Sétálok az utcán, előttem egy férfi megy, inge hol betűrve a nadrágjába, hol nem. „Hogy lehet valaki ennyire pacuha!” gondolom magamban. Oldalt, a játszótéren, a gyerekek boldogan lipityókáznak, kicsit arrébb, egy építkezésen a munkások furikkal hordják a sittet. A szép nyári idő egy-kettőre tovaszáll, felhők gyülekeznek, és hamarosan elered az eső. Aggódva nézek fel, nem hogy esernyőt nem hoztam magammal, de még egy süsüm sincs. Nem baj, este úgyis ki kellesz mosni a hajam. Behúzódok a buszmegállóba, és míg várok, nézem az üvegre ragasztott levonót. Körbe a földön makukahéj, „milyen tesznye, igazán szórhatnák az emberek a kukába is” bosszankodom magamban.
Végre megjön a busz, és hazafelé azon gondolkodom, hogy otthon vár a finom tócsni. Hirtelen eszembe jut, hogy sokat sütöttem, miért ne hívhatnám át egy-két barátomat is? Már kezembe is kapom a telefonom.
- Szia! Átjösztök ma este? Van finom tócsnim! Hétkor? Oké! Csőcső!
Mikor hazaérek, legnagyobb ijedségemre látom, hogy az inas mind megette a tócsnit. Épp összeszidnám, mikor azt mondja:
- Ne aggódj, volt itt mama, és hozott kirántott húst, meg egy kis büszkét is, a kertből.
Erre megnyugszom, hogy legalább lesz mivel megkínálnom a barátaim.
Nem vagyok tősgyökeres miskolci, mi több, a Dunántúlról származom, így, mikor tíz éve ide kerültem, nagyon furcsán hangzott a borsodi tájszólás. Folyton kérdezgettem a többieket, hogy ez vagy az mit jelent, és a hátam borsódzott, mikor meghallottam, hogy „kellesz”, vagy „kelletett”, annyira helytelennek hangzott. Most már – ha magam nem is használom a napi beszélgetésekben ezeket a kifejezéseket – természetes, hogy így beszélnek körülöttem. Sőt, meg is tetszett a borsodi nyelv különlegessége, az, hogy bárhol az országban meghallom azt, hogy „hozz már egy kis makukát a boltból”, tudom, hogy az illető borsodi.
Azt talán mindenki tanulta irodalom órán az iskolában, hogy Kazinczy Ferenc az északkeleti nyelvjárást (mely a zempléni és abaúji területek jellemzője) tette meg nyelvújító tevékenységének alapjául, és így ez a nyelvjárás vált a magyar köznyelvben használatossá. Valószínűleg ennél több érv is szólt azonban az északkeleti nyelvváltozat mellett: „Ennek nyelvi oka a sokféleség, sokszínűség, a nagyon archaikus formák, sajátosságok hiánya. A sokszínűséget jellemzi például a több ingadozó alak. A területet jellemzi az i-zés, de túlzottan nem uralkodott el. Az –ít képzőben és –ig ragban i-s formát használunk (szállít, tanít és házig, fáig), ám a szótövekben az é-s formák uralkodnak: kér, régi, néz, szép. […] Tehát, amikor arról beszélünk, hogy a magyar köznyelv sokféle hatásra fejlődött, akkor leszögezhetjük, hogy ez a termékeny sokféleség jellemzi már a kiindulópontnak vagy még inkább az ösztönzőnek, ihletadónak tekinthető északkeleti nyelvjárást is. A magyar köznyelv tehát sokszorosan szintetizáló, több vonást magában foglaló módon jött létre.”
Miért nem értik akkor az ország többi részén, hogy mi az a lipityóka, és miért nem azt mondják, hogy kellesz? Kazinczy ugyan sokat merített az északkeleti nyelvjárásból, de nem tette azt meg teljes egészében az irodalmi nyelv alapjának. Neki köszönhetjük azonban, hogy csak egyféle "e" betűt használunk, az északkeleti nyelvjárás ugyanis nem különbözteti meg a zárt és nyitott e hangot. A magar nyelvre jellemzőnek tartott gyakori "e" hang szintén innen ered: ha egy szónak van két változata (zsömle – zsemle), abból az e betűset részesíti előnyben. Az, hogy a nevek elé tett névelő használata hivatalosan helytelen („Átmegyek a Petihez” helyett „Átmegyek Petihez”), szintén az északkeleti nyelvjárásnak a nyelvújításra gyakorolt hatása miatt van. Ugyanakkor nyilván, nem minden tájnyelvi szó került át az irodalmi nyelvbe, valamint vannak szavak, melyek a nyelvújító mozgalom után alakultak ki, vagy legalábbis vették fel mai jelentésüket, így azok borsodi formája is később jött létre (pl. matrica – levonó). Megint másokon érződik az idegen nyelvi hatás (pl. szlovák), ami ellentmond a nyelvújítás alapvető elveinek.
Valószínűleg ilyen szlovák hatás, hogy a borsodi nyelv jellegzetessége a gyakori kicsinyítő képzős alak (makuka, lipityóka). „A kicsinyítés Zemplén közeli gyakoriságára Fehér József hívta fel a figyelmünket. Megfigyelte, hogy a zempléni görög katolikusoknál (főként ruszinoknál) különlegesen gyakori a kicsinyítés. Sátoraljaújhely közelében négy falu neve is kicsinyítőképzős: Filkeháza (a Fil, Filip, Fülöp kicsinyítő képzős változata), Rudabányácska, Bányácska, Komlóska, Vajdácska.”
Az északkeleti nyelvjárás maga sem egységes, vannak szavak, melyeket csak néhány tájegységen használnak, pl. a bodrogközi „gángó”, ami az S alakú kampót jelöli, vagy a surc, ami egyfajta durva anyagból készült kötény, amit nagy kosszal járó munkákhoz (pl. csirkekopasztás) használnak.
A palóc népcsoportnak a megyében élő ágát palócbarkóknak nevezik, nekik is köszönhetünk azóta már az egész megyében elterjedt, de máshol nem használatos szavakat, pl. tesznye.
Álljon itt néhány jellegzetes borsodi szó, eredetük magyarázatával, vagy, ha ez nem fellelhető, csak jelentésükkel.
Makuka – A szláv makucha, makuch szóból eredhet melynek jelentése „kisajtolt olajos magvak maradványa, olajpogácsa”, melyből formai és jelentésbeli változások által juthatott el mai jelentéséhez, a napraforgómaghoz.
Furik – Egyesek szerint a szó eredete a német nyelvre vezethető vissza (Fuhrwerk – jármű), melyből formai és jelentésbeli változások során jutott el a mai talicska jelentéséig.
Lipityóka – A libikóka, mérleghinta helyi megfelelője.
Levonó – Az idegen eredetű matrica szó (mely latin eredetű, majd a francia változatból került át a magyar nyelvbe) helyett használt, magyar gyökerű szó (a matrica hátulján lévő papírt „ le kell vonni”)
Tesznye - A palócbarkóknál am. csúnya, rendetlen viseletű. Képzőjére (nye v. ne) nézve hasonló a szintén rossz értelmű csúnya, rusnya, susnya szavakhoz, mely képző a tagadó ne szócskából eredőnek vagy ezzel rokonnak látszik.
Büszke – az egres borsodi megfelelője, a piszke szó helyi változata.
Tócsni – valószínűleg a tótlángos szóból ered, ami az étel szlovák származására utal.
Dumó – a kenyér vége, a hasonló hangzású gumó szó helyi változata lehet, ami a kenyérvég alakjára utal
Garád - tüskés sövényből, gallyakból, szalmából, trágyából, gizgazból rakott kerítés. Szláv eredetű szó, eredetileg kerítést, körülkerített helyet jelent.
Firhang – német eredetű szó, jelentése függöny
Inas – bár a szó ismert országszerte, Borsodban nem csak a betanuló szakmunkásra használják, hanem a fiúgyerekre is (valószínűleg amiatt, hogy a fiatal fiúk gyakran valóban elmentek inasnak)
Pulya - kisgyerek, román eredetű szó
Patrac, pacuha - rendetlen, elhanyagolt, öltözéke rendezetlen
Süsü – kapucni
Sifony – szekrény
Hamvas - durva vászonlepedő, amiben az asszonyok a hátukon szállították a vásárolt holmit, vagy a levágott szénát
Bellőke - hamvasból készített hintaágy kisgyereknek
Csikarás - valami megkarcolja a bőr felszínét, lehet bokor, vagy köröm is
Masina – sparhelt
Gyűjtés bodrogközi szerkesztőtársunktól:
Diner – henger alakú, alumínium ételhordó
Rocska – Fejőedény
Zuborló - vajköpülő
Höngörődzik – fetreng (pl. ágyon)
Ficfavessző - fűzfavessző
Salló - sarló
Susok – kukoricacsuhé
Potyó - Szilvalekvár főzésnél a híg, leveses állag, mikor a szilva felforr
Krumpli herélés - az újkrumpli tövek alól a nagyobbakat kipiszkálják eladásra, a többi benn marad, nő tovább őszig
Élamoda ni – távoli dologra mutatás
Kazincbarcika környékén van egy szleng kifejezése: "ez már marha". Jelentése: "ez hihetetlen" vagy "hát ez nem igaz", kissé bosszankodva.
pl: „Az tüzép irodájába bejárása volt a kutyának is. Bármilyen sár volt kint, simán összejárkált mindent, meg ugrált a combunka. Hát mondom, ez már marha"
Ezennel felkérjük kedves olvasóinkat, hogyha ismernek olyan, kifejezetten Borsodra jellemző szavakat, amelyeket fent nem soroltunk fel, írják meg bátran a cikk alatt, vagy a Facebook oldalunkon! Ha pedig tanulságos, esetleg mulatságos történetük van arról, hogyan fogadták a borsodi tájszólást az ország más részein, ezeket is szeretettel várjuk.
Végezetül egy videó néhány ózdi kifejezéssel, melyek némelyike csak ott jellemző, de mások a megye többi részén is.
Képek forrása: http://www.muvelodes.ro
Támogatnád munkánkat egy kávé árával? Ide kattintva megteheted?
Tetszett a cikk? Úgy érzed, te is írnál hasonlót? Jelentkezz szerkesztőnek hozzánk! Írj e-mail a miskolcadhatott@gmail.com címre!