pannon-tenger Múzeum. 

Utazás Miskolc belvárosából Lillafüredre és a Diósgyőri várhoz. 

Egy biztos: a videókból kiderült, hogy ebben a régióban is vannak pénztárcakímélő, turistacsalogató lehetőségek, amit a kanadai páros gyönyörűen be is mutatott.

Fel and Wes (@featherandthewind) által közzétett fénykép, 2016. Dec 6., 14:34 PST

So Felicia and Wes'! 

Thank you for visiting our county. We hope you enjoyed it! Best wishes for you :)

Elérkeztünk a II. Miskolc lencsevégen fotópályázatunk döntőjéhez. A selejtezőnek 18 pályázó 49 fotója gyürkőzik neki. A képekre facebook oldalunkon lehetett szavazni. Az eredeti tervet azonban az egyenlőség jegyében megváltoztattuk, és úgy döntöttünk, hogy mind a 18 versenyző egy fotóját (az amelyik a legtöbb like-ot kapta, kivéve, ha a versenyző nem jelezte, hogy nem azzal kíván indulni) delegálja a fináléba, így alakult ki a döntős mezőny. 

Az első körben összesen 5752 like-ot kaptak a benevezett fotók.Itt van hát a lehetőség, hogy eldöntsük, hogy idén melyik fotó hódítja el az elismerést és az ezzel járó nyereményeket. 

A játék további menete:

A fináléba jutott 18 képet itt tesszük közzé. A voksokat a bejegyzés végén lehet leadni. Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy szavazni itt már csak egyetlen fotóra lehet (ellentétben a facebokkal, ahol bármennyi képet likeolhattál), így jól gondold meg melyik fotóra adod le az egyszeri és visszavonhatatlan szavazatodat! 

A szavazást az eredményhirdetés előtti nap, tehát január 12-én 12.00-kor zárjuk le!

Mindeközben a tavalyi évhez hasonlóan szakmai zsűri is értékeli a döntőbe jutott képeket. A zsűri minden tagja a saját szempontrendszere szerint  felállít egy sorrendet a 18 fotó között (így a legjobb kép 18 pontot kap, a második legjobb 17-et és így tovább). Az így összejött pontszámokat összevetjük a "közönségszavazatokkal", így kerül ki a II. Miskolc Lencsevégen fotópályázat győztese és díjazottjai.

Az ünnepélyes díjátadóra január 13-án (péntek) kerül sor 16.00 órai kezdettel a City Hotel Miskolc rendezvénytermében, ahol kihirdetjük fotópályázatunk nyerteseit!

Már nincs más hátra, mint előre, tehát jöjjenek a döntőbe jutott fotók!

1. Bártfai Anikó- Acélváros 

2. Béres Attila - Advent

3. Dusza Evelin - Miskolctapolca

4. Gombos Laura - Mályi tó

5. Gutter Krisztián - A Kilátó

6. Herendy Adrienn - Fénykörök

7. Kaposi Viktor - Tiszai rendező

8. Kláben Attila - Fényösvény a Széchenyi utcán

9. Lukács Bertalan - Ima a várban

10. Mádi Bálint - Belvárosi fények

11. Móricz Márk - Az ezerarcú kilátó

12. Porcsalmi Levente - Az égig érő palota

13. Pusztai Valentina - Zöld

14. Roppantó Krisztián - Szín a múltban

15. Szabó Tímea - Tapolcai csendélet

16. Tóth Tamás - Megkopott Miskolc

17. Nagy Béla - Legyen tánc

18. Kiss Ibolya - Diósgyőr

Tisztelt Fotósok és Voksolók, és mindazok akik figyelemmel követik idei fotópályázatunkat! 

2015 novemberében azzal a céllal hívtuk életre a "Miskolc Lencsevégen" névre hallgató fotópályázatunkat, hogy a fotósok szemével nézve, a mi sajátos platformunkon megmutassuk országnak, világnak mindazokat a helyi értékeket, amelyeket Miskolc és környéke adhat az itt élőknek, az ide látogatóknak, vagy éppen nosztalgiát ébresszünk mindazokban, akiket az élet arra kényszerített, hogy elhagyják szülővárosukat.

Úgy gondoljuk, hogy ez az elképzelés szépen idomul az oldal identitásához, amely fennállása óta, erejéhez mérten igyekszik felkarolni minden olyan kezdeményezést, amely élhetőbbé, szebbé akarja tenni azt a várost, azt a régiót, amelynek erre igenis szüksége van, tekintve, hogy sok esetben csak "kékfényben" látjuk a médiában.

Tesszük mindezt alulról szerveződve, mindenféle részrehajlás, rózsaszín köd és anyagi támogatás nélkül. Ennek ellenére a 3 év alatt megismertünk olyan lokálpatrióta partnereket, akik szívesen sorakoznak fel az ügyünk mögé, mert a maguk területén ők is azt vallják, hogy értékeinket ki kell emelni, és nem csak azokat, amiket a hétről-hétre, a postaládánkban landoló ingyenes újságban találunk meg. 

Úgy érezzük, hogy tavaly ezt sikerült elérnünk a fent említett fotópályázat lebonyolításával, ezen felbuzdulva pedig optimistán láttunk neki a II. Miskolc Lencsevégen Fotópályázat szervezésének, ahol szerettünk volna olyan felhozatalt összehozni, amely szakmailag is növeli a rendezvény nívóját mind díjazás, mind a díjazott képek tekintetében.

Azonban jóhiszeműek voltunk. Jóhiszeműek, mert úgy írtuk ki a pályázatot, hogy a nevezésben ne gátoljon meg senkit az, hogy anyagi lehetősége híján nem tud profi eszközökkel készített fotókkal nevezni. És valahol jóhiszeműek voltunk akkor is, amikor azt gondoltuk, hogy nem szimpátia alapján fog megtörténni a döntős 12 kép kiválasztása. Ki kell, hogy mondjuk: nem vett jó irányt a fotópályázat első köre, amivel nem tudunk azonosulni, ezzel együtt a jóhiszeműségünkért a felelősséget teljes mértékben vállaljuk!

Van az az apróbetűs rész általában a versenykiírásokban, hogy a változtatás jogát fenntartjuk. Ezt az opciót a fent leírtak szellemében kénytelenek vagyunk meglépni. Épp ezért úgy döntöttünk, hogy minden nevezett kvalifikálja magát a döntőbe azzal a fotójával, ami a legtöbb szavazatot kapta, így a közönségszavazatok (melyeket továbbra is december 23-án éjfélkor zárunk le) csupán arról döntenek majd, hogy egy-egy versenyző fotójával delegálja magát a döntőbe. 

Aki a fent leírtakat etikátlannak érzi, azoktól elnézést kérünk, amennyiben nevezését visszavonja emiatt, megértjük. Aki azonban régóta követi az oldalunkat tudja, hogy mi nem az oldal statisztikáit kívánjuk egy ilyen versennyel kozmetikázni, hanem a valódi értékeinknek szeretnénk egy független platformot nyújtani. 

Tesszük mindezt azért, mert mi egy városimázst erősítő fotópályázatot képzeltünk el, ahol nem a barátok mennyisége, hanem a képek minősége dönt. Az egyenlőség jegyében.

Az ebből adódó kellemetlenségekért elnézést kérünk!

Baráti üdvözlettel,

Nagy Attila

főszervező 

Idén második alkalommal indítjuk útjára a "Miskolc lencsevégen" elnevezésű fotópályázatunkat.

“Elmúlik mint száz más pillanat
S tudjuk mégis múlhatatlan,
Mert szívek őrzik, nem szavak.”

(Végh György)

Vannak dolgok, amiket nehezen tudunk elengedni, mert annyi emlék köt oda. Sok miskolci ember, diósgyőri szurkoló számára ilyen a DVTK stadion. A hét végén bejártam a létesítményt és igyekeztem megörökíteni a jelenlegi állapotokat. Mivel a jövő héten érkeznek a gépek, és elindul a tényleges bontás, így nagy valószínűséggel az utolsó fotókat közöljük az egykori klubházról és a szektorokról. 

De ne feledjük, mindennek a vége valami újnak a kezdete! 

Elolvasom az új blogon!

Ha valakit megkérünk, hogy soroljon miskolci nevezetességeket, a Barlangfürdő minden bizonnyal benne van az első háromban. A méltán híres fürdő az első, és sokáig az egyetlen ilyen látványosság volt Magyarországon, de a mai külső kialakulásáig hosszú út vezetett, mely évszázadokkal ezelőtt kezdődött.

A XIV. században Bencés monostor épült a területen, melynek romjai a mai fürdő bejáratánál találhatóak. Már a szerzetesek is felfedezték, és használták az itt fakadó meleg vizű forrást. A XVI. században aztán a szerzetesek elhagyták a monostort, az épületek az enyészeté lettek, a terület elmocsarasodott. Az 1700-as évek elején a tapolcai apát javaslatot tett a fürdő és környékének rendbetételére, és, hogy kérését alátámassza, Kassáról orvosokat hozatott, akik megállapították, hogy a víznek gyógyító ereje van. 1743-ra egy fából készült épület szolgált fürdőként.

A Barlangfürdő egyik kürtője

Csaknem száz év alatt azonban az épület állapota leromlott, így 1837-ben felújították. Egy 1859-es, és egy 1869-es Vasárnapi Újságból tudjuk, hogyan is nézhetett ki a fürdő ekkoriban, és milyen betegségek esetén javasolták felkeresését:

Áll pedig a fürdőintézet itten két fürdőből u.m. az ugynevezett benső fürdőből melly a tisztesbek által használtatik és egy szabad ég alatt lévő forrásból a köznép számára. Van egy vendégfogadó is a vendégek ellátására. Vize különösen javalva van az első általános hatásánál fogva 1. az idült bőrbetegségekben, 2. csúzban, 3. köszvényben. 4. A csúzos és köszvényes küzzadmányok s ezek által föltételezett izületi meredség tagzsugorodásokban. 5. A sebzési küzzadmányokban mellyek előrement lobos kórfolyam után maradtak hátra. 6. A tisztátlan zsongatlan fekélyben stb. A második t.i. általánosan üdítő hatásuknál fogva pedig javalva vannak. 1. Az általános gyöngeségben, legyen az erőltetett szellemi foglalkozás célszerűtlen életrend vagy bárminemű kicsapongások következménye. 2. Az érzidegkórban névszerint mind részletes tulérzékenységben (Hyperasthesia) idegzsábákban, gyomor és fejfájdalmakban. 3. A mozgidegkórban ideges tagreszketésben 4. Tehetetlenségben 5. A méhkór (Hysteria) mindenféle alakaiban, stb. Miskolcz és környékére nézve valódi áldás a tapolczai fürdő, de távolabb vidékről is látogatják.

 

A források, melyeknek „fele hév, fele jéghideg” oly számmal buzognak fel a sziklaoldal lejtős részein, hogy a perczenkénti víztartalmuk 15 akóra becsülhető. Közülük azok melyek közvetlen a hegytövében fakadva, 24-27 R^o hömérsékletüek nagy tükörfürdőkké alakított szobákba vannak bevezetve, míg a többi 10-15 fokos hőfokú források vizei csak a szabad ég alatt vannak tavakká összegyülve. s ép ezek kölcsönzi Tapolczának legfőbb kellemét, s oly valami kis kedves mulatóhellyé varázsolják minőkben még természeti szépségekben gazdag hazánk sem bővelkedik felettébb.

A 20. század elején az addig egyházi kézben lévő Tapolcát Miskolc városa megvásárolta, majd 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították – nem kis részben a fürdőnek köszönhetően. Ekkor indult meg a terület igazi felvirágzása. Ekkoriban kezdett az a legenda terjedni, hogy a tapolcai forrásban időnként egy fehér kígyót látni. „Egy szomszédos település lelkész-helytörténésze írta le, hogy a bőcsiek gyakorta jártak ide fürödni, s tőlük hallotta az alábbiakat: „Régen ez a víz igen használt a betegségek ellen. Az én szüleim is oda vótak, elmentek a fürdő forrásához is, ott úszkált benne a fehér kígyó!" A korabeli miskolci napilapokban többször is megjelent Hegyaljai Kiss Géza (1893-1966) felhívása, hogy ha valaki hasonlót tapasztalt, látott, vagy másutt hallott, azt írja meg neki bőcsi címére.” Sosem bizonyosodott be, hogy valóban fehér kígyó élne a forrásban, sokkal inkább valószínű, hogy egy régi, népi szimbólum, a kígyó, mint gyógyító állat ihlette a legendát.

Az 1908-as adásvételi szerződés részlete

Egy 1925-ös ismertető így mutatja be a fürdőt:

Jelentékeny hőmérsékletén, vastartalmán kívül figyelemreméltó a tapolcai hévforrások kifejezett rádióaktivitása is. […] S tekintve a víz higiénikus tisztaságát, a víz belsőleg is használható és eleget tesz minden esetben, ahol vasra van szükség. […] A rádióaktivitású vasas és tiszta hévforrások nyolc termes fürdőben szolgáltatnak kiváló hatású meleg fürdőt. A fürdőmedencék legtöbbjét a török hódoltság idejében egyik egri pasa, a közeli Cserpévár ura építtette. A források hőfoka 28-31.5 Celsius fok között változik. A száz méter hosszú és ötven méter széles strandfürdő betonozott medrét ugyanezek a források táplálják. […] A száz méter hosszú strand egész hosszában ízléses fürdőépületek állnak kabinokkal, elkülönített közös vetkőző helyiségekkel, tejivóval, férfi és női fodrászattal, bazárokkal, trafikkal, hideg büffével ellátva. A strandfürdőn külön úszómester ügye fel a fürdőzőkre és teljes svédtorna berendezés teszi a strandot az ifjúság számára még értékesebbé.

A Tavi Fürdő

1938-ban megépült a tavi fürdő, Szeghalmy Bálint tervei alapján. Ez egy, a meleg vizű tóra épült kör alakú, fa épület volt, de egy évvel később elkezdődött a fürdőpalota építése is, mely 1941-re egy modern, európai színvonalú épülettel látta el a tapolcai turizmus alapját képező fürdőt. A csarnok üvegteteje is ekkor készült, mely a mai napig gombnyomásra nyithatóés zárható. A régi fürdőépület bontása közben régészeti leleteket, és egy az eddigieknél melegebb, 31,5 ^oC-os forrást találtak, melynek vízhozama akkora volt, hogy a kor Miskolcát egymaga elláthatta volna vízzel.

Anna Szállóhoz tartozó étterem épülete

Az épületet műemlékké nyilvánították, így felújítást csak az eredeti jelleg megtartásával lehetett rajta végezni. Erről tanúskodik ez az 1953-mas jelentés is, melyet Megay Géza, a Herman Ottó Múzeum igazgatója írt a fürdőépület felújításának ügyében.

A kérdéses épületet felülvizsgáltam, és a bizottság egyik tagjának is megküldött és a Városi Tanács III. kerülete által történt figyelmeztető átiratot felolvasva […]arra a megállapításra jutottam, hogy a műemlékként nyilvántartott épületen engedély nélkül indultak meg a tatarozási munkálatok. […] Tekintettel arra, hogy munkásjóléti intézményről van szó, és a belső munkáknál semminemű műemléki jelleget sértő átalakítást nem tudtam megállapítani, a belső munkák további folytatását engedélyeztem, de azzal a kikötéssel, hogy ott tovább is csak a szigorúan vett és a belső jelleget át nem alakító festési és tatarozási munkálatokat folytathatják.

Az új fürdőépület kupolás csarnoka

Mivel a melegvizes barlang ritkaság, már az 1930-as években voltak tervek ezek hasznosítására, ám az első barlangfürdői részt csak 1959. május 14-én nyitották meg. A tavasbarlang alját kiegyenlítették, a bejutást pedig egy táró építésével könnyítették meg. A barlangi fürdő nem csak a különlegessége, és gyógyvize miatt vált közkedveltté, de tiszta levegője az asztmatikus panaszokkal küzdőkre is kedvező hatással van.

A barlangok takarítása

Képeslap a Barlangfürdőből

Ekkor kezdődött a barlangfürdő igazi aranykora. Tapolca addig is sokak által felkeresett turisztikai célpont volt, de a barlangok fürdővé alakítása még inkább fellendítette a településrész forgalmát, és sorra épültek a szállodák és vendéglátóhelyek, hogy kiszolgálják a mind több turista igényeit. 1974-ben megépület a legendás Juno hotel, mely csaknem harminc éven át szolgálta ki a Tapolcára érkezőket. 1969-ben a tavi fürdő épületét lebontották, és kialakították a ma is látható kagylómedencét. Ettől fogva nem lehetett kifejezetten a forrásokban fürdeni, azok vizét elvezették, és szájukra betonfödémet helyeztek, melyek ma a Barlangfürdő alját képezik. Egy aknában fogták össze a források vizét, majd egy szivattyúval egy 12 m magas, eredetileg száraz kürtőbe emelték, ahonnan több zuhatagon keresztül jutott a „Dögönyözőbe”, és ezáltal a medencékbe.

A kagylómedence ma

Az 1980-as években a barlangrendszer újabb részeit tárták fel, és a rendszerváltás után, 1998 és 2005 között alakították ezeket is a fürdő részévé, így nyerte el a Barlangfürdő a mai képét a „hidas teremmel”, a Csillagteremmel és a Római teremmel. A korral haladva egyéb szolgáltatásokat is felvettek palettára, mint a szauna, vagy a különböző masszázsok, gyógyászati kezelések. A régi Tavi Fürdőnek is emléket állítottak, mivel mását felépítették az egyik kültéri medencénél.

A Barlangfürdő ma is Miskolc egyik legfőbb nevezetessége, Tapolca központi eleme. A sok területen visszaesést jelentő rendszerváltás fürdő forgalmát kevésbé vetette vissza, és Tapolca turizmusa napjainkban is virágzik. Minden miskolci joggal lehet büszke erre a különleges természeti kincsre, melyet belföldről és külföldről is egyaránt sokan látogatnak. Nem véletlen, hogy idén elnyerte az év fürdője címet.

Források:

http://www.barlangfurdo.hu/furdotortenet
http://www.mlbe.hu/evkonyv/mtapolca/bgfurdo.htm
http://www.utikonyv.hu/miskolchu/37-10176.html

Képek forrása:

Herman Ottó Múzeum archívuma
www.mlbe.hu/evkonyv/mlbe50/kimaradt/kep231.jpg
http://www.barlangfurdo.hu/kulteri-medencek-0

Bárcások, magánkéjnők - kik is voltak ők?

Vannak olyan témák, illetve szavak, amik láttán, hallatán az emberben felébred a kíváncsiság, és függetlenül attól, hogy miről is szól az adott írás, mintegy pavlovi reflex-szerűen beleolvasnak, dacára annak, hogy talán nem is arról szól, mint amit mögé látnak, vagy elképzelnek.
Ilyen szavunk például a prostitúció is, ami akkor is felkelti a figyelmet, ha egy teljesen más kontextusba helyezzük, valahogy kirí, megakad rajta szemünk, és elkezdi az embereket érdekelni.
Talán a velünk született kíváncsiság, a tabuk ledöntésére irányuló igény, a gyermeki vágy, hogy olyannal lépjünk kapcsolatba, amivel nem szabad, ami "bűnös", ami buja, ami tiltott és ami (szerintünk) egy rejtélyes világ - a tiltott gyümölcs íze az, ami talán vonzza az embert, akár bevalljuk akár nem – de igen, szeretünk bűnbe esni.
De távol álljon tőlem, hogy "mélyfilozófiai" vagy pszichoanalitikus írást közöljek, a téma most a miskolci bordélyházak rövid története lesz. Betekintünk abba a világba, ami annak idején hétköznapi és természetes volt, számunkra, a 21. század emberének azonban mégis távoli és izgalmas.

Bordélyházi kéjnő az 1900-as évek elején

Tovább olvasom a megújult blogon!

Aki sétált mostanság a Felsőruzsin krt. 6. környékén, azt láthatta, hogy a Hőközpont melletti üres, zöld területet bekerítették. A kerítésen a következő papír áll: „Itt hamarosan egy közösségi kert nyílik NEKED!” Mi lehet ez? Kik a kezdeményezők? Ennek jártunk utána.

A történet több, mint egy éve kezdődött, mikor néhány, kertészkedést kedvelő avasi összedugta a fejét, és azon kezdtek el tanakodni, hogy hogyan lehetne meghonosítani a kertészkedés szeretetét, a saját termés szüretelésének örömét a panelrengetegben. Létrehozták az Avasi Panelkertész Klubot, mely az Avasi Közösségi Kávézóban tartotta (és tartja a mai napig) találkozóit, remélve, hogy hasonszőrű zöldségkedvelőkre találnak. Először felvetődött az, hogy a lapos panelek tetején alakítsanak ki kerteket - kísérleti jelleggel a Szent György úti kék szolgáltatóház tetején el is kezdtek dolgozni ilyenen, de a vállalkozás aztán megakadt. Ezután jött az Erkély Chili program, melynek keretében ingyen osztottak szét chili palántákat, hogy a vállalkozó kedvűek otthon folytathassák gondozásukat. Eközben alakult ki a közösségi kert ötlete is: máshol már bevált, miért ne próbálkozhatnának meg vele az Avasiak is?

A közösségi kerthez azonban közösségi földterület is kell, ehhez pedig az önkormányzat segítsége. Az Avasi Panelkertész Klub úgy döntött tehát, hogy meghívja az avasi képviselőket is egy találkozójukra, hátha valamelyikük lát fantáziát az ötletben. Így is lett, Szilágyi Szabolcs, a 6. választókerület Jobbikos képviselője a kezdeményezés mögé állt, és anyagi támogatásáról biztosította a közösségi kert megálmodóit. Több helyszín is felvetődött, és a választás végül a Felsőruzsin körútra esett. A megvalósításnál azonban jöttek a jogi problémák: az önkormányzatnak valakivel szerződést kell kötnie a terület bekerítéséhez, és az ágyások kialakításához, azonban ez nem lehet magánszemély, a Panelkertész Klub pedig egy informális csoport, melynek nincs jogi személyisége. Ekkor ajánlotta fel a Közösségi Kávézót működtető Dialóg Egyesület – amely elkötelezett a közösségfejlesztés iránt -, hogy szívesen lesz a közösségi kert hivatalos „képviselője”. Elvileg elhárult tehát az akadály a kert tényleges kialakítása elől. A terv az volt, hogy körbe kerítik a területet, kamerákat szerelnek fel, és 30, egyenként 4*2*6 m-es magaságyást alakítanak ki. A kerítés és egy pihenőhely megépítése meg is történt, de aztán megakadtak a munkálatok.

Eltelt a nyár, pedig a kert iránt érdeklődők azt remélték, hogy már idén szüretelhetnek. Elvleg az önkormányzat már megrendelte a deszkákat és a földet, melyekkel az ágyásokat létre lehet hozni, de az anyagok mindeddig nem érkeztek meg. A Panelkertész Klub tagjai, és a kert iránt érdeklődők egyre csalódottabbak, mert látják, hogy tervük majdnem megvalósult, és a küszöbön toporognak, miközben a megoldás nem rajtuk múlik. Nem tudni, miért fulladt érdektelenségbe az ügy az önkormányzat, és az eleinte oly lelkes képviselő részéről, mikor a lakosságnak láthatóan volna igénye a közösségi kertre. Félő, hogy jövő tavaszig elfogy a lelkesedés, és csak egy legyintés marad: „ebből sem lesz már semmi”.

Jó volna, ha az Avas nem csak a Kék Fényben, vagy a szegénységgel összefüggésben kerülne említésre nap, mint nap, hanem amiatt is, hogy egy előremutató, közösséget kovácsoló kezdeményezés otthona.

Sokan eleve kételkednek a sikerben, de Káli-Nagy Ákos, a Paradicsom Kert egyik ötletgazdája így fogalmazott:

„Sokan mondják, hogy nem fog sikerülni, mert ellopják majd. Mi azért szeretnénk kipróbálni, hogy mi van, ha mégsem.”

Képek forrása:

http://8.kerulet.ittlakunk.hu

https://www.facebook.com/Avasi-Paradicsom-Közösségi-Kert

http://www.bbc.co.uk

http://hg.hu

https://www.fastcoexist.com

Aki a nehézségek ellenére szívesen igényelne parcellát a készülő közösségi kertben, az keresse fel a Paradicsom Kert facebook oldalát.

  Ha a II. világháborús bombázásokról esik szó, rögtön beugorhat egy régi fotó Hirosima, Drezda vagy London elpusztított házairól, az üszkösödő romokról vagy a hullahegyekről. Tudjátok-e azonban, hogy ebből a csodálatos világbéke teremtésből Miskolc sem maradt ki? Négyszer is a nyakunkba hullottak a bombák, melyek célja hála az égnek egy alkalommal sem a város polgárainak megtörése volt. Az elcsúszó bombaszőnyegek viszont az ártatlan lakosság között is okoztak veszteségeket, és történt olyan eset is, ahol a támadó légierő legénysége lebombázott egy marhacsordát, vagy mezőn dolgozó nőket jutalmazott géppuska tűzzel.

TOVÁBB OLVASOM A MEGÚJULT BLOGON!

A júliusi égi áldás elintézte, hogy a miskolci buli legyen Ákos „Még egyszer” turnéjának a nyári szezont záró felvonása. Történt ugyanis, hogy az eredetileg meghirdetett július 16-i időpontra a nagy mennyiségű csapadék mellé viharos erejű szelet is jósoltak, így a szervezők nem látták biztosítottnak a szabadtéri rendezvény megtartását. Habár nagyon vártuk már a júliusi őrületet, a döntés teljesen korrekt volt, különösen a tragikus budapesti augusztus 20-i tűzijátékra gondolva, annak 10. évfordulóján. Esőkirály ezúttal kegyes volt hozzánk, a derült, de hűvös este tökéletesnek bizonyult arra, hogy a nyarat egy ilyen fergeteges élménnyel búcsúztassuk. Ákos első miskolci szabadtéri koncertje számára álmodni sem tudtunk volna szebb környezetet: az egy évvel ezelőtt felavatott Lovagi Tornák Tere a Bükk ölelésében, háttérben a kivilágított Diósgyőri Várral, miközben néznek a csillagok. Városunk eme ikonikus épületéhez bizonyára mindannyiunknak kapcsolódnak felejthetetlen emlékei. Korábban a várudvar adott otthont és igazán egyedi díszletet a koncerteknek, fesztiváloknak, nyárszínházi estéknek. A vár felújítása után annak szomszédságában felhúzott, nagy befogadóképességű létesítmény méltó utóda lett a korábbi helyszínnek. Kétségtelen, hogy egy ilyen speciális, történelmi jelentőségű építményben utánozhatatlan benyomások érik a közönséget, de a Tér is hozta azt a fantasztikus hangulatot, amit a színpad mögött a Vár látképe nyújt.

A munkahét közepére eső időpont sem rettentette vissza a rajongókat, hogy egy óriásit tomboljanak a több mint 3000 főt és szinte minden korosztályt megmozgató eseményen. Bizonyára sokaknak nehézséget okozott, hogy az új időpontban is jelen tudjanak lenni Diósgyőrben, de a jegyek visszaváltására az első, meghiúsult időpont után még 5 naptári napig lehetőségük volt. Ákos, Lepés Gábor, Hauber Zsolt és Bánfalvi Sándor szólaltatta meg a két platinalemezt begyűjtött „Még egyszer” album húzó dalait, de hallhattuk a régi nagy kedvenceket és az utóbbi évek legnagyobb sikereit is.

Az első sorok egyikében találkoztunk az első miskolci Bonanza Banzai Klub vezetőjével, akit nosztalgikus érzések keríthettek hatalmukba, hiszen Ákos szólókarrierje előtti számaiból is bőségesen kaptunk. A hatalmas küzdőtérhez mérten talán nem túl nagy színpadról érezhetően áradt az energia, szemet gyönyörködtető látványban volt részünk, a hangosítás is tökéletesnek bizonyult. A hazai popzene külön polcán helyet foglaló művésztől mindig tartalmas és komplex impulzust kapunk, ahogyan most is. A kiforrott hangzás és mély mondanivalót hordozó szöveg egységét az erre tökéletesen megkomponált fénytechnika tette igazán különleges, érzékszerveinket elkényeztető koncertélménnyé.

Költői képek mellett színpadi kivetítőkre álmodott impressziók hangsúlyozták a dalok üzenetét. Felemelő volt az extázisban lévő tömeggel eggyé válva befogadni ezeket a benyomásokat, melyeket a mindig megújulni tudó, de stílusához, esszenciájához hű maradó Ákostól és zenésztársaitól kaptunk, akik láthatóan ugyanolyan felfokozott hangulatban voltak, mint mi. Örömmel tölt el, ha azt látom, hogy egy zenész mindig kihozza munkájából a maximumot és úgy élvezi az összes koncertjét, hogy a kiégés legkisebb szikráját sem mutatja, és megtiszteli a közönségét azzal, hogy szívét-lelkét átadja nekik.

Ülőhelyekről is szép számmal figyelték az előadást, bár a színpaddal szemben elhelyezett lelátóról valószínűleg csak maga a show volt látható, a zenészek kevésbé. Ezt a mobil lelátót azok számára állították fel, akiknek már nem volt lehetőségük ülőhelyre jegyet váltani. A küzdőtéren tomboló tömeg nem tette tönkre a Tér lovas események számára kialakított talaját, azt ugyanis puzzle szerűen összeállított, műanyag védőburkolattal fedték be. Ennek ellenére a biztonsági személyzet elmondása szerint a dohányzás tűzveszélyes odabent. Többszöri érdeklődés után derült csak ki számunkra, hogy cigarettázásra a téren kívül volt lehetőség, onnan pedig egy, a kézre adott pecséttel juthattunk vissza a koncertre. Két büfé is üzemelt a létesítményben, de sajnos már az esemény elején kifogytak a sörkészletek, így arra várakozni kellett.

Ákos láthatóan szívesen jön Miskolcra, az estét a városunkkal kapcsolatos anekdotákkal kezdte. Ennek ellenére már régen nem adott nálunk koncertet, de bebizonyítottuk, hogy meg tudjuk hálálni a nekünk nyújtott színvonalas, komplex produkciót, ami ismét nagyot robbant. Az égbe emelt kezek tengerét látva állíthatom, lelkes és odaadó közönség mindenki, aki diósgyőri.

Ákos a 2017-es év folyamán koncertszünetet tart, így hosszú időre szólt a szerda esti töltekezés, de reméljük, ezen túl is sok hasonló élménnyel gazdagodhatunk, és ismét csillagfényes ég alatt hangzik fel Miskolcon az Adjon Isten jó éjszakát!

Sárközi Ági