Hónapokkal ezelőtt lehetett, mikor róttam a kötelező ügyintézős köröket hivataltól hivatalig. Épp a következő sorban állásra vettem rá magam lélekben, mikor egy hangos köszönés törte meg a gépies gyaloglást. Egy évek óta nem látott barátom volt, aki kizökkentett a nap monotonitásából. Hogy miért érdekes ez a látszólag mindennapos történet? Mert a kötelező "kivel mi a helyzet" kérdezz-felelek után Peti elmesélte, hogy épp egy tésztázó megnyitásán dolgozik.
Őszinte leszek: akkor az ötletet kétkedve fogadtam, mert azért manapság nem könnyű belekezdeni valami újba, valami különlegesbe. Aztán néhány hónappal később arra lettem figyelmes, hogy a facebookon hirdeti magát egy gyorsétterem rendkívül kreatívan, Pasta Pietro néven. Innentől nem volt nehéz a képet összerakni, Peti eltervezte, majd megcsinálta. Nem is akárhogyan!
Így azonnal meg is látogattuk, és a Villanyrendőrnél lévő kapualjban található étterem és a később elfogyasztott tészta megtette a hatását: Peti Miskolcra varázsolt egy kis Itáliát. Hogy ezt hogyan tette, azt ő meséli el nekünk.
Honnan jött az ötlet, hogy tésztázót nyiss?
Már jó ideje figyeltem a miskolci pályázati lehetőségeket, illetve elkezdtem azon gondolkozni, hogy mibe lehetne belekezdeni, ami Miskolcon nincs, de igény lenne rá. Mivel vendéglátásban dolgoztam előtte kb. hét évet, ezért evidens volt, hogy elsősorban étteremben gondolkoztam. Megfigyeltem, hogy Magyarországra most kezd begyűrűzni a "street food" őrület és nekem ez nagyon tetszett. Maga a tésztázó ötlete pedig úgy jött, hogy a párommal sétálgattunk Budapesten és rátaláltunk egy tésztás helyre. Na, ott felgyulladt a kis égő a fejem fölött, hogy ez az, amit meg kell megcsinálni Miskolcon is!
Mitől neveznéd ezt egyedülállónak?
Mert egyrészt, Miskolcon eddig nem volt kifejezett tésztázó. Emellett alapvető célom volt, hogy a vendégeket friss, minőségi alapanyagokból készült tésztával tudjam kiszolgálni, sőt a tésztát saját magunk készítjük minőségi olasz durumlisztből, egy kis víz és tengeri só hozzáadásával. Törekedtem arra, hogy a vendégeink jó áron, minőséget és mennyiséget kapjon, ami a visszajelzések alapján úgy gondolom, sikerült is. Nagyon sokat jelent nekem, amikor az először betérő vendégek később mosollyal az arcukon térnek vissza. Emellett naponta változó menüink vannak, minden nap 4 féle tésztából lehet választani, ami szerintem azért jó, mert a szakács kollégának csak arra a négyféle tésztára kell koncentrálnia, így ki tudja belőlük hozni a legjobbat, a legfinomabbat. Tehát ahogy a mottónk is mondja: nem lehet megunni. Házhoz szállítást is vállalunk, ami igyekszünk frappáns, egyedi csomagolással vonzóvá tenni.
Mi egy étterem megnyitásának a folyamata? Mennyire nehéz Miskolcon megnyitni egy kajáldát? Mik a nehézségek?
Az étterem beindításához nagyon sok türelem és kitartás kell, hiszen rengeteg a buktató. A legnehezebb a megfelelő helyet megtalálni, ami nem túl drága, ellenben jó helyen van. Úgy gondolom, nekem ez sikerült. Én nagyon szerencsés voltam, mert rengeteg segítséget kaptam. És itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem a nagyszüleimnek, édesanyámnak, és a menyasszonymnak, Lindának, valamint jó barátomnak, Sacinak a rengeteg segítséget! Nélkülük nem jutottam volna el idáig!
Eléggé fáradtnak, egyben nagyon lelkesnek tűnsz. Hogy telik egy napod?
Hétfőtől szombatig, minden reggel hétkor kelek, bejövök az üzletbe, beengedem a szakácsot, hogy tudjon előkészülni az adott napra. Ezután elmegyek beszerezni az aznapi alapanyagokat, majd vissza a boltba, jönnek a nyitáshoz szükséges előkészületek (takarítás, étel kiírása a táblákra, hűtő feltöltése), majd az elengedhetetlen kávé, hiszen nyitástól zárásig (11.00-21.00 - szerk) jön a pultozás. Zárás után ismét takarítás. kasszazárás, csak ezután jutok haza, azonnal adok a páromnak egy puszit, megsimogatom a kiskutyánkat és bedőlök az ágyba. Kicsit húzós, de kárpótol az, amikor elégedetten, jóllakottan távozik tőlem egy vendég. Vasárnap zárva vagyunk, ennek a fő oka az, hogy ez az egyetlen nap, amit teljes egészében a családommal tudok tölteni. Meg hát nagyi húslevesénél nincs jobb, maximum egy tészta (nevet).
Mik az első tapasztalatok, visszajelzések így egy hónap után?
