Májustól kora őszig a köztereken járva nem csak szobrokban, térplasztikákban, virágkompozíciókban gyönyörködhetünk. Ha megtehetjük, üljünk le egy szökőkút vagy csobogó elé, engedjünk egy kis pihenőt száguldó gondolatainknak és feledkezzünk bele a művészien megkomponált vízi látványosság élvezetébe. Különösen kánikula idején esik jól közelebb merészkedni a hűsítő vízpermethez, de vigyázzunk, a szökőkutak vize sem fogyasztásra, sem fürdésre nem alkalmas, hiszen különböző vegyszerekkel kezelik őket.

Egyszerűen nem tudunk betelni a 80-90 éves diafilmekkel, így sorozatunk negyedik darabját is elhoztuk nektek. Ezúttal Lillafüredre és környékére kalandozunk, azokba az időkbe amikor még nem épült fel a Palotaszálló, de még állt a Lilla Szálló és a Zsófia kilátó is. A Lillafüredre vezető, akkoriban egri országútnak nevezett szakasz pedig igazi időutazás. 

A Lilla Szálló  és csodás parkja (részlet a diafilmből) 

Móricz Zsigmondot nem túl sok, ugyanakkor erős életrajzi, érzelmi szál fűzi Miskolchoz. Az egyik leghíresebb írónk sorsának izgalmas, sőt mondhatjuk: drámai fordulópontjait városunkban élte meg. Talán nem túlzás állítani, hogy Móricz szerelmi életének gyakori színtere Miskolc, így nem is csoda, hogy idővel beleszeretett magába a városba is.

Az előző két, az 1920-as évek Miskolcát ábrázoló diafilm pontos kormeghatározása kapcsán levezésbe kezdtünk a gyűjteményt kezelő archívum munkatársaival, akik rendelkezésünkre bocsájtottak egy újabb gyöngyszemet. 

Ebben a filmben a Miskolctól nyugatra fekvő, ekkor még különálló településként létező Diósgyőr és a közigazgatásilag hozzá tartozó Diósgyőr-Vasgyár pezsgő életébe csöppenhetünk bele. A gyűjteményt kezelők 1924-re datálják a film készítésének időpontját, azonban felhívták a figyelmünket arra, hogy a diákat legyártó Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár nem adott meg impresszumot. A diákat megvizsgálva mi inkább a 1920-as évek második felére tippelnénk, 

Ez a hét az archív filmeké (talán a jövő héten kezdődő CineFestre hangolódunk lélekben), hiszen a héten már két, az 1920-as években napvilágot látott diafilmet már bemutattunk. Most egy újabb kincsre bukkantunk, ami még tovább repít vissza minket az időben. 

Száz éve az ország és benne Miskolc is történelmének legviharosabb korszakát élte. A vesztes első világháborút követő őszirózsás forradalom, majd az azt elsöprő Tanácsköztársaság tiszavirág életű időszaka komoly belpolitikai válságot okozott hazánkban, ebben a zűrzavarban próbált túlélni (néhol a szó szoros értelmében) a város vezetése és lakossága. A Monarchia széthullásával járó politikai, gazdasági és morális válság komolyan éreztette hatását a városban, ráadásul Miskolc földrajzi helyzetéből adódóan előbb cseh, majd román megszállás alá került. Ahogy a kommunisták hatalomátvétele a kormányzatban, úgy az idegen hatalmak megszállása - helyben állomásozó katonaság híján - sem ütközött különösebb ellenállásba Miskolcon.

Blogunk több mint 5 éve foglalkozik Miskolc múltjával, de nem veti meg az aktualitásokat sem. Célunk mindig is a minőségi tartalmak készítése volt, amely nem csak a helyiekkel ismerteti meg a várost, hanem a nagyvilágnak is elviszi annak érdekességeit. 

Mára már elmondható, hogy túlléptük az "ez csak egy blog" kategóriát. Szoros együttműködést ápolunk helyi médiumokkal, valamint az országos sajtóban is folyamatos megjelenést tudunk fenntartani. Talán ennek köszönhető, hogy olvasottságunk meghaladja a 2 milliót, ennek csaknem fele egyedi látogató. Oldalunk egykori és jelenlegi szerkesztői között ma már főállású újságírók, muzeológusok, történészek is találhatóak. 

De mi nem szeretnénk itt leállni! Több olyan kigondolt projektünk van, amikkel szélesíteni szeretnénk oldalunk repertoárját. Ezek megvalósításához szükségünk van olyan kreatív csapattagokra, akik megfelelnek az alábbi kritériumoknak. 

Te kellesz nekünk, ha

• Érdekel Miskolc múltja és jelene, esetleg tennél a városért
• Ha van egy jó sztorid, ötleted, amit szívesen leírnál
• Nem csak nézel, hanem látsz is a városban
• Nem riadsz meg egy interjú, riport készítésétől
• A fényképezőgéped mindig nálad van és nem is félsz használni
• Szeretnél sport- és kulturális rendezvényeken, fesztiválokon részt venni és arról tudósítani
• Referenciát, tapasztalatot gyűjtenél mindenféle kötöttség nélkül
• Nem jelent gondot, hogy több ezren olvassák az írásaidat. 

Mindezt egy elhivatott csapat tagjaként, Miskolc legdinamikusabban fejlődő, független portáljának tagjaként, nálunk megteheted!

Jelentkezz a képen látható elérhetőségek valamelyikén!

A nagy sikerre való tekintettel megmutatjuk előző diasorozatunk második részét. Ez kissé más jellegű diafilm, hiszen mindamellett, hogy  - az első filmhez hasonlóan - megmutatja Miskolc egy-egy kiemelt építményét, betekintés nyújt a város és a Bükk ipari életébe is. Többek között elég részletesen mutatják be a kályhacsempék készítését, ami ma már egy elég ritka, szinte kihalt mesterségnek számít. 

Egészen érdekes módját találtuk meg annak, hogy bemutassuk a majd' 100 évvel ezelőtti Miskolcot. A város életébe ugyanis egy diafilmen keresztül tudunk betekintést nyerni, melynek első része 100 képkockából áll. A film elkészítése a Budapesti székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának nevéhez fűződik, a projekt célja pedig nem volt más, mint bemutatni a frissen megcsonkított Magyarországot. A sorozat első helyszíne volt Miskolc, így ez a diafilm az archívum legrégebbi darabja. 

Amióta az eszemet tudom nem csak a lokálpatriotizmus, hanem a magyar foci szeretete is megfertőzött, ami elég perverz élethelyzeteket tud produkálni. Példának okáért éveket tudok öregedni egy-egy NB1-es idény után, mikor szeretett diósgyőri csapatom éppen csak, hogy elkerüli a kiesést, és mire átesek az ilyenkor már-már szokásossá vált ráncfelvarráson, már kapom is az arcomba újabb pofonokat.  Ezen még az is nehezen tud segíteni, hogy amolyan "nesze paraszt, örüljél" módon kapok egy szép stadiont, amiben immáron kulturáltabb körülmények között nézhetem ugyanazt a műsort, sokszor feltéve magamnak a kérdést: miért kell ez nekem? Csak, hogy egy igazi futballklasszist futballklasszikust idézzek: Ha azt a valamit leöntöd mézzel, még olyan ízű marad.

De valamiért mégis mindig ott vagyok. Ugyanez igaz a futballunkat elviekben reprezentáló magyar válogatottra, akik bő három évtizede soroznak jobbról, balról, de becsületemre legyen mondva még tántorgok a "magyarfoci" ringjében. Sőt, úgy két éve vissza is ütöttem azoknak, akik már rég elfordultak ettől az egésztől: EB kijutás, csoportelsőség, mell- és vállveregetés. Szépséghiba, hogy nálunk ez a futballeufória volt a kisiklás. Vártam is rá eleget, el is raktározom jó időre.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb mélyütése: Andorra- Magyarország 1-0 (fotó: AFP)

Mivel az előző összeállításunkban elsöprő többséggel szavazták meg olvasóink, hogy az 1930-as évek utáni évtizedet is mutassuk meg képeken, így ismét hoztunk olyan fotókat, amelyek közül a legtöbb most lát először napvilágot. 

Ha a '30-as éveket boldog békeidőkként jellemeztük, akkor a rá következő évtizedet sokkal inkább a kettészakadás időszakaként definiálhatnánk. Bár a 2. világháború szele már 1940-re megcsapta az országot, ez a városra eleinte pozitív hatással volt. Megnövekedett az ipari üzemek termelékenysége (ez leginkább a Vasgyárat érintette), csökkent a munkanélküliség, a bérek nőttek, ez közvetve kihatott a lakosság közhangulatára is. Ez az állapot azonban nem sokáig tartott: az áremelkedés, a férfilakosság folyamatos besorozása és a háború további velejárói már komolyabban éreztették hatásukat.

1944-ben pedig a városhatáron belülre is elért a háború. Márciusban a németek megszállását júniusban égi "áldás" követte a szövetségesek részéről mintegy száz bombázó képében, 200 tonna bombát ledobva a városra. Magyarország sikertelen kiugrási kísérlete után szűk három hónapra a nyilasok vették át a hatalmat Miskolcon, hogy ugyanazzal a lendülettel - a németekkel együtt - december 2-án elhagyják a várost. Egy napra rá a "váltás" is megérkezett, a szovjetek kezdtek el berendezkedni a városban. 

Érdekes kontraszt, hogy a szovjetek megérkezése után pár nappal történt Miskolc történetének talán legnagyobb eseménye, amiért a városi elöljárók már évtizedek óta lobbiztak. 1945 január 1-én Miskolc egyesült Diósgyőrrel (és a hozzá közigazgatásilag tartozó Vasgyárral) és Hejőcsabával, így megvalósult a sokáig dédelgetett Nagy-Miskolc-álom. 

Ahogyan a képeken is látni fogjuk, a '40-es évek második felét már az új rendszer, a szocializmus berendezkedése jellemezte. Zűrzavaros évtizede volt ez az országnak, benne pedig Miskolcnak is. 

Amikor még minden színes volt: Hattyúk etetése a Hámori tavon 1940-ben.