"Ahol Orbán sem ment fel a tizedikre", Menniük kell a "fészekrakóknak", "Bűz és békétlenség az egykori csendes avasi lakótelepen", "Migránsokat költöztetne az avasi lakótelepre a DK". Többek között ilyen találatokat kapunk, ha beírjuk az "avasi lakótelep" kifejezést a Google keresőjébe. Bármerre jártam az országban, Miskolc kapcsán általában előjött ez az Egernyi lakosságú városrész, az esetek nagy többségében negatív előjellel. Bocsánat, mindig.
Bükk!
Zölded,
lelkem üdve.
Ünnep:
egy tünde, röpke percre
Tar-köveden megülve
átérezni, hogy a végtelen idő van
erdeidben.
Bükk!
Neved nem tudom kiejteni másként,
csakis térdeplő fohászként;
megtartó csoda vagy.
Ameddig látlak,
addig élek.
Isten, szépségedből
rakott föl ronthatatlan
várat énbennem:
mégis van értelme e pusztuló világnak.
Bükk!
Miattad nem fog annyira fájni,
ha egyszer el kell mennem,
mert tudom, hogy lezárt szememben
Te már örökké velem leszel.
(Ismeretlen szerző, forrás: lillafured.wordpress.com)
Panoráma a Petőfi-kilátóból, mely a Bálvány-hegy 956 méter magas csúcsán áll (Fotó: Kláben Attila)
Hámor volna, de nincs már kalapács,
Se hangos pöröly, se barna kovács;
Kohó kihamvadt, izzó vas kihűlt,
Gép szerte korhadt, műhely összedűlt,
A zuhatag szabad kényén halad,
Olcsó erő haszon nélkül marad.
Nincs régi pezsgés, nincs régi zaj,
Csend van s az itt nem boldogság, de baj. -
Az uj kor ekkép állíta rendet,
Elrontván, mit a mult idő teremtett.
(Lévay József: Hámori levél (részlet))
Bükki panoráma (fotó: Kláben Attila)
Egy egészen elképesztő sztorira bukkantam, amikor Miskolc 1918-1919-es történetébe igyekeztem beleásni magam a város román megszállása kapcsán. Bár a történetnek mind miskolci, mind turai vonalon igyekeztem utána menni, sem a korabeli médiumokban, sem egyéb más Turáról vagy Miskolcról szóló szakkönyvben nem találtam utalást.
Tura címere
December 1. Jeles dátum mind a román, mind a magyar történelemben, de abszolút ellentétes előjellel. 1918-ban ugyanis ekkor nyilvánították ki a magyarországi románok azon szándékukat a gyulafehérvári nemzetgyűlésen, hogy Erdély, a Körösök vidéke, a Bánát és Máramaros – összesen 26 történelmi vármegye – csatlakozzon a Román Királysághoz. A valóságban az elszakadás egyoldalú határozat eredménye volt, mely az erdélyi magyarságot teljesen megfosztotta az önrendelkezés jogától. A románok jogsértő viselkedése az antant színlelt tiltakozása mellett ment végbe, ugyanígy hunytak szemet később a színmagyar területek megszállása felett is.
Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre több fekete-fehér, diósgyőri szurkolókról készült portrékkal találkozhatunk. a közösségi oldalakon. A dolog nem véletlen, ugyanis a Miskolci Fotóklub hívta életre a kezdeményezést. A fotókat végignézve az egység, az összetartozás érzete érint meg először. Ebben persze már volt részem többször is, hiszen jómagam is diósgyőrinek születtem. A fotókon pedig tisztán átjön annak minden velejárója.
Bevallom, jómagam nem vagyok fotogén, de én is átestem a tűzkeresztségen, és anélkül, hogy a végeredményt megosztanám, nyugodtan elmondhatom: fotósaim profizmusának köszönhető, hogy végül sikerült olyan fotókat készíteniük rólam, amik láttán nem röhögnek körbe (látványosan) az ismerőseim.
Ahhoz, hogy a diósgyőri stadionhoz érkezzünk, előbb a Balatonhoz kell utaznunk. Mármint, hogy lássuk-halljuk a pályafutása elején tartó Reflex zenekart, akik a hetvenes évek elején a „magyar tenger” partján próbálták megvetni a lábukat. Egyike voltak a korszak könnyűzenei együtteseinek, amelyek az országos hírnév, a lemezszerződés, a színpadi karrier és persze a sokáig tartó együttzenélés céljával ragadtak gitárt, dobot, mikrofont. Az Edda lett csak igazán híres közülük - a Reflex viszont, egy dala révén, bizonyosan halhatatlan.
A mi blogoldalunk is igyekszik segíteni a diósgyőri szurkolók kezdeményezését:
Lassan közeleg az év vége, segítsük idén is a rászorulókat!
A Kárpátaljai magyarok nehéz helyzetben voltak, nehéz helyzetben vannak és még nehezebb helyzetben lesznek.
Az erőszakos asszimiláló Ukrán hatalom az úgynevezett oktatási törvényben csonkítja a kisebbségi jogokat. Ukrajna 2018-tól nem engedélyezi a magyar nyelvű oktatást a 10 éven felüliek részére. 2020-tól pedig már az első osztálytól kezdve tiltaná a magyar nyelvű oktatást.
Matl Péter: A magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékműve
A napokban a miskolci utcákat, tereket járva sokan elkaphattak egy-egy cetlit, amin különböző pozitív töltetű üzeneteket olvashattak. A papíralapú szeretetbombákról készült képek gyorsan ellepték a különböző közösségi oldalakat is, így találtunk rá egy facebook-eseményre, amely október 28-ra toborozta a résztvevőket a cetlik elkészítésére és kiragasztására. A mozgalom szervezőjével, Putnóczki Rékával beszélgettünk, aki fiatalos lendülettel mesélt nekünk élményeiről.
A cetli magyar jelentése így hangzik : Csinálj teát, ne háborút!
Szűk völgyben alant zúg bérczi patak,
Rajta szünetlen zúg a malom ;
Oldalt meredek kőszikla-falak,
Fenn kis fakereszt a sziklafalon.
Vén gazdag molnár özvegye szép,
Szép volt, de kaczér, de kevély.
Jó módú, sőt úr is, kérte kezét —
De tartja magát s még többre remél.
Csinos ifjú legény a malomban,
Úrnőjét szinte szerette,
Mindannyia közt tán ő legjobban,
De az asszony csak hitegette.
Mint macska szokott, egeret ha fogott,
Hogy el-elereszti s elkapja megént:
Jó szót ha adott, kikaczagta legott,
Halálra gyötörte szegényt.
Egész heten át hajszolja magát,
Dolgozva nap-éjt a malomban.
Nincs álma, sem éte, se hall, se lát,
Eszében a szép asszony van.
Szól a harang vasárnap reggel;
Templomba siet a hámori nép.
Molnárlegény nem a többiekkel,
De a kis kamrába belép.
«Ma el kell dőlnie végzetemnek,
Ma végre tudni akarom:
Szeretsz-e a hogy én szeretlek,
Elfogadod-e szivem', karom' ?
Mely lábadnál hever — e szívet,
Mely malmod' vezérli — e kart?
Tied mind kettő, örökre híved —
Tied életem is, csak akard!»
Asszonynak a vér tódul szivére,
Kétszerte megint arczába ront.
Gúnyos hahotába fakad ki végre:
«Cselédből uram te! — Bolond!»
Megszédül az ifjú, tántorgva kimegy,
Mint nyíllal a sebben a vad;
Előtte a rét, a sűrű, a hegy,
A szikla — csak arra szalad.
Fönn már a tetőn, hol fal-egyenest
Égnek mered a meredek,
Áll a fiu — gondol rettenetest,
S mond : «Meghalok érte, a kit szeretek !
Megbánja talán s ejt egy könyet értem,
Itt vérbe ha — fagyva ha lát!»
— Egy perczig imádkozik ott még térden
S a mélybe ledobja magát.
— Asszonya állata oda keresztet,
Bünbánata néma jelét.
De magához egy lelket sem eresztett,
Mig egy napon aztán halva lelék.
Szász Károly: Kereszt a sziklán (1889)
Fotó: Kláben Attila
