Reggel írtunk facebook oldalunkon arról, hogy Budapest után Miskolc a 2. magyar város, amely bekerült európai legjobb desztinációkat összefogó European Best Destinations közösségnek.
Miskolc a TE helyed! Az igényesen összerakott, másfél perces videó a városról mutatott panorámaképek mellett megmutatja miért érdemes mostanában idelátogatni. Hiszen Miskolc okos, környezettudatos, játékos, boldog, sportos, szorgalmas, értékes, szomjas, éhes, intelligens, kulturált és még sok minden más. Ezt pedig a város értékein keresztül vezetik végig.
Imázsfilmekben már nagyon topon vagyunk, nem véletlen, hogy a város turizmusa felszálló ágban van. Reggelig fejtegethetnénk mindazon jelzőket, amiket a videóban látunk, de inkább önökre hagyjuk a véleményformálást.
Miskolcon a rallynak nagy hagyománya van, több neves versenyzővel is büszkélkedhetünk. Most egy amatőr versenyző, Gazdig Péter szemszögéből ismerhetjük meg a miskolci rally világát.
Mikor kerültél be a rallys világba?
2003-ban. Galuska Szabi mondta, hogy van egy haverja, akinek navigálni kellene, találkoztunk, és megbeszéltük, hogy együtt kellene menni. Így is volt 4 éven keresztül.
Gondolom, előtte is volt már érdeklődésed ez iránt a sport iránt.
Volt, igen, apám vitt először ki, Tapolcán volt a rally akkor. De nagyon pici voltam, csak homályos emlékeim vannak, a 80-as években lehetett. Akkor láttam először versenyt. Utána vagy tíz évig nem foglalkoztunk vele, aztán volt egy Miskolc rally ’98-ban, arra mentünk ki a gépátvételre apuval. Utána már meg is mérgezett a dolog.
Mi az, ami megtetszett a rallyban?
Az autók, nyilván, hangos, gyors, erős, meg a légkör, amit érez az ember. Ilyenkor, mikor Miskolc rally van, ha nem is vagyok kint a versenyen, nézegetek otthon videókat, eszembe jutnak a dolgok. Bár most elég rossz volt ez a Miskolc rally, a nagy prológ, ami a salakmotor pályán szokott lenni, nem volt. Ehelyett kitalálták, hogy az Avalon Parkban majd go-karttal versenyeznek egymás ellen a pilóták. Ez szerintem elég nagy butaság, nincs is meg annyira a varázsa, szerintem kevesebb érdeklődő is volt. Biztos volt, aki megnézte, de szerintem az emberek 80%-át, aki amúgy foglalkozik a rallyval, nem érdekelte.
Mennyien jártak ki régen a versenyekre, és mennyien járnak most?
Kevesebben járnak ki most. Ez részben az autók miatt van, a költségcsökkentés miatt olyan gyári versenyautókat építettek a gyártók, amik nem annyira látványosak. Nagyon gyorsak, csak nem látványosak. Ezek már olyanok, mintha sínen mennének. Olyan gumik vannak, olyan futóművek, olyan fékek, hogy nagyon kevés a megcsúszás. A nézők inkább a Ladát szeretik, vagy a VRC-t, ami hátsó-vagy összkerekes, amivel lehet keresztbe autózni. Mondjuk, ez meg az idő rovására megy, mert látványos, de akkor meg nem gyors.
Nehéz ez, mert persze, a minél jobb eredmény is lényeg, de a néző is kell, mert hát miből van a bevétel? A reklámból. A reklámok meg a nézőnek szólnak. Ha nincs néző, nincs reklám, nincs rally. Persze, bent ülni az ilyen autókban is nagyon jó, mert a pilóta érzi, hogy úristen, mekkora kanyarsebessége van ő belülről nem érzi, hogy látványtalan, de a néző szemszögéből más.
Régen, mikor én belekezdtem, volt az A8-as kategória, abban voltak a VRC-k. Nagyon sokan, a ’90-es évek végén azért mentek ki versenyt nézni, mert ezeket akarták látni, mert az nagyon gyors, nagyon erős, és nagyon látványosan autóztak vele. Bejött a költségcsökkentés, és ezt a kategóriát megszüntették, úgy, mint annak idején a B kategóriát, bár azt más miatt. Azzal az volt a baj, hogy egyre többen haltak meg, a pálya szélén is, és autóban is. A ’80-as években volt ez, 1000 lóerő körüli autók voltak. Túl erősek voltak, csak nagyot tudtál vele esni, kicsit nem. Meghalt 2-3 pilóta, és úgy döntöttek, hogy betiltják ezt a kategóriát. Akkor jöttek ezek az A-s autók, először első kerekesek, 2 literes motorral, Lanciák, meg ilyesmi, kicsit hajazott a B kategóriára, de már csak kb. 300 lóerősek voltak.
Neked mi volt az első autó, amivel versenyeztél?
Lada Szamara. Szerettem. Igaz, első kerekes volt. A nézők annyira nem szeretik a Szamarát, pont emiatt. Lehet vele látványosan is autózni, de az nagyon lassú.
Mondom, eléggé elveszítette a varázsát a rally. Engem sem érdekel már annyira. Mondjuk, jók ezek a pályák, a Sáta-Sáta gyors, 28km, azon mentem én is régebben, meg a mályinkai gyors, csak az meg teljesen el van zárva a nézők elől, mert a 90%-án nem tudsz biztonságosan odaállni sehova, mert egyik oldalt a hegyoldal van, sziklafal, a másikon meg a szakadék, szalagkorláttal. Persze, beállhatnál a szalagkorlát mögé, csak az nem véd meg, ha ilyen sebességnél kisodródik egy autó. Itt elég nagy a tempó is, meg az út sem a legjobb.
Neked volt már baleseted?
Volt, egyszer egy lassítót romboltunk szét még a Szamarával, az nem volt olyan komoly, végsebességről kellett visszalassítani, főzte a vizet az autó, szétrepedt a tartály, és befolyt a víz a bal első kerék alá. Az első nagy fékre beblokkolt a kerék, elment keresztbe az autó, majd a hátulja átcsapott a másik oldalra, akkor néztük, hogy mindjárt felmegyünk ide a domboldalra kiló ötvennel, aztán valahogy sikerült az úton tartani, de, mivel folyt a víz kerék alá, nem értük el azt a lassulást, amit akartunk, és szétromboltuk a lassítót. Nem is tudtunk tovább menni az autóval, mert nem igazán hord az ember magával egy póttartályt a versenyautóban, minden apró súly számít.
Egy másik, az komolyabb volt, borulással végződött, TK-ra vágtuk az autót, de hál’ Istennek kisebb zúzódásokkal megúsztuk. A biztonságtechnikai elemek nem véletlen vannak az autón, a kisebb pénzű emberek ezért sem tudnak versenyezni, veszel egy olcsó Suzukit, de a biztonságtechnikai dolgok majdnem ugyanannyiba kerülnek, mint amennyiért a kocsit megvetted. Már csak az ülés is 100 000 Ft felett van.
Mennyire látod – a csökkenő nézőszám ellenére – népszerű sportnak a rallyt Miskolcon?
Miskolcot mindig is úgy emlegették, hogy a rally fellegvára. Nem véletlenül, itt eleve nagyon sok rallys van, sok nagy nevű is, mint Vojcsik Golyó Ferenc, van rally bajnokunk, Kazár Miklós, aztán ott van Hadik András. Rengeteg miskolci pilóta van az első osztályban is, meg sokan mennek amatőr versenyeken is.
Miért lehet ennyire népszerű ez a sport Miskolcon?
Nagyon jó pályák vannak a környéken, itt a Zemplén, a Bükk. Salgótarján környéke hasonló még, csak ott egy vagy két gyorsasági szakasz van, míg Ózd környékén, ami a Miskolc rallyhoz tartozik, mint pl. a Sáta-Sáta gyors, sok ilyen van. Pécs környékén is 3-4 ilyen pályát tudsz felmutatni, itt azért tízet össze tudnék hirtelen szedni. Vannak olyanok, amin nem mennek évek óta, mint a Kelemér-Putnok, ami annyira rossz állapotban van, hogy lassan már GAZ-zal sem lehet rajta közlekedni, a versenyautónak az annyira nem jó.
Mennyire beszélhetünk rallys közösségről Miskolcon? Mennyire vannak jóban a versenyzők, mennyire állnak ki egymásért?
Szerintem az élmezőnyben, akik bajnoki címre törnek, inkább megy a rivalizálás, de az amatőrök között barátságosabb a légkör. Van például egy csapat, akikkel nagyon jóban vagyunk, nem egy kategóriában versenyzünk, ők kevesebb pénzből gazdálkodhatnak, és más versenyző levetett alkatrészei vannak az ő autójukban.
Jellemzően miskolci pilóták vannak a Miskolc rallyn?
Nem, jönnek az ország minden részéről. Nem lehet azt mondani, hogy csak ez a miskolci rally, ami most volt, mert vannak itt amatőr kupák, országos bajnokságok, amiknek egy-egy versenye itt van, ez mind lehet miskolci rally. Van ugye a nagy Miskolc rally, ami az ORB [Országos Rally Bajnokság], meg a másodosztály, de más versenyeket is szoktak itt rendezni.
Mennyire jellemző, hogy külföldi versenyzők is jönnek?
Szoktak, szlovákok például. Most annyira nem volt jellemző, ezen a Miskolc rallyn, de szoktak lenni. Bár, inkább az Eger rallyra jellemző, ott lengyelek, szlovákok, csehek, horvátok szoktak lenni. Volt olyan, hogy a Miskolc rally beleszámított az Európa-bajnoki pontokba.
Általában a gyári versenyautók jellemzőek, vagy a saját kezűleg építettek?
Inkább a saját épített, mert a gyári versenyautóknál százmilliós nagyságrendről beszélünk. Épp a múltkor vett az egyik élversenyző egy Fordot, ami gyári versenyautó, egy R5-öst, 68 millióért vette meg, de még ez sem olyan autó, amivel pl. a vb-n vagy az eb-n jól mehetnél, mert ott tényleg már 100 millió fölötti autókkal mennek.
Azok vannak többen, akik munka mellett, hobbiként rallyznak, vagy a hivatásosok, akik ebből élnek?
Kevesen vannak, akik megtehetik, hogy csak ebből éljenek. Az tényleg az élvonal, akik magyar bajnokok akarnak lenni. Nyilván, a rallyban a reklám is lényeg, és az kapja a támogatókat, aki jó helyezéseket ér el. De, ha kis pénzből is, csinálod, ha egyszer megfertőződtél vele, akkor nem tudod abbahagyni. Sokan mondják, hogy na, ők most leteszik a kormányt végleg, de ez általában szájjártatás. Aki igazán benne van, még ha amatőr is, nem tud kiszállni.
A nagy nevekkel nem nagyon tudsz versengeni a szponzorokért, nekik olyan kapcsolataik vannak már, hogy ők viszik el a támogatókat, de akinek ez szenvedélye, ha saját pénzéből is, ha kicsit rosszabb autóval is, de menni akar.
A pénzügyi válság eléggé tönkre tette az embereket, ezért nem versenyzem már olyan gyakran én sem. Nincs mindenkinek arra pénze, hogy versenyenként azt a 2-300 000 Ft-ot ráköltse, az első osztályban meg ez simán fél millió is lehet, még egy gyengébb autóval is.
Hogy látod a miskolci rally jövőjét?
Biztos, hogy sokáig meg fogják még rendezni a Miskolc rallyt, de a magyar rally, benne a miskolci is, a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején élte a fénykorát.
A közönséggel is van gond. Volt pl. egy belvárosi prológ régen, azért állították le, mert balesettel végződött, az egyik autónak tönkre ment a motorja, olajos lett a pálya, jött a következő, és elütötte a nézőt, mert a néző rossz helyen állt. Felálltak a járdára, mögöttük egy betonfallal, nincs hová menekülni, nem tud hová ugrani. Ha kimész egy külföldi versenyre, nem mondom, hogy ott egyáltalán nincs ilyen, meg nincsenek részegek az út szélén, de az emberek 90%-a normálisan néz versenyt. Nem ugrálnak be félrészegen a pályára, nem hemperegnek a földön két méterre a 150-nel elmenő autótól. ’98-ban voltam egy angol versenyen, na, az nagyon kemény, ott amolyan angol úriemberként, kiül a kis székével a dombtetőre, iszogatja a whiskey-jét, és elvan, nincs üvöltözés, meg félmeztelenül a pályán császkálás.
Ha jól tudom idén is a prológot, ami helyett most a go-kart volt, vagy az is lehet, hogy egy gyorsasági szakaszt, az egyetemen akartak megrendezni. Ilyenek évről-évre felmerülnek, de sok azért nem valósulhat meg, mert a nézők nem úgy néznek versenyt, mint ahogy kellene.
A közönséget nem hiszem, hogy meg lehet nevelni. Vannak a pályáknak ominózus kanyarjai, ahol sokan szoktak kiesni, az emberek valamiért ezt szeretik, hogyha hatalmasat esik valaki az autóval. Ilyen helyeken van, hogy fellocsolják a nézők a pályát előző éjszaka fagyállóval, olajjal, hogy boruljanak az autók. Nekem is van ismerősöm, aki tavaly emiatt esett ki. Két évig gyűjtögettek, hogy meglegyen az autó. De, ez nem érdekli a nézőt, nem érdekli, hogy valaki százezreket költ rá.
Most fizetni kell már, ha a gyorsasági szakaszra be akarsz menni. Külföldön ez bevett szokás, de itt csak most vezették be. 2000 Ft-ról beszélünk egyébként, nem egy brutál összeg. Ha elmész hétvégén egy diszkóba, többszörösét is elköltheted, de van aki, emiatt azt mondja, hogy nem megy el. Más már a hangulat, nem a régi.
Végezetül itt egy összeállítás a 2016-os Miskolc rallyról:
Ugorjunk vissza az időben 150 évet. Élt ekkor Miskolcon egy különc figura, aki annyira rettegett az elmúlástól, hogy minden erejével a halhatatlanságra törekedett. Megszállott bolond, kapzsi vénember, vagy egy eltévedt, rettegő lélek? Ahány ember, annyi vélemény. Egy azonban biztos: Bató István sikerrel járt.
Bató István, 1864
Képzeld el, hogy kellő rafináltsággal és elszántsággal áldott meg a sors. Tudod, hogyan keress pénzt, és hogyan tegyél szert hatalomra, ezért ki is használsz minden adódó alkalmat. Idő közben megnősülsz, születik két gyönyörű lányod. Egyikük tragikusan hamar, 5 évesen meghal, de nem törsz meg, nem törhetsz meg... ott a feleséged, ott a másik lányod, ott vannak a terveid. Hosszú évek alatt eléred, hogy a város egyik legbefolyásosabb, legismertebb embere váljon belőled. A lányodnak tökéletes férjet találsz, az Ő jövőjét is biztosnak érzed. Az utca embere szeret, hőst lát benned, irigyeiddel tele a padlás, igazán nyeregben érzed magad. Ám egyszer csak kegyetlenül pofán ver az élet. Egyetlen lányod, akiért mindent megtennél, 28 évesen meghal. Te pedig, akinek van pénze, van hatalma és ereje, tehetetlenül állsz a koporsója mellet. Mit teszel?
Az egyemeletes Bató-ház, 1902
Bató Istvánon eluralkodott a félelem. Rettegett attól, hogy minden, amit felépített, ugyanilyen könnyen kifolyhat a kezei közül. Tudta, hogy örökké nem élhet, de azt is, hogy pénzzel sok mindent el lehet érni. Hogyne tudta volna, egy igazi dörzsölt kereskedő volt. Mikor 1836-ban Miskolcra került, hamar észrevette az adódó lehetőséget. Nyár végén roskadásig pakolt szekereken érkezett a búza a városba, amit a város közepén lévő vásártéren (Búza tér... ki gondolta volna?) pékek, perecsütők, meg mindenféle emberek vásárolták fel. Azonban télen nemhogy a megpakolt, még az üres szekerek se bírtak bevergődni Miskolcra a sáros utakon, így akinek volt eltéve búzája, igen szerencsésnek mondhatta magát. Hát még akinek annyi volt, hogy eladni is tudott belőle... közel háromszoros áron.... így hát szépen gyarapodott a családi kassza a búza bizniszből. Megszületett Bató Eszter, majd pár évre rá Bató Birike is, ám sajnos ő nem élhetett sokáig.
A pénzzel együtt jött a hatalom is, Bató uram egyre magasabb pozíciókba küzdötte fel magát, és igen aktív politikai életet élt. Nem múlt el úgy városi vagy megyei gyűlés, amin ne szólalt volna fel, bármilyen témáról is volt szó. Jelmondata:
"egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem!"
Az átlag emberek között hamar népszerű lett ezzel a hozzáállásával, amit ismételten csak kihasznált. Ha egy rendelet neki nem tetszett, megvétózta. Szinte bármit megtehetett, a nép mögötte állt. Idővel persze sokan felismerték, hogy valójában Bató nem lázadó, hanem smucig. Hamarosan már csak Döbrögi gúnynéven emlegették. Ezt tetézte, az enyhén szólva is különc öltözködése. Nagy karimájú kalap, térdig erő és nyakig gombolt ing, buggyos gatya, hatalmas csizma és minderre egy nagy bő köpeny. Mai szóval élve: úgy nézett ki, mint más be.
Az "Eszter-szoba" berendezése 1943
Jött aztán 1865 és Eszter meghalt. Azt beszélték, hogy a boldogtalanság ölte őt meg, nem tudta szeretni a nála jóval idősebb férjét. Megint mások azt rebesgették, hogy egy hideg, esős éjjelen, amikor összeveszett az urával, pongyolában rohant egészen szülei házáig. Mikor azonban kopogtatott, és bebocsájtást kért, apja nem engedte be a bőrigázott, vacogó Esztert, mondván, bármi is történjék, egy asszonynak a férje mellett van a helye. A többit elintézte a tüdőgyulladás. Bárhogy is történt, hatalmas temetésen búcsúztak el tőle. Az eddig sem unalmas történet pedig innentől már-már legendává válik. Bató annyira megrémült attól, hogy egyszer majd neki is meg kell halnia, hogy szinte minden vagyonát beleölte a halhatatlansági műveletbe. Feltett szándéka volt olyan emléket állíttatni a családnak, ami az idők végezetéig fennmarad. Először is, teljesítve lánya kérését, a család összes ékszerét beolvasztatta egy harangnak. Más történetek szerint Eszter halála előtt megálmodta a lottószámokat, és a hatalmas nyereményből készült a harang. Bárhogy is, a város legnagyobb harangja lett, amely a mai napig a Kossuth utcai Kakas-templomban van, és ha jól tudom, még mindig ez a legnagyobb Miskolcon.
Minden év május 13-án reggel, Bató Eszter halála napján megkongatják, engedelmeskedve Bató úr 151 évvel ezelőtti kérésének.
Ezután megírta végrendeletét, amelyben minden részletre ügyelve taglalja, hogyan kell eltemetni őt, és nejét, majd hogyan kell kinyithatatlanná tenni a kriptát. Életfelfogását és környezetéhez való viszonyát egyetlen mondatban így határozta meg: "Ha az egész világ szétmenne, az én kriptám még akkor is egy darabban fog gurulni." Ha Bató 1000 évvel korábban él, még talán le is nyilaztatja az őt eltemető embereket, el ne árulhassák hol a sírhelye. Mindezzel együtt igazi különlegessége volt a városnak. Bármerre járt az ember ekkortájt az országban, ha kiderült róla hogy miskolci, szinte biztosan felemlegették neki, hogy: "ó igen, az öreg Bató..."
Az Eszter-harang a Kossuth utcai református templomban
78 éves korában, hosszú betegség után hunyt el, az Eszter harang pedig bánatosan kondult meg halála hírére. Végrendeletében nem csak a temettetéséről esett szó. Ő rögzítette azt is, hogy a Deszkatemplomot akárhányszor is égjen le (azóta ez már kétszer megtörtént) csak és kizárólag fából építhetik újra. Így teremtett egy igazi különlegességet a városnak. Leírta még, hogy Eszter szobáját háborítatlanul meg kell tartani, évente egyszer lehet bemenni, se többször, se kevesebbszer. Így is volt ez jó 100 évig, amikor is háza útjába került a nagy városrendezési terveknek. 1974-ben a mai Szentpáli-Corvin utcák összekötésekor legyalulták az egész házat, helyére épült egy áthidaló építmény, az úgynevezett "lábas-ház". Eszter szobáját egy az egyben átköltöztették a Palóczi utcai református egyházi hivatalba. Ma is látogatható. Keringenek olyan legendák, melyek szerint azok, akik kiadták a parancsot a ház lebontására, vagy éppen tevékenyen részt vettek benne, így vagy úgy, de hamarosan szembe kerültek a Bató-átokkal. Illetve az épülettel szomszédos az a ház, amelynek a stukkója egy arra sétáló fejére zuhant a közelmúltban.
A Bató-ház hűlt helye, 1974
Az új Batóház, 1992
Hogy ebből mi az igazság, döntse el mindenki maga. Egy viszont biztos. Nincs még egy ilyen megosztó és hírhedt alakja Miskolcnak. Azon szándéka pedig, hogy neve örökre fennmaradjon, eddig úgy néz ki, sikerült. A Centrumnál lévő Batóház is őrzi nevét, síremléke pedig a mai napig áll, ellentétben két szintén híres kortársáéval, Weidlich Páléval vagy Megay Róbertével.
A Bató család nyughelye a Deszka temetőben.
A Bató család történetéről egy romantikus hangvételű, szerelmi szálakkal átszőtt regény született Kriston Béla tollából, Eszter harangja címmel.
Forrás: Dobrossy István - A Bató legendától a Miskolci Ipartestület székházáig http://www.boon.hu/jegyzet-a-haboritatlan-szoba-titka/1948478
Képek forrása: Dobrossy István - A Bató legendától a Miskolci Ipartestület székházáig http://www.boon.hu/jegyzet-a-haboritatlan-szoba-titka/1948478 https://hu.wikipedia.org/wiki/Bat%C3%B3_Istv%C3%A1n http://magyarharangok.hu
-- -- -- Tetszett a cikk? Úgy érzed, te is írnál hasonlót? Jelentkezz szerkesztőnek hozzánk! Írj e-mailt a miskolcadhatott@gmail.com címre!
Valljuk be, rendkívül szerencsések vagyunk mi miskolciak. Közrefog minket a mátrai- és a tokaji borvidék. Nem sokan élvezhetnek ekkora privilégiumot, hogy két világhírű borvidék is kertszomszédja valakinek, és szinte karnyújtásnyira sorakozik egyik-másik pincesor. Mindezek mellett ott van még a Borsodi sörgyár is, ha valaki ennek ellenére nem szeretné a bort. Nekünk bejött az élet, mondhatni. Mindemellett manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a különböző kézműves sörfőzdék, amelyek jóvoltából bukkannak fel a divatos romkocsmák, ahová a legmenőbbek összegyűlhetnek és posztolhatják magukat a közösségi oldalakra, miközben hazai főzésű minőségi, kézműves italokat fogyaszthatnak.
A Gyertyános Sörfőzde logoja(Forrás: sorlap.hu)
Van azonban Miskolcon egy hely (jobban mondva egy főzde), ami nem állt be ebbe a sorba. Már-már zavarba ejtően olcsón adják a sört, és nemcsak helyben fogyasztásra. A csapból folynak a jobbnál jobb kézműves sörök, de van olyan is, amit a hűtőből előre palackozva kérhetünk ki. A repertoár első blikkre talán a finnyásoknak nem tetszhet, de biztosíthatunk mindenkit, hogy az első korty után azonnal megvilágosodik a legszkeptikusabb delikvens is. Tök? Keserű csoki? Banán? Chilli? Licsi? Hogy mégis mi a közös bennük? Hát persze, nem nehéz kitalálni, ha már egy sörfőzdéről szóló cikkben olvasunk róluk. Naná, hogy ilyen ízben is gyártanak sört a Gyertyános Sörfőzdében, Miskolc nem is távol eső pontján, Diósgyőrben.
Talán a két legismertebb ízesítés(Forrás: sorbuvar.blog.hu)
És még néhány a repertoárból(Forrás: Facebook.com)
Kazamata, "a harcosok széruma"
De, azt hogy értem, hogy nem állt be a sorba? Úgy, hogy a Gyertyános Sörfőzde megőrizte önmagát az évek alatt, megmaradt egy olcsó resti jellegű talponállónak. Ki tudja, mióta nem újították fel a kocsmát, nem változtattak a hangulatán, a törzsvendégeket nem űzték el, hogy a helyükre divatos és fényűző társaságok ülhessenek be. Megőrizte a maga szerénységét, a maga vidéki romantikáját, amolyan igazi búfelejtő. A vendégek nem kedveskednek, nem szólnak hozzád, talán senkihez, csak és kizárólag a tudatosság – vagy éppen az ellenkezője – vezérli őket, hogy nyugodtan megihassák a „szokásosat” egy fárasztó nap után. Persze ez elsősorban a főzde mellett található kocsmára vonatkozik, de van sörözőjük a belvárosban is. De a belvárosi kocsma is őrzi a „falusi kocsmahangulatot”.
A Sörfőzde Diósgyőrben(Forrás: kocsma.blog.hu)
A Gyertyános standja a Budavári Sörfesztiválon 2013-ban (Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Mindemellett tudni kell, hogy ez nem csupán egy olcsó sör, amit ránk akarnak tukmálni. Itt kérem díjnyertes sörökről van szó. Rendszeres résztvevői a fővárosi nagy sörfesztiváloknak és persze rendszeresen szolgálnak újdonsággal a kíváncsi látogatók számára. A Gyertyános egyébként ’96 óta kínálja vendégeinek a saját készítésű italt, így különleges év ez a számukra, hisz idén 20 évesek. Talán a legnagyobb büszkeség számukra az, hogy az országban ők voltak az elsők, akik hazai főzésű meggysörrel kínálták a vendégeiket. Persze eleinte csak a klasszikus világos- és barnasörrel rukkoltak elő, később jött az ötlet, hogy a külföldi nagy sörmárkák mintájára ők is kipróbáljanak valami újat, ez az ő esetükben a meggysör volt. Ezt persze követte sok másik íz, ezeket nehéz is lenne felsorolni. A legnagyobb kuriózum, amire szintén büszkék lehetnek, az Elixir18, egy különleges sör, amely 8%-os, gyógynövények és különböző fűszerek hozzáadásával készült sörkülönlegesség. Ha csak az összetevőket olvassuk, akkor akár egy kezdő gasztroblogger bejegyzése juthatna elsőre eszünkbe, ilyenekből áll össze, mint például a narancshéj, koriander, római- és édeskömény.
Néhány sörfajta cimkéje
Miskolcon annak ellenére, hogy minden adott a kiváló borok készítéséhez, nehéz elképzelni, hogy a sörfőzésnek is messzire visszanyúl a hagyománya. Pedig egészen az 1600-as évek végéig kell menni, ha az erről szóló első írásos anyagot szeretnénk tanulmányozni. Az 1700-as évek elején a tapolcai apátság birtokában lévő szeszfőzdét adták bérbe serfőző mestereknek(persze a megmaradt iratok tanúsága szerint biztosra ment Petrik András tapolcai apát, mivel annak alkalmasnak kellett lennie a pálinkafőzésre is-ha esetleg nem jönne be a sörfőzés). Már ezekben az években is jelentős mennyiségű sört állítottak elő, így feltételezhetjük, hogy a sörfogyasztás már akkor is meghatározónak bizonyult és valószínűleg minőségbeli problémák sem lehettek. Későbbi iratok szerint még az 1840-es években is a tapolcai apátság "alkalmazásában" állt a miskolci serfőző mesterek egy része, minden bizonnyal jól működő kapcsolat lehetett közöttük(nyilván mindenki jól járt ezzel a szerződéses viszonnyal, mivel az apátság nem kis anyagi haszonra tett szert a szesz értékesítésével, a serfőzők pedig függetlenül működhettek a mindszenti bírótól, illetve a városvezetéstől). Persze az apátsági serfőzde mellett a városnak is volt saját főzdéje, amely ugyancsak az 1700-as évek elején indult. Így láthatjuk, hogy mégsem olyan meglepő, ha valaki Miskolcon sört akar "gyártani".
Egy régi metszet az egyköri sörfőzésről(Forrás: lovagok.hu)
Egy kis kitekintés arról, hogy mi az, ami miatt biztosan állíthatjuk, hogy a jövőben sem lesz gondja a Gyertyános Sörfőzdének. Amellett, hogy finom sört kínálnak az, hogy ma Magyarországon a világátlag kétszeresére rúg az alkoholfogyasztási átlag, illetve az, hogy a szeszfogyasztás jelentős részét a sörivás teszi ki. Persze a verseny szoros, a bor és a sör fej-fej mellett állnak, de ha összességében nézzük, akkor a sört jobban szereti a magyar, derül ki a KÓD piackutató intézet egy korábbi, 2012-es vizsgálatából. Ezek a számok az elmúlt években nem változtak jelentősen, és valószínűleg nem is fognak. Így nem nehéz azt gondolni, egy félig meddig kiaknázatlan piaci rést próbál betömni ez a helyi manufaktúra, mivel jelenleg Borsodban nem sok helyi sörfőzde található, és az ízesített megoldásokkal is újabb célközönséget vonzhatnak.
Megkerestük a Gyertyános Sörfőzdét is, szerettünk volna személyesen is érdeklődni a főzde működéséről, illetve arról, hogy mik a tervek a jövőre nézve. Sajnos azonban ezekről nem tudunk információval szolgálni, mivel a megkeresésünkre nem kaptunk választ a cikk publikálásáig, azonban ha ez a későbbiekben megtörténik, akkor természetesen pótolni fogjuk ezt a hiányt.
Ha kíváncsiak vagytok, hogy milyenek a Gyertyános Sörfőzde különleges ízesítésű sörei, akkor mindenképpen nézzétek meg az alábbi videot:
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot, és oszd meg bátran!
Sétálok az utcán, előttem egy férfi megy, inge hol betűrve a nadrágjába, hol nem. „Hogy lehet valaki ennyire pacuha!” gondolom magamban. Oldalt, a játszótéren, a gyerekek boldogan lipityókáznak, kicsit arrébb, egy építkezésen a munkások furikkal hordják a sittet. A szép nyári idő egy-kettőre tovaszáll, felhők gyülekeznek, és hamarosan elered az eső. Aggódva nézek fel, nem hogy esernyőt nem hoztam magammal, de még egy süsüm sincs. Nem baj, este úgyis ki kellesz mosni a hajam. Behúzódok a buszmegállóba, és míg várok, nézem az üvegre ragasztott levonót. Körbe a földön makukahéj, „milyen tesznye, igazán szórhatnák az emberek a kukába is” bosszankodom magamban.
Végre megjön a busz, és hazafelé azon gondolkodom, hogy otthon vár a finom tócsni. Hirtelen eszembe jut, hogy sokat sütöttem, miért ne hívhatnám át egy-két barátomat is? Már kezembe is kapom a telefonom.
- Szia! Átjösztök ma este? Van finom tócsnim! Hétkor? Oké! Csőcső!
Mikor hazaérek, legnagyobb ijedségemre látom, hogy az inas mind megette a tócsnit. Épp összeszidnám, mikor azt mondja:
- Ne aggódj, volt itt mama, és hozott kirántott húst, meg egy kis büszkét is, a kertből.
Erre megnyugszom, hogy legalább lesz mivel megkínálnom a barátaim.
Nem vagyok tősgyökeres miskolci, mi több, a Dunántúlról származom, így, mikor tíz éve ide kerültem, nagyon furcsán hangzott a borsodi tájszólás. Folyton kérdezgettem a többieket, hogy ez vagy az mit jelent, és a hátam borsódzott, mikor meghallottam, hogy „kellesz”, vagy „kelletett”, annyira helytelennek hangzott. Most már – ha magam nem is használom a napi beszélgetésekben ezeket a kifejezéseket – természetes, hogy így beszélnek körülöttem. Sőt, meg is tetszett a borsodi nyelv különlegessége, az, hogy bárhol az országban meghallom azt, hogy „hozz már egy kis makukát a boltból”, tudom, hogy az illető borsodi.
Azt talán mindenki tanulta irodalom órán az iskolában, hogy Kazinczy Ferenc az északkeleti nyelvjárást (mely a zempléni és abaúji területek jellemzője) tette meg nyelvújító tevékenységének alapjául, és így ez a nyelvjárás vált a magyar köznyelvben használatossá. Valószínűleg ennél több érv is szólt azonban az északkeleti nyelvváltozat mellett: „Ennek nyelvi oka a sokféleség, sokszínűség, a nagyon archaikus formák, sajátosságok hiánya. A sokszínűséget jellemzi például a több ingadozó alak. A területet jellemzi az i-zés, de túlzottan nem uralkodott el. Az –ít képzőben és –ig ragban i-s formát használunk (szállít, tanít és házig, fáig), ám a szótövekben az é-s formák uralkodnak: kér, régi, néz, szép. […] Tehát, amikor arról beszélünk, hogy a magyar köznyelv sokféle hatásra fejlődött, akkor leszögezhetjük, hogy ez a termékeny sokféleség jellemzi már a kiindulópontnak vagy még inkább az ösztönzőnek, ihletadónak tekinthető északkeleti nyelvjárást is. A magyar köznyelv tehát sokszorosan szintetizáló, több vonást magában foglaló módon jött létre.”
Miért nem értik akkor az ország többi részén, hogy mi az a lipityóka, és miért nem azt mondják, hogy kellesz? Kazinczy ugyan sokat merített az északkeleti nyelvjárásból, de nem tette azt meg teljes egészében az irodalmi nyelv alapjának. Neki köszönhetjük azonban, hogy csak egyféle "e" betűt használunk, az északkeleti nyelvjárás ugyanis nem különbözteti meg a zárt és nyitott e hangot. A magar nyelvre jellemzőnek tartott gyakori "e" hang szintén innen ered: ha egy szónak van két változata (zsömle – zsemle), abból az e betűset részesíti előnyben. Az, hogy a nevek elé tett névelő használata hivatalosan helytelen („Átmegyek a Petihez” helyett „Átmegyek Petihez”), szintén az északkeleti nyelvjárásnak a nyelvújításra gyakorolt hatása miatt van. Ugyanakkor nyilván, nem minden tájnyelvi szó került át az irodalmi nyelvbe, valamint vannak szavak, melyek a nyelvújító mozgalom után alakultak ki, vagy legalábbis vették fel mai jelentésüket, így azok borsodi formája is később jött létre (pl. matrica – levonó). Megint másokon érződik az idegen nyelvi hatás (pl. szlovák), ami ellentmond a nyelvújítás alapvető elveinek.
Valószínűleg ilyen szlovák hatás, hogy a borsodi nyelv jellegzetessége a gyakori kicsinyítő képzős alak (makuka, lipityóka). „A kicsinyítés Zemplén közeli gyakoriságára Fehér József hívta fel a figyelmünket. Megfigyelte, hogy a zempléni görög katolikusoknál (főként ruszinoknál) különlegesen gyakori a kicsinyítés. Sátoraljaújhely közelében négy falu neve is kicsinyítőképzős: Filkeháza (a Fil, Filip, Fülöp kicsinyítő képzős változata), Rudabányácska, Bányácska, Komlóska, Vajdácska.”
Az északkeleti nyelvjárás maga sem egységes, vannak szavak, melyeket csak néhány tájegységen használnak, pl. a bodrogközi „gángó”, ami az S alakú kampót jelöli, vagy a surc, ami egyfajta durva anyagból készült kötény, amit nagy kosszal járó munkákhoz (pl. csirkekopasztás) használnak.
A palóc népcsoportnak a megyében élő ágát palócbarkóknak nevezik, nekik is köszönhetünk azóta már az egész megyében elterjedt, de máshol nem használatos szavakat, pl. tesznye.
Álljon itt néhány jellegzetes borsodi szó, eredetük magyarázatával, vagy, ha ez nem fellelhető, csak jelentésükkel.
Makuka – A szláv makucha, makuch szóból eredhet melynek jelentése „kisajtolt olajos magvak maradványa, olajpogácsa”, melyből formai és jelentésbeli változások által juthatott el mai jelentéséhez, a napraforgómaghoz.
Furik – Egyesek szerint a szó eredete a német nyelvre vezethető vissza (Fuhrwerk – jármű), melyből formai és jelentésbeli változások során jutott el a mai talicska jelentéséig.
Lipityóka – A libikóka, mérleghinta helyi megfelelője.
Levonó – Az idegen eredetű matrica szó (mely latin eredetű, majd a francia változatból került át a magyar nyelvbe) helyett használt, magyar gyökerű szó (a matrica hátulján lévő papírt „ le kell vonni”)
Tesznye - A palócbarkóknál am. csúnya, rendetlen viseletű. Képzőjére (nye v. ne) nézve hasonló a szintén rossz értelmű csúnya, rusnya, susnya szavakhoz, mely képző a tagadó ne szócskából eredőnek vagy ezzel rokonnak látszik.
Büszke – az egres borsodi megfelelője, a piszke szó helyi változata.
Tócsni – valószínűleg a tótlángos szóból ered, ami az étel szlovák származására utal.
Dumó – a kenyér vége, a hasonló hangzású gumó szó helyi változata lehet, ami a kenyérvég alakjára utal
Garád - tüskés sövényből, gallyakból, szalmából, trágyából, gizgazból rakott kerítés. Szláv eredetű szó, eredetileg kerítést, körülkerített helyet jelent.
Firhang – német eredetű szó, jelentése függöny
Inas – bár a szó ismert országszerte, Borsodban nem csak a betanuló szakmunkásra használják, hanem a fiúgyerekre is (valószínűleg amiatt, hogy a fiatal fiúk gyakran valóban elmentek inasnak)
Pulya - kisgyerek, román eredetű szó
Patrac, pacuha - rendetlen, elhanyagolt, öltözéke rendezetlen Süsü – kapucni Sifony – szekrény Hamvas - durva vászonlepedő, amiben az asszonyok a hátukon szállították a vásárolt holmit, vagy a levágott szénát Bellőke - hamvasból készített hintaágy kisgyereknek Csikarás - valami megkarcolja a bőr felszínét, lehet bokor, vagy köröm is
Masina – sparhelt
Gyűjtés bodrogközi szerkesztőtársunktól: Diner – henger alakú, alumínium ételhordó
Rocska – Fejőedény
Zuborló - vajköpülő
Höngörődzik – fetreng (pl. ágyon)
Ficfavessző - fűzfavessző
Salló - sarló
Susok – kukoricacsuhé
Potyó - Szilvalekvár főzésnél a híg, leveses állag, mikor a szilva felforr
Krumpli herélés - az újkrumpli tövek alól a nagyobbakat kipiszkálják eladásra, a többi benn marad, nő tovább őszig
Élamoda ni – távoli dologra mutatás
Kazincbarcika környékén van egy szleng kifejezése: "ez már marha". Jelentése: "ez hihetetlen" vagy "hát ez nem igaz", kissé bosszankodva.
pl: „Az tüzép irodájába bejárása volt a kutyának is. Bármilyen sár volt kint, simán összejárkált mindent, meg ugrált a combunka. Hát mondom, ez már marha"
Ezennel felkérjük kedves olvasóinkat, hogyha ismernek olyan, kifejezetten Borsodra jellemző szavakat, amelyeket fent nem soroltunk fel, írják meg bátran a cikk alatt, vagy a Facebook oldalunkon! Ha pedig tanulságos, esetleg mulatságos történetük van arról, hogyan fogadták a borsodi tájszólást az ország más részein, ezeket is szeretettel várjuk.
Végezetül egy videó néhány ózdi kifejezéssel, melyek némelyike csak ott jellemző, de mások a megye többi részén is.
A siker receptje a századfordulón: végy egy fiút, akinek 10 testvére van. Adj hozzá zsenge korában vendéglátói vagy kereskedelmi ismereteket, majd helyezd el érlelődni Közép-Európa különböző szegleteiben. Amint a kreativitás és a nagyság jeleit mutatja, szórd meg szerelemmel, és tedd Miskolcra. Az eredmény: egy kultikus figura, akinek neve egyet jelentett a minőséggel, és termékeivel világhírűvé tette a várost.
Megay Róbert 1869-ben született Fogarason, ám nem sokáig élvezhette az erdélyi levegőt. A család hamarosan Kassára költözött; édesapja gyógyszerész volt, itt találta meg számításait. Az ifjú Róbert 15 évesen lett cukrászsegéd előbb Kassán, majd Iglón, Szegeden, Baján, Sátoraljaújhelyen és Rimaszombatban. Végül az inasévek elteltével cukrászmesteri vizsgát tett, feleségül vette utolsó mestere lányát, és Miskolcra költöztek. 1893-ban nyitotta meg üzletét a Széchenyi utca 36. szám alatt, ma itt a rózsaszín telefonos bolt található. Már a kezdeti években 8 fős személyzettel dolgozott. A helyiség utca felőli részén volt maga a cukrászda, hátrébb a kávéskonyha. Az üzlet berendezéséről készült képeslapok arra engednek következtetni, hogy a Megay cukrászda a város egyik legelőkelőbb cukrászdája volt. Ezt pusztította el részben a robbanás 1909-ben.
Az üzletben napközben öten, Megay Róbert és felesége, két cukrászlány és egy inas dolgozott. Délután gázszagot éreztek, ezért elzárták a gázcsapokat. Néhány órával később Megay úr felment a padlásszobába, s gondolta elszív egy jó cigarettát a nagy izgalmakra. Innentől átadjuk a szót a szemtanúknak: „...a robbanás borzasztó erős volt. A kávéskonyhában lévő lányt átdobta a széles márványasztalon és kihajította a cukrászda helyiségbe. Itt volt a robbanás pillanatában Megay Róbertné is, akinek nagyobb baja nem esett, de a rémülettől szólni sem tudott. A két cukrászlány szintén a cukrászdában volt. Szerencsére a cukrászdának az utca felé eső részén, a bal sarokban voltak, ahol a robbanás kárt nem okozott. Abban a pillanatban, amikor a gáz felrobbant, a kávéskonyhát a cukrászda helyiségétől elválasztó fal nagy tükrei összetörtek, és a robbanás ereje a cukrászda óriási utcai kirakat ablakát szétvetette. A nagy vastag üvegtábla darabokra törve iszonyú csörömpöléssel kiröpült az utcára, ahol szerencsére ekkor senki sem járt."
A robbanás kitépte az ajtókat és az ablakokat, ám csodával határos módon az üzletben kihelyezett süteményeknek és édességeknek semmi bajuk nem esett. S hogy mi történt Megay úrral? „Megay Róbert borzasztó égési sebeket szenvedett. A fején iszonyúan összeégett. Haja, szakálla, bajusza teljesen lepörkölődött és nyaka, arca súlyos égési sebekkel van tele. Ezenkívül a kezein is súlyos égési sebeket szenvedett. A szomszédban lakó dr. Singer Henrik kórházi tb. igazgató főorvos volt az első, aki a sebesültet orvosi segélyben részesítette. Nemsokára több orvos is megjelent és bekötötték Megay Róbert sebeit. Egész éjjel lakásán ápolták. Ma délelőtt azonban beszállították a szanatóriumba."
Az ezt követő éveket alapvetően határozta meg a baleset. Először is, az egész üzletet átköltöztették a Széchenyi - Szemere utcák kereszteződésébe. Ott, ahol most a sarki söröző kiülős része és a buszmegálló van, állt még egy ház. Ez volt az új Megay Cukrászda helye, így amit mi ma Villanyrendőrnek hívunk, azt jó 100 éve Megay-saroknak mondták a miskolciak. A felső kép egy képeslap, melyet Megay édesanyjának küldött, bejelölvén rajta a régi és új bolt helyét. Az éles szem kiszúrhatja, hogy egy házzal több van a sarkon.
Ez pedig az utcáról fotózva. Az épület emeleti részében helyezte el családját és a műhely személyzetét, a földszinten pedig a már ekkor országosan is ismert cukrászda kapott helyett. Leghíresebb és legfinomabb terméke, a "Bohéme-torta" 1900-ban a brüsszeli kiállításról aranyéremmel és érdemkereszttel tért haza. Erre a teljesítményre nem csak a korbeli sajtó figyelt fel, hanem a világhírű bécsi Pischinger cukorkasütemény-gyár is. Meg is próbálta leutánozni Megay sikerreceptjét, aminek egy hamisítási per lett a vége egy miskolci cukrász és egy világvállalat között. Ekkorra már nemhogy az ország összes nagyvárosában, Európa szerte hozzá lehetett jutni a Megay termékekhez. A teljesség igénye nélkül: Párizs, Berlin, Krakkó, Bécs, Prága, Stockholm, Drezda, Hamburg, Pilsen, Salzburg... sorolhatnánk. A legrangosabb kereskedők forgalmazták Megay portékáit, ami nem hogy akkor, még ma is nagy teljesítmény lenne.
Azt is tudjuk, milyen tortákat árultak még az aranyérmes Bohémon kívül. Nagyon hosszú lenne a sor, így csak szemezgetünk a remekművek közül. Volt kávé-, csoki- és bor-töltelékes, gesztenyés, puncsos és mogyorós, illetve homoktorta, jogásztorta, és kenyértorta is. Az egzotikus gyümölcsök is megtalálhatóak alapanyagként, mindezt úgy, hogy általános elterjedésük csak durván 60-70 évvel később volt Magyarországon. A tortákon felül voltak minyonok, linzerek, piskóták, és aprósütik is, évszaktól függetlenül fagyi, tiroli „candirozott" gyümölcs, karamellirozott gesztenye, gesztenyepüré és gyümölcs minden mennyiségben. Az üzlet nagy választékban tartott különféle befőtteket is, a csokoládékínálatból pedig mai szemmel kitűnnek a már akkor híres Milka és a Lindt csokik. Tartott háromféle pezsgőt, hatféle likőrt, háromféle konyakot, háromféle rumot. A hat féle teához ugyanennyifajta teasüteményt kínált. A cukrászda legelőkelőbb terméke a francia, svájci és orosz bonbonokból készült válogatás volt, 16 koronáért. Ezen felül cukorkák, drazsék, csokoládé szivarok, marcipánfigurák, és még kitudja mennyi különlegesség volt kapható. Így 100 év távlatából is maximalistának tűnik az öreg, bármelyik mai üzlet a csodájára járna ennek a széles választéknak. Az alábbi képen alkalmazottai körében láthatjuk Megay urat.
Szomorú azonban, hogy a Bohéme-tortáról az ég világon semmi kézzel fogható nem maradt fenn. Se fotó, se recept. Annyi biztos, hogy csokitöltelékes volt, négyzet alakú, és 2 koronába került (ez olyan középkategória lehetett akkoriban). A torta annyira telitalálat volt, hogy a királyi családban is akadtak rajongói. Történt ugyanis, hogy egy miskolci látogatás alkalmával József főhercegnek úgy elnyerte a tetszését, hogy azonnal berendelt kettőt, majd elküldette feleségének ajándékba. Ennél jobb reklámot elképzelni sem lehetett akkortájt. Az üzenet, melyben a megrendelést leadták Megay úrnak, máig a család féltve őrzött kincsei közé tartozik.
Az első világháborút, a jegyrendszer megpróbáltatásait, a határváltoztatások keserűségét (hiszen édesanyja és testvérei Kassán maradtak) nehezen viselte Megay úr. A robbanás okozta sérüléseket sem sikerült igazán kihevernie, így 1922-ben, 52 évesen megannyi betegségtől megtörve hunyt el. A mindszenti temetőben helyezték nyugalomra. Síremléke mindaddig megvolt, amíg sor nem került a 3-as főút Miskolcon átvezető szakaszának megépítésére. Halála után felesége megszüntette a közel 30 évig működő cukrászdát, így egy viszonylag rövid életű, ám annál sikeresebb miskolci cukrász története ért véget.
Képek forrása: - A Herman Ottó Múzeum évkönyve 38. (1999) - http://kultdb.digitalismiskolc.hu/?p=584 - https://darabanth.com/hu/nagyarveres/25/kategoriak~Magyar_es_kulfoldi_varoskepes_lapok/Magyarorszag__9810/Miskolc_Szechenyi_utca_Megay_Robert_cukraszdaja_Grand_Hotel_Kepes_szalloda_Fodor_Zoltan_kiadasa_II1375978/ - http://www.nelegyenekelfeledve.hu/index.php/kepgaleria/megay-cukraszda-miskolc
-- -- -- Tetszett a cikk? Úgy érzed, te is írnál hasonlót? Jelentkezz szerkesztőnek hozzánk! Írj e-mailt a miskolcadhatott@gmail.com címre!
Dalt írni bármiről lehet, az ötletek tárháza olyan széles skálán mozog, akárcsak az érzéseink és az általunk megélt pillanatok, de igazán megihletni a fontos dolgok szokták az alkotó embert. Olyan fontos dolgok, mint a hely, ahonnan jöttünk, ahol felnőttünk, ahol szerelmesek lettünk, ahol örökre emlékezetünkbe vésődő eseményeknek lehettünk részesei, amik nyomot hagynak bennünk és hatással vannak ránk.
Ebben a kis gyűjteményben olyan jól, vagy kevésbé jól ismert dalokat szedünk lajstromba, veszünk picikét górcső alá, és nézünk mögéjük, amelyek Miskolcról szólnak, Miskolc ihlette, esetleg említést tesznek bennük a városról. Álljon itt tehát 10 dal, ami szinte minden stílust felölel. Ha esetleg úgy érzed, kihagytuk a kedvencedet, akkor írd meg nekünk a cikk alján lévő szavazás alatt kommentben.
Ami Pécsnek a Magasház, Miskolcnak a Juno szálló. Bár funkcióját tekintve a pécsi egy lakóépületnek, míg a miskolctapolcai hotelnek épült, mindkét monstrum ugyanarra a sorsa jutott. A baranyai megyeszékhely központjában lévő 25 emeletes lakóházat végül a napokban kezdték el bontani, Miskolcon a Juno hotel sorsa még nem dőlt el, az épület annál közelebb áll hozzá.
Pedig sok miskolci dicső nosztalgiával gondol vissza a szállóra, épp ezért szívbemarkoló látni az épületet manapság. Akik a 70-es, 80-as években voltak fiatalok legalább egy emléket biztosan fel tudnak idézni a Junoról, ugyanis ebben az időszakban nehéz volt nem itt kikötni azoknak, akik szórakozásra vágytak. Hiszen a Juno nem csak a turistáknak, hanem a helyieknek is bőven kínált megfizethető szórakozási lehetőséget.
Az 1974-ben, Plesz Antal tervei által elkészült szálló elhelyezkedésének is nagyban köszönhette népszerűségét, hiszen a tapolcai üdülőövezetben ekkoriban százak, sőt ezrek nyaraltak, ahol strand, diszkó és minden egyéb várta az ide érkezőket. A szálló is annak megfelelően épült, hogy minden igényt kiszolgáljon. Emeletenként 10 kétágyas, 2 háromágyas így összesen 108 teraszos szobával rendelkezett a Juno. Mindemellett kaszinó, diszkó (kül- és beltéri egyaránt), drinkbár, étterem, sztriptízbár és ún. "Intourist" is üzemelt, ami a vendégeknek kínálta azokat az import cikkeket, amiket akkoriban nem lehetett megkapni az országban.
Ekkoriban gyakori vendége volt a szállónak Halász Judit, Antal Imre, Korda György vagy Major Tamás.
Jellemző a szálló népszerűségére, hogy a személyzet és a szálló vezetésének legnagyobb problémáját a vendégek elhelyezése okozta. A Junoban lévő szórakozóhelyek nyitására már tömött sorok vártak, így ott álló pultokat kellett kialakítani, az étterem 11-től délután 4 óráig teljes telt házzal üzemelt. Mivel a szállónak csak 200-250 ember elszállásolására volt kapacitása, így volt, hogy egy-egy erősebb időszak alatt a vendégeket a környező szálláshelyeken, vagy akár a belvárosi szállodákban voltak kénytelenek elszállásolni. A Juno egykori igazgatója, Varga István az alább látható videóban is elmondja, hogy volt olyan május elseje, amikor ötezer ember szórakozásáért felelt a szálló, akiknek óránként öt percig ingyen sörrel(!) kedveskedtek.
A szállót üzemeltető Hungar Hotels, kapcsolatai révén több külföldi vendéget is idecsábított. Így fordult elő a '70-es évek derekán több esetben az is, hogy a hotel vendégeinek majd' kétharmadát sziléziai bányászok tették ki. A Juno Hotel tehát az Avasi Kilátó és a Diósgyőri vár mellett a harmadik legnépszerűbb képeslap "alapanyag" volt ekkoriban.
A szálló hanyatlása nem meglepő módon a rendszerváltással, és az ezzel együtt járó változásokkal kezdődött. Mivel az idegenforgalom visszaesett, az épület hibáit már megérezte a szálló vezetése: a hatalmas épülettel együtt járó költségek, a korszerűtlen fűtésrendszer, a folyamatos amortizáció, a légkondicionálók hiánya, valamint a panelrendszerű szobák megbonthatatlansága odáig vezetett, hogy a szálló egy igazi pénznyelővé vált.
Jellemző kép: érzed a különbséget?
A Hungar Hotels után a szálló rengetegszer cserélt gazdát. Próbálkoztak diákszállóvá alakítással- ez az egyetem közelsége miatt egy reális ötlet volt - de ez sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Még egy ideig az alagsori rész szórakozóhelyként üzemelt, de ennek már vajmi kevés köze volt magához a hotelhez, magánvállalkozásként működött. A szállót végül 2001-ben körbekerítették, majd végleg bezárták. Azóta az épületbe engedély híján csak nagyon ügyesen lehet bejutni, páran meg is tették már.
Az azóta eltelt 15 évben szó volt pályázati pénzek bevonásával történő felújításról, azonban a szomorú igazság az, hogy a szálló lebontása már ugyanannyiba kerülne, mint a teljes felújítása, és a nyereséges üzemeltetésére - annak ellenére, hogy a környék az utóbbi években szépen fejlődik - egyáltalán nincs garancia. Talán az egyetlen megoldás az épület részleges visszabontása lenne, melyben egy kevesebb férőhellyel rendelkező, ám így rentábilisabb szállót lehetne kialakítani. Aki esetleg lát benne fantáziát, csak 780 millió forintot kell előteremtenie a megvételéhez, ugyanis az épületet hirdetik, íme:
És még arra sem kell időt szánnia a kedves érdeklődőnek, hogy az épületet személyesen megtekintse. A minap.hu, az egykori igazgatóval végigjárta az egész létesítményt, így képet kapunk az épület mai állapotáról, megfűszerezve a régi idők történeteivel. Szívszorító, az biztos.
(forrás: minap.hu)
Képek forrása:
Miskolc a múltban facebook csoport http://urbexhungary.blog.hu/
Támogatnád munkánkat egy kávé árával? Ide kattintva megteheted?
Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy újra nyit a miskolci cementgyár, és néhányan talán arról is, hogy ez ellen több zöld civil szervezet, polgármester és magánszemély is tiltakozik, mivel úgy vélik, hogy a kb. 300 új munkahely nem éri meg a város egyébként sem tiszta levegőjének további szennyezését.
Holcim? HCM? Hogy is van ez? Egy kis cementgyár történelem
Cementgyártás Hejőcsabán valóban 1890 óta történik, a modern értelemben vett gyár azonban a 70-es években jött létre. 1989-ben a magyar állam egy szabályos privatizációs eljárás során a részvények 33,34 százalékát eladta egy, a svájci Holcim cégcsoport érdekeltségi körébe tartozó cégnek. A Holcim azonban nem érvényesítette az egykori Cement és Mészművekkel (Cemű) szemben - melytől a Hejőcsabai Cement-és Mészmű Rt. (HCM) ingatlanokat és berendezéseket bérelt - elővásárlási jogát a hejőcsabai cementgyár többségi részvénycsomagjára, ami akkor derült ki, mikor 1993-ban az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) magához vonta a bérelt ingatlanokat és berendezéseket.
Kálmán János, aki jelenleg is a Magyar Cement ügyvezetője, egy konzorcium élén - amelynek a Magyar Cement is tagja volt - elindult az ÁVÜ pályázatán és kétmilliárd forintos vételárat kínált a hejőcsabai gyár részvényeiért szemben a Holderbank (a Holcim elődje) 1,1 milliárdos ajánlatával. Emiatt kezdődött a csaknem 20 évig tartó pereskedés, melynek során egyik fél sem kívánta saját tulajdonrészét eladni a másiknak, és mindkettő magáénak tekintette a cementgyárat. A vita 2011-ben csúcsosodott ki, amikor a gyárat be kellett zárni a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt. Mára a vita eldőlt, és a gyár immár jogszerűen a HCM tulajdonában van, tehát ilyen téren nincs akadálya az újraindításnak, bár a Holcim jogutódja, az OZAG ezt nem ismeri el.
Nem mindenki örül az újraindításnak
Több miskolci zöld civil szervezet képviselői, és aggódó magánszemélyek létrehozták a Miskolci Cementgyár Stop! munkacsoportot, mivel úgy vélik, hogy a gyár újraindítása több kárral járna, mint haszonnal, figyelembe véve a lég-és zajszennyezést. Bár az üzem első fokon megkapta az egységes környezethasználati engedélyt, a Zöld Kapcsolat egyesület ez ellen fellebbezést nyújtott be arra hivatkozva, hogy az üzem túl nagy környezeti terhelést jelentene a városra nézve, és 2014-ben már az EU is kifejezetten kiemelt több térséget – köztük Miskolcot – ahol a légszennyezettség adatai jóval az átlagérték fölött vannak. Jogszabály is tiltja ilyen esetben a légszennyezettség további növelését (306/2010. korm. rendelet). Az, hogy a gyár a környezethasználati engedélyt mégis megkaphatta, azért lehetséges, mert a jogszabály új üzemek létesítésére vonatkozik, a cementgyár pedig technikailag nem minősül újnak.
A szállópor esetében évente 35 naptári napnál nem lehet több a 24 órás határérték túllépés, Miskolcon azonban már most is ennek két-háromszorosa az éves átlag. 2015-ben már nyáron és ősszel is el kellett rendelni a füst-ködriadó (szmogriadó) tájékoztatási fokozatát, pedig korábban ez csak a téli hónapokban volt jellemző. Ennek egészségügyi hatásait talán nem kell túlzottan részletezni, a légzőszervi megbetegedések és a tüdőrák kialakulásának kockázatát jelentősen növeli.
A cementgyár tulajdonosa azzal védekezik, hogy a gyárat modern szűrőberendezéssel látják el, zsákos porelválasztókat használva, melyek minimálisra csökkentik a szállópor-kibocsátást. A környezetvédelmi engedélyben vállalt kibocsátási értékek messze a megengedett határérték alatt maradnak. Kálmán Jánosrágalmazás miatt büntetőfeljelentést tett a Cementgyár Stop! munkacsoport több tagja ellen, mivel úgy véli, hogy lejárató kampánnyal igyekeznek ellehetetleníteni a gyár megnyitását.
A Zöld Kapcsolat egyesület a környezethasználati engedély elleni fellebbezésében kifogásolja, hogy az engedélyben nincs szó arról, hogy milyen módon kívánja a cementgyár tartani ezeket az értékeket, illetve, semmiféle szankció nincs arra vonatkozólag, hogyha mégis e vállalt értékek fölé menne a káros anyag kibocsátás, ameddig az a megengedett határérték alatt van. A szervezet szerint a gyár által vállalt értékeknek kellene kötelező érvényűnek lenniük, hiszen azt állítják, hogy rendelkeznek azzal a technológiával, amivel ezt biztosítani tudják. Kifogásolják azt is, hogy bár történtek mérések a gyár hatásterületén a jelenlegi szennyezettségre vonatkozóan, a környezethasználati kérelemben a cementgyár ezekből csak a 2014-es értékekre hivatkozik, holott vannak adatok a korábbi évekből is. (Bár már a 2014-es évben is jelentősen meghaladta pl. a szállópor értéke az évente engedélyezett 35 esetet, de más szennyező anyagok esetében is volt túllépés.) Ha tíz évre visszamenőleg vizsgáljuk az adatokat, azt mutatják, hogy 2011 előtt (mikor a cementgyár még működött) sokkal rosszabb volt a helyzet, majd bezárása után valamelyest javult. Érdemes tudni, hogy korábban a gyár egy kemencével működött, most kettővel szeretnék üzemeltetni.
De nem csak a szállópor miatt aggódnak a környezetvédők, hanem a hulladékégetésből származó egyéb káros anyagok miatt is. A gyár ugyanis vegyes technológiával, szén-és hulladékégetésből származó hővel üzemelne. A környezetvédelmi engedély szerint évi 54 000 tonna hulladék elégetését (gumi, műanyag, fa, stb.) tervezik, a gyár igazgatója szerint azonban az alkalmazott technológiának köszönhetően a folyamatból nem jut jelentős mennyiségű káros anyag a levegőbe.
Járulékos terhelések
A gyár újraindítása esetén azonban nem csak a gyártási folyamat során keletkező káros anyagok jelentik a problémát. Az alapanyag (hulladék) beszállítása nagyrészt közúton történne, ami jelentősen megnövelné a lakóházak tövében elhaladó 3-mas út forgalmát (507 db teherautó elhaladás/nap), ez jelentős levegő-és zajszennyezéssel járna. A zajterhelés miatt egyébként a gyár korábbi működésének idején szabták már ki bírságot az üzemre, jelenlegi tulajdonosa azonban azt mondta, hogy ezen is tudnak segíteni a modern berendezések által.
A Tapolca melletti nagykőmázsai mészkőbánya újranyitása is szerepel a tervek között, ahonnan szállítószalag vezet a gyárba – ez pedig nem épp kedvezően hatna az ott kialakult üdülőövezetre. Ráadásul, ha a szalag meghibásodik – amire korábban is többször volt már példa – akkor a mészkövet közúton, az üdülőövezeten keresztül kell szállítani.
Summa summarum – előnyök és hátrányok, lehetséges hatások
A gyár újranyitása több, mint 300 munkahelyet teremtene Miskolcon, és iparűzési adója által hozzájárulna a városi költségvetéshez. Azonban, még ha tartani is tudja a vállalt káros anyag kibocsátási értékeket, a már eleve rossz, határértéket messze túllépő Miskolc levegőjének jelentene további terhelést. Nem tudható biztosan, de sejthető, hogy mindez – legalább a hatásterületen lévő – ingatlanok értékének csökkenéséhez vezethet, valamint a tapolcai turizmus is kárát látná, ami hosszú távon nem csak a környező városrészekre és településekre nézve – Martin kertváros, Görömböly, Hejőcsaba, Kistokaj – lenne negatív hatással, de egész Miskolcra. Az is kérdéses, hogy a környezetbarát buszokat felvonultató „Green City” elképzelésbe hogyan illeszthető be egy cementgyár újraindítása, pláne a lakóövezetben.
Nyilvánvaló, hogy a városnak minden új munkahely jól jön, és azoknak a családoknak, akik ez által jutnak anyagi biztonsághoz, hatalmas segítség, de érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy milyen áron, és hosszú távon vajon tényleg megéri-e?
Láttad már ezt a retro kisfilmet a cementgyár megnyitásáról? Akkor semmiképp se szalaszd el!
Felismered egy kép alapján a miskolci hírességeket, legyen az vízilabdázó, polgármester, polihisztor vagy tudós? Teszteld tudásod, az eredményedet pedig írd be kommentben! Előre szólunk nem lesz könnyű! :)
Bató István, 1864
Az egyemeletes Bató-ház, 1902
Az "Eszter-szoba" berendezése 1943
Az Eszter-harang a Kossuth utcai református templomban
A Bató-ház hűlt helye, 1974
Az új Batóház, 1992
A Bató család nyughelye a Deszka temetőben.
A szálló hanyatlása nem meglepő módon a rendszerváltással, és az ezzel együtt járó változásokkal kezdődött. Mivel az idegenforgalom visszaesett, az épület hibáit már megérezte a szálló vezetése: a hatalmas épülettel együtt járó költségek, a korszerűtlen fűtésrendszer, a folyamatos amortizáció, a légkondicionálók hiánya, valamint a panelrendszerű szobák megbonthatatlansága odáig vezetett, hogy a szálló egy igazi pénznyelővé vált.
Jellemző kép: érzed a különbséget?
