Aki a napokban járt-kelt Miskolc belvárosában, bizonyára észrevette, hogy a szokásosnál nagyobb élet fogadta a Széchenyi utcán. Mindenhol zenekarokba, táncosokba, és Miskolc rendezvényeit általában végigkísérő standokba botlottunk. Néhol szó szerint. Ez nem volt véletlen, hiszen idén is megrendezték a város szimbolikus eseményét, Magyarország egyetlen operafesztiválját. És mi a véleménye az utca emberének? Miért éri meg "operafesztiválozni"? Vendégszerzőnk, Erika beszámolóját olvashatjátok alább. 

Kedves Olvasók! 

Blogoldalunk lassan egy éves, így ennek apropójából életre hívunk egy új sorozatot, rovatot, amelyben képeslapokon keresztül mutatjuk be a régi Miskolcot. Ezen gyűjtemény valamivel több mint 200 digitalizált példányt számlál, ami, reméljük továbbra is bővülni fog. 

Végigkattintgatva ezeket a lapokat szinte a hideg kirázott. A képeslapok alapján a város bizonyos része szinte alig változott az utóbbi évszázadban, de vannak olyan megörökített fotók is, ahol csak az igazán szemfülesek veszik észre, hogy ez valójában Miskolc egy szeletét ábrázolja. Vannak olyan lapocskák, amiket látván szinte felnevet az ember, de ahogy megnézi a következőt, a humor úgy fordul át bánatba, hiszen a következő képeslap már olyan épületet ábrázol, amit bűn volt lebontani, vagy épp fordítva, bűn volt oda bármit is építeni, inkább meg kellett volna hagyni a természetnek.  

Hogy jön Miskolchoz Velence? A pipázó nap? Hogy nézett ki egy miskolci borgőzös éjjel? Mit üzentek egymásnak akkoriban a képeslapokon? Hogyan képzelték el egy évszázaddal ezelőtt a miskolci kocsonyában pislogó békának legendás pillanatát? Vagy egyáltalán, mire voltunk büszkék évtizedekkel ezelőtt?  

Jöjjenek velünk! Utazzunk vissza együtt Miskolc múltjába! 

Íme a sorozat tizedik, befejező része!

Segítsd munkánkat egy like-kal facebook oldalunkon! Köszönjük! 

Kíváncsi vagy a többire is? Kattints a számokra: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Kedves Olvasók! 

Blogoldalunk lassan egy éves, így ennek apropójából életre hívunk egy új sorozatot, rovatot, amelyben képeslapokon keresztül mutatjuk be a régi Miskolcot. Ezen gyűjtemény valamivel több mint 200 digitalizált példányt számlál, ami, reméljük továbbra is bővülni fog. 

Végigkattintgatva ezeket a lapokat szinte a hideg kirázott. A képeslapok alapján a város bizonyos része szinte alig változott az utóbbi évszázadban, de vannak olyan megörökített fotók is, ahol csak az igazán szemfülesek veszik észre, hogy ez valójában Miskolc egy szeletét ábrázolja. Vannak olyan lapocskák, amiket látván szinte felnevet az ember, de ahogy megnézi a következőt, a humor úgy fordul át bánatba, hiszen a következő képeslap már olyan épületet ábrázol, amit bűn volt lebontani, vagy épp fordítva, bűn volt oda bármit is építeni, inkább meg kellett volna hagyni a természetnek.  

Hogy jön Miskolchoz Velence? A pipázó nap? Hogy nézett ki egy miskolci borgőzös éjjel? Mit üzentek egymásnak akkoriban a képeslapokon? Hogyan képzelték el egy évszázaddal ezelőtt a miskolci kocsonyában pislogó békának legendás pillanatát? Vagy egyáltalán, mire voltunk büszkék évtizedekkel ezelőtt?  

Jöjjenek velünk! Utazzunk vissza együtt Miskolc múltjába! 

Íme a sorozat 7. része!

Segítsd munkánkat egy like-kal facebook oldalunkon! Köszönjük! 

Kíváncsi vagy a többire is? Kattints a számokra: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Kedves Olvasók! 

Blogoldalunk lassan egy éves, így ennek apropójából életre hívunk egy új sorozatot, rovatot, amelyben képeslapokon keresztül mutatjuk be a régi Miskolcot. Ezen gyűjtemény valamivel több mint 200 digitalizált példányt számlál, ami, reméljük továbbra is bővülni fog. 

Végigkattintgatva ezeket a lapokat szinte a hideg kirázott. A képeslapok alapján a város bizonyos része szinte alig változott az utóbbi évszázadban, de vannak olyan megörökített fotók is, ahol csak az igazán szemfülesek veszik észre, hogy ez valójában Miskolc egy szeletét ábrázolja. Vannak olyan lapocskák, amiket látván szinte felnevet az ember, de ahogy megnézi a következőt, a humor úgy fordul át bánatba, hiszen a következő képeslap már olyan épületet ábrázol, amit bűn volt lebontani, vagy épp fordítva, bűn volt oda bármit is építeni, inkább meg kellett volna hagyni a természetnek.  

Hogy jön Miskolchoz Velence? A pipázó nap? Hogy nézett ki egy miskolci borgőzös éjjel? Mit üzentek egymásnak akkoriban a képeslapokon? Hogyan képzelték el egy évszázaddal ezelőtt a miskolci kocsonyában pislogó békának legendás pillanatát? Vagy egyáltalán, mire voltunk büszkék évtizedekkel ezelőtt?  

Jöjjenek velünk! Utazzunk vissza együtt Miskolc múltjába! 

Íme a sorozat 7. része!

Segítsd munkánkat egy like-kal facebook oldalunkon! Köszönjük! 

Kíváncsi vagy a többire is? Kattints a számokra: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Szabó Gyuri bácsi, vagy, ahogy sokan ismerik, a „bükki füvesember” követve felmenői ősi mesterségét hétről hétre gyógyítja betegeit a természetből nyert gyógynövények segítségével. Az immáron Magyar Örökség Díjas nép- és természetgyógyásszal beszélgettünk.

Kedves diósgyőri játékosok!

Még valamivel kevesebb mint 24 óra van hátra a Magyar Kupa döntőig, és már bizonyára minden idegszálatokkal ráhangolódtatok a fináléra, holott bőven történt körülöttetek minden, ami igyekezett elvonni a figyelmeteket arról a mérkőzésről, ami sokatoknak pályafutása egyik legfontosabb 90 (vagy 120) perce lesz.

Idén is elérkezett a tavasz, melynek elmaradhatatlan velejárója, hogy újra jöttek a Miskolci Egyetemi Napok. Jelen sorok írója mióta az eszét tudja soha ki nem hagyta volna ezt a fesztivált, egyszóval láttam már pár dolgot ott. Megvallom őszintén, némileg fenntartásokkal fogadtam az idei időpontot: kedd-szerda-csütörtök, hát mi lesz ebből? Aztán megláttam. Egy iszonyatosan hangulatos, sokkal emberibb léptékű, remek hangulatú este. Kissé későn, 9 után sikerült kiérnem, de időben: még épp a mindenhová bejuttató nyakba akasztómmal bíbelődtem, mikor felcsendültek a Magashegyi Underground első dallamai. Gyorsan bevetettem hát magam az ide nagyszínpadot fedő sátorba (gyakorlatilag az egyetlen kinti helyszínre), s próbáltam előre jutni, hogy néhány fotót készíthessek. Ebben számomra is meglepő módon legjobban a néhol a sár felszórására használt, cirkuszi hangulatot varázsló fűrészpor akadályozott a legjobban. Elég hamar szinte az első sorban találtam magam, ahol ráéreztem a már említett hangulatra. Az a fajta közös buli, az összetartozás érzése csapott meg, melyet korábban fesztiválokon talán soha nem éreztem. A koncert fantasztikus volt, Bíborkáék hozták a formájukat ezúttal is. Külön ki kell emelnem az első sorban a kordonnál posztoló körülbelül 8-9 éves forma kislányt, aki azt hiszem jogosan érdemelte ki a MEN legcukibb résztvevője címet. Igen, ezen a fesztiválon ez is belefért, korábban el nem tudtam volna képzelni egy ilyen szituációt.

Bár a hegyeken átívelő, kanyargós utak kissé megszédítik az embert, a látvány mindenért kárpótolja azokat, akik az ország második legmagasabban fekvő településére, Bükkszentkeresztre látogatnak. A Miskolctól mintegy 20 kilométerre található ékszerdoboz környezetének, friss levegőjének, nyugalmat árasztó látványának, valamint a falut körülölelő erdők gyógynövényeinek köszönheti mai hírnevét.  

Tovább olvasom a megújult blogon! 

Kedves Olvasók! 

Blogoldalunk lassan egy éves, így ennek apropójából életre hívunk egy új sorozatot, rovatot, amelyben képeslapokon keresztül mutatjuk be a régi Miskolcot. Ezen gyűjtemény valamivel több mint 200 digitalizált példányt számlál, ami, reméljük továbbra is bővülni fog. 

Végigkattintgatva ezeket a lapokat szinte a hideg kirázott. A képeslapok alapján a város bizonyos része szinte alig változott az utóbbi évszázadban, de vannak olyan megörökített fotók is, ahol csak az igazán szemfülesek veszik észre, hogy ez valójában Miskolc egy szeletét ábrázolja. Vannak olyan lapocskák, amiket látván szinte felnevet az ember, de ahogy megnézi a következőt, a humor úgy fordul át bánatba, hiszen a következő képeslap már olyan épületet ábrázol, amit bűn volt lebontani, vagy épp fordítva, bűn volt oda bármit is építeni, inkább meg kellett volna hagyni a természetnek.  

Hogy jön Miskolchoz Velence? A pipázó nap? Hogy nézett ki egy miskolci borgőzös éjjel? Mit üzentek egymásnak akkoriban a képeslapokon? Hogyan képzelték el egy évszázaddal ezelőtt a miskolci kocsonyában pislogó békának legendás pillanatát? Vagy egyáltalán, mire voltunk büszkék évtizedekkel ezelőtt?  

Jöjjenek velünk! Utazzunk vissza együtt Miskolc múltjába! 

Íme a sorozat 7. része!

Segítsd munkánkat egy like-kal facebook oldalunkon! Köszönjük! 

Kíváncsi vagy a többire is? Kattints a számokra: 1, 2, 3, 4, 5, 6

Kedves Olvasók! 

Blogoldalunk lassan egy éves, így ennek apropójából életre hívunk egy új sorozatot, rovatot, amelyben képeslapokon keresztül mutatjuk be a régi Miskolcot. Ezen gyűjtemény valamivel több mint 200 digitalizált példányt számlál, ami, reméljük továbbra is bővülni fog. 

Végigkattintgatva ezeket a lapokat szinte a hideg kirázott. A képeslapok alapján a város bizonyos része szinte alig változott az utóbbi évszázadban, de vannak olyan megörökített fotók is, ahol csak az igazán szemfülesek veszik észre, hogy ez valójában Miskolc egy szeletét ábrázolja. Vannak olyan lapocskák, amiket látván szinte felnevet az ember, de ahogy megnézi a következőt, a humor úgy fordul át bánatba, hiszen a következő képeslap már olyan épületet ábrázol, amit bűn volt lebontani, vagy épp fordítva, bűn volt oda bármit is építeni, inkább meg kellett volna hagyni a természetnek.  

Hogy jön Miskolchoz Velence? A pipázó nap? Hogy nézett ki egy miskolci borgőzös éjjel? Mit üzentek egymásnak akkoriban a képeslapokon? Hogyan képzelték el egy évszázaddal ezelőtt a miskolci kocsonyában pislogó békának legendás pillanatát? Vagy egyáltalán, mire voltunk büszkék évtizedekkel ezelőtt?  

Jöjjenek velünk! Utazzunk vissza együtt Miskolc múltjába! 

Íme a sorozat 6. része!

Segítsd munkánkat egy like-kal facebook oldalunkon! Köszönjük! 

Kíváncsi vagy a többire is? Kattints a számokra: 1, 2, 3, 4, 5