Dalt írni bármiről lehet, az ötletek tárháza olyan széles skálán mozog, akárcsak az érzéseink és az általunk megélt pillanatok, de igazán megihletni a fontos dolgok szokták az alkotó embert.
Olyan fontos dolgok, mint a hely, ahonnan jöttünk, ahol felnőttünk, ahol szerelmesek lettünk, ahol örökre emlékezetünkbe vésődő eseményeknek lehettünk részesei, amik nyomot hagynak bennünk és hatással vannak ránk.

Ebben a kis gyűjteményben olyan jól, vagy kevésbé jól ismert dalokat szedünk lajstromba, veszünk picikét górcső alá, és nézünk mögéjük, amelyek Miskolcról szólnak, Miskolc ihlette, esetleg említést tesznek bennük a városról. Álljon itt tehát 10 dal, ami szinte minden stílust felölel. Ha esetleg úgy érzed, kihagytuk a kedvencedet, akkor írd meg nekünk a cikk alján lévő szavazás alatt kommentben.

Bíborszél - Miskolc

Kezdjük a helyi illetőségű Bíborszél zenekarral, akik nem teketóriáztak a címadással, és talán a borsodi közönség jelentős része is, ha meghallja a zenekar nevét, akkor rávágja, hogy "Miskolc!".
A tagok mindegyikének van miskolci kötődése, itt jártak iskolába, itt éltek, és itt is kezdtek el zenélni.
Visszavonhatatlanul összekapcsolódott a banda ezzel a városi himnusszal, amit minden miskolci ismer, és egy csodás összképet is ad arról négy percben, hogy mire lehetünk büszkék, és tényleg dagad az ember melle, amikor énekli: "Miskolc mindig az otthonod".
A dal egyébként a Lokálpatrióta Egyesület pályázatára készült el, amit azóta a DVTK szurkolók is magukénak éreznek, olyannyira, hogy a meccsek előtt/alatt/után a Kata Presszóban is gyakran hallom felcsendülni teli torokból.
A zenekarral korábban már készítettünk egy interjút, amit itt olvashattok.

Paddy And The Rats - A medve nem játék!

Ha már helyi illetőség és büszkeség, nem maradhat ki a Miskolci Jegesmedvék jégkorongcsapat - illetve egészen pontosan a hokicsapat ír származású kanadai edzőjének - felkérésére írt dal sem az ír kocsmazenét játszó srácoktól. Az edző hallotta a fiúkat zenélni Miskolcon, és annyira megtetszett neki, hogy megkérte őket, írják meg ezt a hokihimnuszt.
Szintén miskolci gyökerekkel rendelkeznek, innen indult hódító útjára a táncolva viszkit locsoló bulikaraván, akik az ország bármely pontján, fergeteges hangulattal örvendeztetik meg a közönséget. Egy vérbeli lelkesítő, szurkolásra buzdító, pörgős nóta ez, amit egyébként valószínűleg akkor is szívesen hallgatnék, ha nem a Macikról szólna. A zenekar részéről különlegesség, hogy az eddigi négy albumukon egyetlen magyar nyelvű dal sincs, hiszen a srácok angol nyelven írják a szövegeket, így ez a buzdítónóta ebből a szempontból is kuriózum. Azonban annyira nagy sikere volt a dalnak, hogy erre való tekintettel a srácok írtak egy angol szöveget is a zenéhez, ami 'Smuggler's Booze' címmel a 2011-es Hymns for Bastards lemezen is rögzítésre került.

Edda Művek - Oh, azok az éjszakák

Nyilvánvalóan megkerülhetetlen egy ilyen jellegű lista összeállításakor az 1973-ban alakult, ám ezen a néven csak 1980-tól létező, ugyancsak miskolci Edda Művek. Talán ők a legismertebb Miskolcról származó zenekar, és az egyetlen vidéki banda, akiknek akkor sikerült országos hírnévre szert tenni. A nevükben szereplő Művek is eleve Miskolcra, mint az iparváros szimbólumára utal.
Én most kifejezetten kihagynám a sokak szerint kihagyhatatlan, minden innen elköltöző lakó utolsó miskolci buliján keserédesen, ám holtbiztosan felhangzó Elhagyom a várost, vagy esetleg a Vasgyárról szóló balladát, a rozsdaízű, keserű munkáslétet sörhabos nosztalgiába csomagoló klasszikust, a Vágyom hazát (ami egyébként szubjektív véleményem szerint egy óriási nóta).
Az én egyik kedvencem a '83-as, Edda Művek III. album nyitódala, az Óh, azok az éjszakák, ami tökéletesen visszaadja a kor fiatalságának a hangulatát, és inkább egy jóérzéssel teli, pozitív kicsengésű dal, ami nem összeszorult szívvel, hanem cinkos mosollyal a szánk sarkában való visszaemlékezés.
Ez a dal nem a szülővárostól elszakadás melankóliája, hanem egy hálaadás a szép lányokért, a nyári szerelmekért, az élményekért. Amikor én 24 évesen elköltöztem Miskolcról (kőkemény egy évre, addig bírtam), ezt a dalt hallgattam a költözés előtti utolsó estén, nem pedig az Edda Blues-t, biztosan azért, mert otrombán optimista vagyok.
De, hogy miért írtak egy dalt kifejezetten a városhoz? Egy '83-as koncerten úgy konferálta fel Pataky Attila ezt a dalt, hogy már az első lemezre is írtak egy nótát Miskolcnak - ez volt ugye az Elhagyom a várost. Ezután sokan megkérdezték tőle, hogy csak rossz dolgok történtek-e velük, hogy ilyen dalokat írnak, ezért az Edda Blues párjaként megírták ezt, mert nem csak rossz emlékeket tudnak felemlegetni, hanem csupa jót is.
1985-ben a Gárdonyi Ifi Parkban pedig volt egy koncert, ahol ez a dal volt az utolsó, ezt pedig így vezette be az énekes:

"Szeretlek szülővárosom, Miskolc. Szeretlek nagyon. Szeretlek a füsttel, a korommal. Minden formádban. Hajnalban és este. Esővel, ködökkel. Morcos arcokkal. Szeretlek Miskolc. Óh, azok az éjszakák."

Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, miért írtak dalt a városnak...

P. Mobil - Miskolc

Egy másik legendás rockzenekart is megihletett a város, és olyan frappánsra sikerült, hogy azóta is sokan csak Acélvárosként emlegetik Miskolcot, ami az ipari jellege mellett nekem speciel azt is szimbolizálja, hogy erős és örök, mint a fém. Ezzel a magyar zenetörténet lexikonjába is mindörökre belevéste a megyeszékhely nevét a banda.
De miért is született meg a dal?
Eredetileg a Gesarol nevet viselte az együttes, amit 1973-ban változtattak meg a Perpetuum Mobile, azaz örökmozgó rövidített változatára, P. Mobil-ra. Nos, akkor vissza is érkeztünk az ezévben megrendezett minden tekintetben úttörő Diósgyőri Popfesztiválhoz (korábban ebben a cikkben írtunk erről), ahol az első koncertjét adta a P. Mobil. Schuster Lóri, a zenekar vezetője sokat lobbizott, hogy sikeresek legyenek, jónéhány akkor már befutott zenekar előtt felléptek, és így került kapcsolatba az akkori zenei élet nagy neveivel, köztük Tolcsvay Bélával is, aki szervezte a fesztivált. Lóri elmesélése alapján az ORI büfében Tolcsvay megkérdezte, hogy volna-e kedvük játszani ezen a rendezvényen, és nyilván erre a kérdésre nem lehet másképp felelni, mint igennel. Így kaptak helyet a korszak nagy nevei között, mint fővárosi kezdő banda, és ezáltal nyílt lehetőségük arra is, hogy a Gárdonyi Ifi Parkban szinte heti rendszerességgel koncertezzenek. Emiatt sokan, még a helyi rajongók közül is azt hitték, hogy miskolci zenekar, de valójában ez nem így van.
A dal szövegéből hét sort egyébként Földes László Hobó írt, a refrén és a többi rész Schuster Lóri ötlete alapján született. Akkoriban nem voltak még autópályák, így ezek a vidéki túrák egész naposra nyúltak - reggel indulás, este koncert, éjjel indulás haza Budapestre. A város határában volt a 180. kilométerkő, ami mellett minden alkalommal elhaladtak, innen jött a dal kezdősora. Tulajdonképpen egy ilyen miskolci túra leírása a dal, ám a hangulata miatt bárki magáénak érezheti, lakjon az ember fia, lánya bármelyik városban is, mindemellett mégis azt az életérzést közvetíti, amit a város és az eddig tartó hosszú utazás adott a zenekarnak.
Illetve nem mellékesen ez a dal adta az ötletet az Eddának is az Elhagyom a várost megírásához, akik kezdőkként sokat jártak a Mobil itteni koncertjeire.
A miskolciak nagyon szerették a P. Mobilt és viszont, ezért is tértek vissza újra meg újra még azután is, hogy az Ifi Házas korszak lezárult, a mai napig gyakori vendégei a Kocsonyafarsangnak például, de évente szeptemberben hagyomány jelleggel a Diósgyőri Várban is adnak koncertet. Immár 43 éve a város szerelmeseiként.

 
Kispál és a Borz - Tiszai pu.

Kicsit enyhébb vizekre evezve, az alternatív zene magyar legendái következnek. A Kispál fogalom, egy egész korszak meghatározó alakja, óriási rajongótáborral, ennek egyik legékesebb bizonyítéka a 2010. augusztus 9-i búcsúkoncert a Szigeten.
Bár az ő dalaiknak a szövege a legtöbb embernek olyan elvont, hogy a homályos utalások és az enjambementek szövevényes dzsungeléból olykor nem egyszerű kihámoznia a mondanivalót, eme dal már címében is egyértelműsíti, hogy honnan is ered a sztori.
Ennek eredetére Lévai Balázs: Lovasi - Idáig tudom a történetet könyvében leltem választ, ugyanis a címszereplő a dalok hátterére vonatkozó kérdésekre adott válaszaiban mindig csak a könyvre utalt.
Amellett, hogy annak idején igen gyakori vendég volt városunkban Lovasi András és zenekara, egy kedves sztorit is elmesél, ami ide fűzi. Az egyik itteni fellépésük előtt nem foglaltak szállást, így utána kóborolhattak a téli éjszakában valami hely után kutatva, ahol álomra hajthatják a fejüket. Ekkor az utcán megszólította őket egy srác, hogy milyen jó volt a koncert, és menjenek el sörözni. A zenekar ezt elutasította, lévén szállásuk még mindig nem volt, mire a fickó felajánlotta, hogy aludjanak nála. El is mentek, ahol egy csinos lány várta őket, így iszogattak együtt hajnalig, Andrásnak pedig végül az említett csinos lány mellett jutott fekhely. Mielőtt azt gondolnánk, a zenész kihasználta az alkalmat, el kell keserítenem mindenkit, bevallása szerint nem volt bőr a képén annak a pasinak barátnőjét lenyúlni, aki a fagyhaláltól mentette meg őket.
De nem is ez az a sztori, ami miatt a vasútállomásunk után elkeresztelt dal megszületett, hanem egy koncert az Ady Művházban. Ez volt az a koncert, ahol az énekes néhány pálinka után az interakció jegyében és a színpadkép újítására irányuló ötletétől vezérelve először stage divingolt (tudjátok, amikor főhősünk beveti magát a közönségbe, majd a hullámzó tömegre bízza saját tömegét), ami akkor és ott jó ötletnek tűnt.
Viszont ahogy erre-arra rángatták a kezek, a pólója össze-vissza tekeredett, amitől kishíján megfulladt, az egyik roadjuk mentette meg és húzta ki a tömeg fölül a liluló fejű frontembert.
Így sikerült ez a buli emlékezetesre, és ahogyan a könyvben is elmondja, ez a koncert és ennek a lüktetése ihlette a Tiszai pu-t, aminek mind a szövegét, mind a zenéjét ő jegyzi.

Belga - Hello BAZ megye (Belga Blues)

Az igencsak megosztó Belga zenekarnak mindösszesen annyi köze van Miskolchoz, hogy a 2000 tavaszán nálunk rendezett Pepsi Sztárcsináló elődöntőjét megnyerték, és részt vehettek a budapesti döntőben. Tehát közhellyel élve, innen indult el a siker rögös útján a banda. Azonban egyik tag sem élt itt, és nem köti őket ezen kívül személyes, meghatározott esemény a városhoz, bár a megyéhez igen. Bauxit gyermekkorában sokszor túrázott a Bükkben a családjával és Ózd mellett volt is egy telkük, ahol sok időt töltött, így megismerte a környéket, amit egyébként az ország egyik legszebb részének és helyének érez. A többieknek azonban még ennyi közük sincsen a megyéhez vagy a városhoz, mégis megszületett ez a daluk. Sőt, több másik szerzeményükben is megemlítik Miskolcot, mint például a dühkezelési terápiának és kollektív pszicholazításnak is felfogható 'Egy-két-há'-ban ("Gyere velünk káromkodni Miskolcra"), vagy a Külföldi című dal végén. Illetve van egy Bükk című daluk is, ami egy jó kis erdei sátorozós-szalonnasütést örökít meg, hasonlóan minimalista, egyszál gitáros formában, ahogyan az a tábortűz körül szokott zajlani.
De ha picit elkanyarodunk a zenétől, más formában is tetten érhető a város hatása. Mégpedig Domján Gábor grafikája, a Zigilemez címet viselő albumuk borítóján, amin az Avasi Kilátó magasodik a dalokat megszemélyesítő figurák fölé, mintegy csúcspontja az egésznek.
A Hello BAZ megye, aminek alcíme (is) direkt utalás az Eddára, és valójában az egész szövege tele van az Edda Blues-ra vonatkozó utalásokkal, a klasszikus sorok újragondolásával, és kicsit a saját szájízükre való teljesen tudatos átformálásával tették még inkább szívünkhöz közel állóvá ezt a reggie-s dalt.
Zenei utazás a környéken, hiszen a dal magját Miskolc és annak látványosságai adják, de szépen köré építették a szomszédos településeket is, mint Ózd, Putnok, Bánkút.
Aki pedig az előző évtized derekán megfordult a MEN-en, vagy RocktóberFeszten, azoknak nem volt kérdés a Belga koncert, mert szinte borítékolható volt, hogy Belga, na az tuti lesz, szinte állandó fellépői lettek az egyetemi rendezvényeknek, és minden alkalommal ugrálhattunk egy kimerítőt a srácok teltházas koncertjén.
És amit minden interjúban kihangsúlyoznak a tagok, hogy ez nem egy felkérésre írt propaganda nóta, hanem spontán, intuitíve, őszintén jövő, mert tényleg bírják ezt a várost, szeretnek ide jönni, és nincs mögötte pénz, érdek vagy manipuláció.
És mint tudjuk, szép az, ami érdek nélkül tetszik.

ByeAlex - Még mindig...

ByeAlex, vagyis polgári nevén Márta Alex ugyancsak egy miskolci kötődésű zenész, hiszen a Miskolci Egyetemen végzett filozófia szakon, tehát nem pusztán pillanatnyi benyomások érték őt a várossal kapcsolatosan.
2013-ban az Eurovíziós Dalfesztivál magyar képviselőjeként ismerte meg ország-világ, innentől pedig egyenes út vezetett az ismeretség felé.
Az Ősz címet viselő dalát a város és egy szerelem ihlette, ahogyan a szövegében is olvashatjuk, de most nem ezt szeretném bemutatni.
Hanem a legújabb, immár ByeAlex és a Slepp néven jegyzett, és a YouTube-on közel hat és fél millió megtekintésnél tartó Még mindig... című dalt, melynek a klipjét Miskolcon forgatták, realisztikusan szépséges, a dalhoz illő melankolikusan halovány képekből összevágva.
A dal alatti kommentekből az is kiderül, hogy sokan a videó miatt indítják újra többször egymás után, amit Ipacs Gergely hangulatos rendezésének, Szőke Dániel zseniális operatőri munkájának, és Tóth Gergő nagyszerű vágásának és animációinak, no meg persze a város "alapanyagának" köszönhetünk, így érve el azt az óriási népszerűséget, aminek örvend.

Skorpió - Azt beszéli már az egész város

Igaz, a Skorpió együttes nem kifejezetten a városról írta ezt a dalt, amit szintén nagyjából mindenki ismer, aki nem 1990 után született, hanem a hat év kihagyás utáni 1985-ös újjáalakulásról. A zenekar 1973-ban (nahát!) állt össze akkor már ismert zenészekből, de 1979-ben feloszlottak. Frenreisz Károly '85-ben hívta újra életre a Skorpiót, és mintegy a visszatérés hallható bizonyítéka, lemez formájában is megjelent a dal.
A dal kvázi keretét itt is az utazás, a turnézás adja, és a három vidéki város közül, amit megemlítenek, az egyik Miskolc, és a haverok.

Ganxsta Zolee és a Kartel - Tengertánc (csak szabadon...)

A honi rap fenegyerekének ez a bulis dala valójában EFOTT himnusz, ami egyébként igazán hiteles képet fest a fesztiválozó fiatalokról.
Ugyancsak a négy konkrétan felsorolt város közül az egyik Miskolc, az itteni egyetemisták ezek szerint meglehetősen tudnak élni, ha a zenészek számára is ennyire emlékezetes mulatságok zajlanak nálunk, amit meg kell örökíteni.

Pál Dénes- A széltől is óvsz

Bár ez a szám maga nem a városról szól, de itt forgatták annak videoklipjét. Pál Dénes ízig-vérig miskolci. A felsorolásunkba csak azért került bele, mert nem csak egy tiszavirág-életű celeb lett belőle, hanem egy szerény előadó, aki minőségileg tudta kamatoztatni tehetségét a popvilágban - emiatt is büszkék lehetünk rá. Az 1991-ben született Dénes a Fráter György gimnázium után a Miskolci Egyetemen folytatta jelenleg is tartó tanulmányait. Korábban tagja volt a Pécsi Sándor Guruló Színháznak. Nevét az ország akkor ismerte meg, amikor 2013-ban megnyerte a The Voice első évadát, egy évvel később bekerült a A Dal döntőjébe, illetve ekkor nyerte meg a Sztárban Sztár című műsort is. 

A széltől is óvsz klipötletét a rajongói adták. Pál Dénes ugyanis pályázatot hirdetett a facebook oldalán, ahol a rajongók forgatókönyveit várta. A nyertes jutalma az volt, hogy ő maga is szerepelhetett a videoklipben. A forgatás a város híresebb és kevésbé ismertebb helyein is forgattak, mely rekordidő, azaz 72 óra alatt készült el.

Források:
http://mno.hu/grund/a-rockbanda-amelyik-himnuszt-szerzett-miskolcnak-1183576
http://rockmuzeum.fpn.hu/
http://starity.hu/magazin/41340-klippremier-pal-denes-a-szeltol-is-ovsz/
Lévai Balázs: Lovasi - Idáig tudom a történetet (Libri Könyvkiadó, 2016.)

Tetszett a cikk? Úgy érzed, te is írnál hasonlót? Jelentkezz szerkesztőnek hozzánk! Írj e-mail a miskolcadhatott@gmail.com címre!