Mit adhatott Miskolc? Az elmúlt három évben, amióta itt vagyok, a szerelmet, az első igazi munkahelyet, az első repülést, és még sorolhatnám naphosszat. Csupán három éve élek itt Miskolcon, így arról nem sokat tudok, hogy milyen volt az élet ezelőtt. De kezdjük talán a legelején. Békés megye szívéből kerültem fel Egerbe főiskolára, ahol a kommunikáció tanszék padjait koptattam. Ott ismerkedtem meg a párommal, akit ideköt a család, így amikor elvégeztem az iskolát, szinte teljesen magától értetődő volt, hogy itt kezdem el a nagybetűs életet. Munkába állni szerencsére nem volt nehéz, hamar találtam állást, bár közel sem a szakmámban. Ebben a cikkben nem az a cél, hogy egy konkrét helyet mutassak be az olvasónak, inkább azt szeretném vázolni, hogy mik azok, amiben Miskolc jobb, vagy rosszabb, mint más városok. Mindezt persze pusztán szubjektív megítélések és empíriák alapján.

Az elmúlt három évben rengeteg benyomást kaptam a várostól, a környéktől, az itteni élettől, az emberektől, vagy éppen a természettől. Amit azonban elsőnek meg kell, hogy említsek, az, hogy az itt élők hajlamosak elfelejteni, hogy milyen gyönyörű helyen élnek. Emiatt sajnos keveset is foglalkoznak azzal, hogy ezeket az értékeket megőrizzék, vagy részt vegyenek a város rehabilitációjában. Számos olyan pontja van a városnak, amit kis odafigyeléssel, vagy összefogással szebbé lehetne tenni. Sok helyen vannak kisebb szervezetek, akik folyamatosan apróbb szervezkedéssel építik-szépítik a saját településüket. Régebben Békéscsabán és Gyulán, vagy Egerben is voltak olyan megmozdulások, amelyeken az emberek összegyűltek és egy-egy rosszabb állapotban lévő helyet rendbe tettek, virágot ültettek egy elhanyagolt téren, vagy szemetet szedtek a város peremén, vagy egy-egy tulajdonos nélküli épület-lakóház környezetét tették szebbé. Ezeket személy szerint hiányolom az itteni emberekből. Az ilyen megmozdulásoknak olyan közösségformáló ereje van, amit nem lehet megingatni, az ilyen megmozdulások szülik az igazi lokálpatriótákat, akikre véleményem szerint Miskolcnak nagyon is szüksége van. Ami miatt viszont a miskolciak nagyon kényelmes helyzetben vannak, az hogy rengeteg gyönyörű hely van a környéken, amit nem elég egyszer megcsodálni és minél többször látja az ember, annál jobban beleszeret a helybe. Emiatt talán kevésbé érezhető az imént említett hiányosság, de valójában a város képén még van mit javítani. Én nagyon szeretnék úgy büszke lenni arra, hogy miskolci vagyok, és hogy mások is büszkék legyenek arra, hogy miskolcivá lettem. Van mit tenni és kell tenni azért, hogy Miskolc igazi nagyváros legyen és ne csak Magyarország térképén legyen jelen!

Sokan álmodoznak szebb életről, vagy arról, hogy szebb helyen szeretnének élni, de felmerül bennem a kérdés, hogy miért? Sajnos az igazi magyar mentalitás a helyiekben valamiért hatványozottan van jelen és nem veszik észre azt a szépséget, ami körülveszi őket. Sokan sajnálkoznak, hogy nem tehetik meg, hogy elmenjenek a tengerpartra, hogy lazítsanak egyet a beach-en, elővegyenek egy könyvet és közben koktélt szürcsöljenek. Soha nem gondoltak bele abba, hogy ezt az érzést nem a tengerparton kell keresni. Ha csendre és békességre vágyunk, szinte bármerre elindulhatunk Miskolcról, néhány percre megtalálhatjuk a nyugalmat. A tengerpartot le lehet cserélni az igazi természetre, gondoljunk csak a Bükkre, Zemplénre, a könyv természetesen itt sem üldözött dolog, és én személy szerint a koktélt bármikor elcserélném egy jó pohár Tokajira. Kérdem én, kell ennél több?  A békességet nem a tengerparton kell keresni.

A Szinva és Garadna találkozásánál épült Lillafüred a Szeleta-tetőről (Fotó: Wikipédia)

Visszakanyarodva Miskolc életéhez, lüktetéséhez, meg kell jegyezni, hogy annak ellenére, hogy a hírekben szinte mindig a bűnügyi résznél kerül előtérbe a város, egész egyszerűen ez nem fedi a valóságot. Nem szabad tagadni, hogy itt nagyobb számban fordul elő a bűnözés, de a kulturális értékeket sem hanyagoljuk el. Gondoljunk csak bele, hogy épp a napokban lépett fel nálunk a híres Kobajasi Kenicsiró, vagy elmehetünk minden év júniusában az operafesztiválra. A kultúra nagy erőssége a városnak, illetve látszik, hogy ebben nem tűr ellentmondást és nem enged abból a célból, hogy az ország legnagyobb kultúrvárosa legyen. Minden adottsága megvan hozzá, és az emberek is nyitottak a jó dolgokra, ez látszik minden rendezvényen. Persze nagyváros lévén nem is engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem próbál meg kulturális értéket teremteni. Szerencsére ezen a téren nagy a verseny a vidék nagyvárosai közt, de bízom benne, hogy előbb-utóbb a kultúra szó hallatán hamarabb jut majd eszünkbe Miskolc, mint Pécs, vagy Szeged.

Miskolci Nemzeti Színház (Fotó: hír24.hu)

Mint arról már egy korábbi írásunkban beszámoltunk újra régi, egyben a mai igényekhez igazodó szerepében tündökölhet Miskolc egyik szimbolikus épülete, az Avasi Kilátó. A projekt honlapját áttanulmányozva elsőre nekünk is voltak aggályaink a fejlesztések megvalósításával kapcsolatban. Rák Mónika a projekt megálmodója, valamint Túrmezei Tamás, a beruházás tervezésének és kivitelezésének felelőse készséggel álltak rendelkezésünkre.

Bár a legtöbb médium leginkább a projekt részeként létező szalonétterem fényűzését emelte ki, maga a beruházási koncepció ennél jóval többről szól, ez ugyanis egy komplex beruházás, mely nem csak gondosan kidolgozott megvalósítási tervekkel, hanem érzelmi töltettel is bír.  

Bár a karrierem nem Miskolcon teljesedett ki, mégis mikor hazaköltöztem, úgy éreztem itt vagyok igazán otthon, mert itt vagyok biztonságban. Többen elutazunk a világ más részeire azért, hogy csodát lássunk, Miskolcon pedig ez a csoda itt van az „orrunk előtt”. Ez ihlette a kilátó fejlesztésének ötletét. Mikor kiállunk a Kilátó teraszára olyan panoráma tárul elénk, mely a világ bármely pontján megállná a helyét, épp ezért vétek lenne kihagyni azt a potenciált, melyet a kilátó hordoz magában. Ezzel szemben, aki turistaként felmegy manapság a kilátóhoz, az első kérdése az, hogy miért nincs itt valami más is?  – kezdett bele Mónika.

Rák Mónika a projekt ötletgazdája

Az épület és a közvetlen környezetének fejlesztésére vonatkozó projekt ezt az űrt szeretné betölteni, ötvözve a mai igényeket a történelmi Avas értékeivel.  A kilátó egy tradicionálisan modernista épület – ahogy Mónika fogalmazott. A projekt célja tehát jóval összetettebb egy szalonétterem megnyitásánál, az önmagában nem is lenne rentábilis, nem is az volt a cél, hogy helyszínt keressenek egy exkluzív étteremnek. A projekt elemeinek része a kilátó épületének teljes rehabilitációja, az épülethez méltó fénytechnikával, a terasz szintre vezető lifttel, valamint a kilátó belső terének az átalakításával. Az éttermi szinten alakítanák ki a már említett szalonéttermet, a teraszon egy kávézót, a kilátó előtti téren pedig büfésor várná a látogatókat.

A Kilátó mostani állapota belülről

Az épületet körülölelő park is hangsúlyos szerepet kapna, ahol a „világ kilátói” szoborcsoport mellett szabadtéri színpad működne, valamint az újjászülető, régi villában berendezett konferenciaterem különböző rendezvények színhelye lehetne. A kilátó látványos és gyors elérése érdekében pedig egy, a Városháztér közvetlen közeléből induló libegővel szeretnék elérni a projekt ötletgazdái, hogy minél többen időzzenek a város tetején.

A beruházás összegéről is kérdeztük az ötletgazdákat, akik – bár pontosan kidolgozott költségvetéssel rendelkeznek – elárulták, hogy a projekt megvalósításához szükséges önrészt lokálpatrióta befektetők bevonásával tervezik előteremteni, a projekt jelenleg ebben a fázisában tart.

Számunkra is meglepően pozitív volt az elképzelésünk fogadtatása. Akiket eddig megkerestünk, szinte kivétel nélkül láttak fantáziát a beruházásban. – felelte Mónika.

A potenciális befektetők felkeresése a nyár végéig tart, ezt követően a városvezetéssel egyeztetik a terveiket. Mivel a városnak is vannak a pincesorok rehabilitációjára vonatkozó tervei, így a két projekt megvalósulása a tradíciójához méltó helyére emelné a történelmi Avast. Az pedig már csak slusszpoén lenne, ha mindez egy időben valósulna meg. 

Panoráma a Kilátóból

A beruházás mintegy 60 új munkahelyet teremtene, a komplexum rentábilis üzemeltetésére pedig gondosan kidolgozott tervekkel rendelkeznek az ötletgazdák, de ezekbe igyekeznek bevonni a befektetőket is, hiszen a kilátó fenntarthatósága közös, hosszú távú érdekük.

Hogy az évek alatt kidolgozott koncepció ne csak papírokon létezzen, ahhoz a miskolci lokálpatrióták, valamint a város összefogására van szükség. A terveket ismerve egyáltalán nem tűnik irreálisnak az ötletgazdák elképzelése, abban pedig mindannyian egyetértünk, hogy a kilátó, mint a város szimbolikus épülete jelen állapotában nem feltétlenül a turisták elsődleges célpontja, holott az egy laza sétával elérhető a belvárosból. Ez is egy olyan kuriózum a sok közül, ami a történelmi Avast egyedülálló látványossággá teheti nem csak az országban, hanem egész Európában.

Miskolc 1365-ben kapta meg a mezővárosi rangot Nagy Lajos királytól. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a kedvenc időtöltési helyéül szolgáló Diósgyőri vár mellett, koronauradalomként funkcionáló település derekasan látta el feladatát akkoriban. Ezt ünnepeljük ezen a hétvégén, ám van annak egy diszkrét bája, hogy a sorozatunk 3. részében épp egy olyan korszakot fogunk bemutatni, ami nem éppen a tündöklésről, sokkal inkább a túlélésről szólt. 

Mivel Miskolc városának lakosi hatalmas és győzhetetlen császár alá fejet hajtó, hódoló és adófizető jobbágyi lévén, és jövének az egri divánban, úri szömélyünk eleiben, panasszal jelentik, hogy mind török és magyar részről való rabok vándorolván és városokba minduntalan járnak, és ételen és italokon kívül tőlök szekeret kérnek és vesznek, magokat alá s föl hordoztatják, mely illetlen cselekedetek az szegénységnek nagy nehézségökre vagyon. 

Íratott vég Eger várában die 23. Aprilis 1678.

Ahogy a fenti, XVII. századból kiragadott "jelentés" is hűen lefesti, az  országban történő tragikus események gyökeresen változtatták meg városunk helyzetét is. Mégis mi történt mindössze két évszázad alatt, hogy a korábban virágzó mezővárost most káosszal teli településként festi le az idézett sorok írója? Ha a választ röviden akarjuk erre megadni, akkor csak annyit mondunk: Mohács. Ha ezt bővebben szeretnénk kifejteni, akkor azt mondhatjuk, a mohácsi csatavesztés, és az ezzel járó "országszakadás" csupán egy tényezője a Miskolcot is elérő zivataros évszázadoknak. 

Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!

 

Csokonai Vitéz Mihály

Nem is olyan rég egy hosszabb írásban értekeztünk azokról a városfejlesztési ötletekről, amik bizonyos szempontokat figyelembe véve színesebbé, de leginkább élhetőbbé tennék városunkat. Ebből a szavazásból is kiderült, hogy sokan tartották fontosnak azokat a turisztikai beruházásokat, melyek a város tradícióit ápolják. Nem is csoda, hiszen jelenleg is vannak olyan kiaknázatlan, gazdag történelemmel bíró részei Miskolcnak, amiket illene végre felismerni és egyben elismerni azzal, hogy törődünk vele, imázst építünk neki. Ilyen például az Avason található pincesor is, ami fényes múltját az évszázadok alatt kialakult borkultúrájának köszönheti, épp ezért hiba lenne azt csupán lábjegyzetekben (f)eltüntetni.

Ahogy anno fogalmaztam: milyen jó is lenne egy tízperces, könnyed séta után egy pezsgő borospince rengetegben találni magunkat! Szinte látom lelki szemeim előtt a teli borospincéket, hallom a kiszűrődő hegedűszót a pincékből, miközben borgőzős magyar népdalokat kezdenek énekelni a csöppet sem szomjas férfi és női torkok. 

Ennek a hangulatnak a felidézésében segít nekünk az immáron negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Borangolás. A 2012-ben útjára induló rendezvény szervezői évről-évre mindent megtesznek azért, hogy egy nap erejéig felidézzék a miskolci borturizmus tradícióját.

Ezen a napon kisebb-nagyobb túrák keretein belül bejárhatjuk a különböző pincéket, megkóstolhatjuk a borokat, vagy éppen ebédelhetünk valahol egy jót. A túrákat szervezett formában vagy önállóan is megtehetjük, a hangulat mindenképpen garantált, akár a hosszabb, akár a rövidebb útvonalat választjuk. 

A túrák mellett mindenféle kiegészítő programokon is részt lehet venni, melyet a különböző pincék, éttermek garantálnak. Attól sem kell félni, hogy a hegyen vezető, kacskaringós utakon esetleg eltévesztjük a célt, hiszen a rendezvény ideje alatt mindenhol hostessek adják a barátságos útbaigazítást. A programok 12.00-kor kezdődnek és a tervek szerint este 8-ig tartanak majd, bár az előző évekből kiindulva erős a gyanúm a túlórázásra.

Miért tudom tehát ajánlani a Borangolást? Mert e rendezvény alkalmával nem csak a finomabbnál finomabb borokat kóstolhatod meg. A pohár bor mellé ugyanis olyan extrák járnak, amit nem kapsz meg máshol: megismerheted Miskolc évszázadokra visszanyúló borkultúráját, megcsodálhatod az építészetileg is egyedülálló borházakat, vagy dalolhatsz egyet a muzsikusokkal karöltve, úgy, ahogy elődeink tették ezt a pincesor fénykorában. Ha pedig megpihenni vágysz a sok élmény után, az egyik pince kertjében leülve gyönyörködhetsz a belvárosi panorámában, ami a hegyről nézve épp a lábaid előtt hever. Egészen pontosan tízpercnyire.

Az idei Borangolásról bővebb információkat a rendezvény facebook oldalán találtok.

"Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város."

(Móricz Zsigmond)

Honfoglalás

Az első rész lezárásaként megemlítettem, hogy honfoglaló elődeink egy kevert nemzetiségű őslakosságot találtak Miskolc területén. A magyar honfoglaló törzsek a népvándorlás második hullámával, 895-ben érkeztek a Kárpát-medencébe.