Már egy korábbi bejegyzésünkben taglaltuk a miskolciak és a villamosok egészen különleges kapcsolatát, azonban arról kevés szó esett, hogy bizonyos ünnepek alkalmával a miskolci közlekedési vállalat, az MVK Zrt. dolgozói ünnepi díszbe öltöztetnek egy-egy járművet. 

Egy biztos: az MVK-nak ez a fajta marketingje csillagos ötöst érdemel, hiszen évek óta többen csak emiatt hagyják otthon a kocsijukat, hogy egy vonaljegy megváltásával belülről is megcsodálják az adventi villamost. Idén a járműpark korszerűsítése miatt már leginkább Skoda villamosok közlekednek a városban, de 2012 óta csakis kizárólag a Tátra villamosok kapnak "alkalmi ruházatot".

Az adventi villamos 2012-ben

2013-banés 2014-ben

Közös pont volt még az utóbbi években, hogy a villamost nem csak kívül, hanem belül is feldíszítették, valamint karácsonyi dalokkal töltötték meg az utasteret. Volt alkalmam átélni, hogy ezeken a járatokon milyen különleges hangulat fogta el az utazót: végre nem az unott, fáradt arcokat láthattam a járművön utazva, hanem mosolygó, az ünneptől átszellemült embereket. 

Idén a közlekedési vállalat már előre megszellőztette, hogy nagy attrakcióra készül, de arra mi sem számítottunk, hogy minden eddiginél kreatívabb és hangulatosabb villamost sikerül összehozni. 

A következő képet három napja raktuk ki facebook oldalunkra, amint többek között látható, hogy a rendkívül hangulatos karácsonyi díszek mellett kanapé és egy kandalló(!) is helyet kapott a villamos belső terében.

A képet eddig több mint 1400-an osztották meg, a megosztók között pedig olyan hozzászólásokkal találkoztunk, hogy többen csak emiatt akarnak hazajönni Miskolcra, vagy sokan csak amiatt hagyják otthon a kocsit egy napra, hogy munkába menet vagy munkából jövet inkább ezt a villamost csodálnák meg, összekötve a kellemeset a hasznossal. De volt olyan német hozzászóló is, aki egy "egy magyar kisváros csodás villamosa" fordításban osztotta meg a fotót, más pedig vonatnak nézte valamilyen okból a villamost. 

Az iszonyatos hírverésnek "hála", a villamosra felférni szinte a csoda kategóriába esik jelenleg. Az első járat november 29-én (advent első napján) indult útnak a Tiszai Pályaudvarról, és napjában többször közlekedik a Tiszai pályaudvar- Felső Majláth vonalon. A járatra semmilyen külön jegyet nem kell váltatni, sima vonaljeggyel vagy bérlettel igénybe vehető. 

Aki mindenképp szeretné elcsípni ezt a járatot, még bőven lehet rá alkalma. Az MVK tájékoztatása szerint az adventi villamos az alábbi menetrend szerint közlekedik majd, egészen január 6-ig:

Tiszai pályaudvarról: 4:43, 6:06; 7:26; 9:00; 10:24; 11:55; 13:26; 14:56; 16:40.

Felső-Majláthról: 5:25, 6:48; 8:20; 9:45; 11:14; 12:43; 14:13; 15:57; 17:23.

Szombati napokon:

Tiszai pályaudvarról: 6:22; 7:37; 8:54; 10:12; 11:48; 13:06; 14:37; 16:00; 17:22, 19:10.

Felső-Majláthról: 7:00; 8:15; 9:33; 11:09; 12:27; 13:51; 15:18; 16:40; 18:28; 20:20.

Vasárnaponként:

Tiszai pályaudvarról: 4:50; 6:12; 7:40; 9:00; 10:40; 12:00; 13:30; 15:00; 16:20; 17:50; 19:30.

Felső-Majláthról: 5:30; 7:00; 8:17; 9:57; 11:17; 12:47; 14:17; 15:37; 17:07; 18:47; 20:12.

Egy biztos, minden villamosközlekedéssel rendelkező magyar város felkötheti azt a bizonyos gatyát, de megkockáztatjuk, hogy világviszonylatban is megállja a helyét az idei adventi villamos. Ezúton is minden tiszteletünk az ötletgazdáknak és a járművet díszítőknek!

Fotók: MVK Zrt. facebook oldal, Móricz Márk

Mint azt a fotópályázatunkat követők már tudják, a döntős fotókat egy szakmai zsűri fogja elbírálni, mindamellett hogy a finalista 12 képre továbbra is lehet voksolni az erre szolgáló bejegyzésben.

Ahogy ígértük, egy külön posztban bemutatkoznak zsűritagjaink, akik szakmai szemmel fogják értékelni az I. Miskolc lencsevégen fotópályázat döntős képeit. Ők négyen lesznek tehát azok, akik egyenként elemzik majd ki a döntős pályamunkákat, majd rangsorolják azokat. 

Mag Veronika

Egész kicsi korom óta mindig kattintgattam valamit, aztán egyre jobb gépeim lettek és most több éve van már egy elég profi “partnerem”. A fotózásban az ragadott magával ennyire, hogy mindig próbálom megörökíteni az adott pillanatot, amit olykor nehéz visszaadni, de pont ettől szép és nehéz ez a műfaj.

Több éve a szeretlekmagyarország.hu és a gastro.hu internetes portáloknak dolgozom fotósként, ahol volt lehetőségem több területen is kipróbálni magamat. Leginkább a város fotózás, a street valamint az ételfotózás áll hozzám közel.

Munkáimat a következő linkeken találjátok meg: http://magveronika.com
https://www.facebook.com/mag.veronika.photography

Puskás Tibor 

A fotózás immáron tíz éve az egyik legnagyobb szenvedélyem. Képeimmel snipfoto néven találkozhattok a neten. A képi világ, a vizuális megvalósítás gyermekkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben, mindig is sokat rajzoltam és festettem, a fotózási ambíciómat viszont a kislányom születése ihlette. A fényképezés szerelem lett az első perctől kezdve, egy életérzés és örök kihívás. Képeimben a természetesség és egyszerűség híve vagyok, de az ízlésem nagyon széles skálán mozog, az extrém témáktól a hétköznapiakig. Számomra a legfontosabb, hogy ne pusztán dokumentáljon egy kép, hanem gondolatot ébresszen.

Szabadúszó fotósként leggyakoribb témáim az esküvők, rendezvények, portrék, kisgyermekek.

Munkáim itt érhetőek el: http://www.snipfoto.hu/
https://www.facebook.com/snipfoto/

Vörös Szabolcs

Külpolitikai újságíróként dolgozom hatodik éve, jelenleg az Origónál. A toll és a diktafon mellett fényképezőgépet is hordok magammal, mert egy-egy saját kép a leírtak hitelességét is emeli. Igyekszem mindkét műfajban a legjobb tudásom szerint szolgálni az olvasót.

Munkáimról bővebben itt: www.szabolcsvoros.com

Katona Márton

Jelenleg szabadúszó fotós vagyok, közel egy évtized a médiában töltött szakmai tapasztalattal,mely alatt lehetőségem volt egyebek között az RTL Klub illetve az MTVA szakmai stábjában is dolgozni. Szeretem a szokatlan képi megoldásokat, és a mindennapi témákat is szeretem drámaisággal megtölteni.

web: http://katonamarton.com/

 A miskolcadhatott.blog.hu szerkesztősége

Igen, mi is fogunk rangsorolni. Blogoldalunk szerkesztői egymástól függetlenül rangsorolják majd a 12 fotót, a végeredmény pedig az általunk leadott szavazatok összesítésével fog kialakulni, így a szerkesztőség szavazata egyenlő lesz egy zsűritag szavazatával. 

Elérkeztünk a I. Miskolc lencsevégen fotópályázatunk döntőjéhez. Aki követte eddig az eseményeket, az tudja, hogy az első körben 32 fotós 82 pályaműve indult a versenyben. A képekre facebook oldalunkon lehetett szavazni. A fotók alapján az is kiderült, hogy legnépszerűbb fotós téma leginkább a lillafüredi Palotaszálló, a Hámori-tó, a csodálatos főutcánk, a Diósgyőri vár, és a kultikus Avasi kilátó. Az egy hét alatt beérkezett, több mint 8000 szavazat alapján alakult ki a 12 döntős kép, ahol csupán 2 fotósnak sikerült 2 képpel bejutnia a fináléba.

Itt van hát a lehetőség, hogy eldöntsük, hogy idén melyik fotó hódítja el az elismerést és az ezzel járó nyereményeket. 

A játék további menete:

A fináléba jutott 12 képet itt tesszük közzé. A voksokat a bejegyzés végén lehet leadni. Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy szavazni itt már csak egyetlen fotóra lehet (ellentétben a facebokkal, ahol bármennyi képet likeolhattál), így jól gondold meg melyik fotóra adod le az egyszeri és visszavonhatatlan szavazatodat! 

A szavazást december 1-én 12.00-kor zárjuk le!

Mindeközben a szakmai zsűri is értékeli a döntőbe jutott képeket. A zsűri minden tagja a saját szempontrendszere szerint  felállít egy sorrendet a 12 fotó között (így a legjobb kép 12 pontot kap, a második legjobb 11-et, és így tovább). Az így összejött pontszámokat összevetjük a "közönségszavazatokkal", így kerül ki a I. Miskolc lencsevégen fotópályázat győztese. 

A nyeremények a következők:

1. helyezett: Egy kétszemélyes, bortúrával egybekötött vacsora az Aranykorona Hotel-Étterem & Sétáló Pince jóvoltából. Emlékként pedig egy egyedileg címkézett, díszdobozos borral jutalmazunk!
2. helyezett: Egy 10 alkalmas bérlet a Sóbarlang Miskolci felajánlásával.
3. helyezett: BAB Miskolc - Belvárosi Ajándék Bolt által összeállított ajándékcsomag.

Már nincs más hátra, mint előre, tehát jöjjenek a döntőbe jutott fotók!

Egri László - Hullócsillag

Gorcsev Iván- Ködfelhőben a vár

Kéninger Antal - Nyári alkony

Kláben Attila- Esti víztükör

Kláben Attila- Őszi este a Palotaszállónál

Marinkás György- Avasi temető

Molnár Gábor- Csodás naplemente

Móricz Márk- Palotaszálló az esti Hámor tükrében

Nagy Noémi - Úton hazafelé

Nagy Noémi - Őszi tükörképek

Pósa Tamás - Kilátó este

Szabó Balázs- Miskolc reggel

 December egy 12.00-ig összesen 7581 szavazat érkezett. A verseny lebonyolítása szerint a közönségszavazatok egy zsűritag értékelésével érnek fel. 

A közönségszavazás végeredménye:

1. Pósa Tamás - A kilátó este 12 pont (2573 szavazat)
2. Móricz Márk- Palotaszálló az esti Hámor tükrében 11 pont (1958 szavazat)
3. Kéninger Antal- Nyári alkony 10 pont (830 szavazat)
4. Molnár Gábor- Csodás naplemente 9 pont (484 szavazat)
5. Marinkás György- Avasi temető 8 pont (453 szavazat)
6. Kláben Attila- Őszi este a Palotaszállónál 7 pont (355 szavazat)
7. Szabó Balázs- Miskolc reggel 6 pont (227 szavazat)
8. Egri László- Hullócsillag 5 pont (191 szavazat)
9. Nagy Noémi- Őszi tükörképek 4 pont (166 szavazat)
10. Gorcsev Iván- Ködfelhőben a vár 3 pont (147 szavazat)
11. Nagy Noémi- Úton hazafelé 2 pont (109 szavazat)
12. Kláben Attila- Esti víztükör 1 pont (88 szavazat)

Kevés olyan város létezik, aminek akkora villamos-mániája van, mint Miskolcnak. Hogy ez a különös vonzalma a lakosságnak a villamosok iránt honnan ered, arra racionális magyarázatot még nem hallottam, pedig ez a jelenség igenis jelen van a miskolciak körében, és nem is kell messzire mennünk, hogy ezt bizonyítsuk.

Példának okáért sehol máshol nem találkoztam még akkora csinnadrattával egybekötött villamos-átadással, mint ami az új Skoda járművek érkezését övezte. Aki esetleg lemaradt a 2013 júliusi buliról, az pótolhatta idén októberben is. Természetesen volt ok az örömre, hiszen az utóbbi évek legnagyobb beruházása volt a Zöld Nyíl néven futó projekt, mely a villamosvonal meghosszabbítását takarta Diósgyőrtől Felső-Majláthig, mindemellett pedig új megállók építésére, a vonal és a járműpark korszerűsítésére is sor került. 

A projekttel járó átalakítással, valamint a járművek korszerűsítésével a város és az MVK nem titkolt célja volt a buszjáratok tehermentesítése is. Ennek ellenére Miskolcnak továbbra is csak egy igazi, Kelet-Nyugat irányú villamosvonala van, amin az 1-es villamos a már említett pályán fut, a 2-es villamos pedig az Újgyőri Piacnál kanyarodik le az egykori vasgyárba. 

Tehát Miskolc sem más magyar városokhoz képest, sőt, önmagához képest sem áll túl jól, ami a villamosvonalak számát illeti. 

Hiszen Miskolcon sem mindig ez az egy vonal létezett, hiszen amíg a lakosság - leginkább a több műszakban dolgozó gyári munkások  - igénye megkívánta, addig volt 3-as, 4-es, sőt 0-s számú villamosa is a városnak. 

Miskolcon az első villamos 1897. július 10-én indult meg, az akkor még a városhatáron kívül eső Tiszai pályaudvar és a Verestemplom között, a mai 1-es villamossal megegyező vonalon, egy vágányon (a színház előtti kitérőben tudta a két szerelvény kikerülni egymást). A villamos sikerén felbuzdulva a város erre merőlegesen újabb, szintén egyvágányos villamosvonalat épített, amely észak-déli irányban haladt, a Búza tér és a Népkert között. Ezt jóval kevésbé használták ki, emiatt megszüntetése már négy hónap múlva felmerült, de 1960-ig nem került rá sor, sőt, 1910-ben Hejőcsabáig meg is hosszabbították.

A Vasgyár munkásai kérésére a Tiszai pályaudvar–Verestemplom villamosvonal folytatásaként kiépült a Verestemplom–Vasgyár vonal is, ez helyi érdekű vasútként kapott engedélyt, mivel Diósgyőr ekkor még Miskolctól különálló település volt; más járművekkel közlekedett és indulásakor még másik cég üzemeltette. 1906-ban sikerült a két vonalat egyesíteni, innentől átszállás nélkül el lehet jutni a pályaudvartól a Vasgyárig. 1909 után ezt a vonalat kétvágányúsították, egyelőre csak a Tiszai pályaudvar és a Városház tér között. Új villamosvonal 1951-ben épült, egy egyvágányos szárnyvonal a DVTK Stadion mellől a Nehézszerszámgépgyárig. (A mindössze egy köztes megállót tartalmazó vonal 1974-ben szűnt meg.) Ezzel egyidőben, 1951–52 közt teljesen kétvágányosították a diósgyőri vonalat.

A villamosvonalak 1951-ben kaptak számozást, ez nem minden esetben egyezik meg a mai számozással. Ezek közül is idézzük fel a ma már nem vagy részben létező vonalakat.

A 0-s villamos: a város legrövidebb villamosvonala volt, a 2-es villamos egyfajta betétjárata, mely kizárólag annak önálló szakaszán közlekedett. Miskolc egyik legtöbbször megszüntetett, majd újra bevezetett járata, mely mindig különféle igények mentén jött létre vagy szűnt újra meg. A vonal egyedüli célja  a LKM-műszakváltás idején felmerülő többletigények kiszolgálása volt, így az acélmű hanyatlásával egyidejűleg a kihasználtság is csökkent, így 1989-ben a vonal megszűnt. A 2010-es évek elején volt még pár próbálkozás a 0-s villamos reaktiválására, kevés sikerrel. 

A 3-as villamos: 1951-ben indult, 1991-ben szüntették meg. Műszakváltás idején közlekedett Diósgyőr és a Vasgyár között. 

Miskolc villamosvonalai 1897-től 1995-ig

A 4-es villamos: 1964-ben indult, a tatárdombi munkásszállítások lebonyolítása érdekében. Csak hétköznap közlekedett, a műszakváltásokkor. A Tatárdombról érkező villamoskocsik egyes esetekben, főleg éjszakai műszakváltások idején a Vasgyárig közlekedett. 1976. január 14-én megszüntették a rossz pályaállapotokra hivatkozva.

Az utóbbi években ugyanígy csökkent a 2-es villamos kihasználtsága is, valahogy mégis ennek a villamosnak alakult ki a legnagyobb kultusza Miskolcon. Olyannyira, hogy még a Belga nevű együttes egyik albumának borítóján is helyett kapott. Biztosan mindenki emlékszik a sárga Bengálikra, amik iszonyatos rázkódással szelték a síneket. Emiatt is többen nevezték ezt a típust konzervdoboznak vagy kávédarálónak. Majd a rozoga tigriseket felváltották az ún. bécsi villamosok, amik csakis a 2-es villamos vonalán közlekedtek. Ezeket a fapados "csodákat", melyek szűkek és kényelmetlenek voltak, valamilyen oknál fogva - elődükhöz, a Bengálikhoz hasonlóan - mégis mindenki szerette. 

A 31 új Skoda érkezésével azonban a bécsi villamosok is örök leselejtezésre kerültek. A Tátra villamosokból még láthatunk közlekedni párat, és bizonyos ünnepekhez, alkalmakhoz mérten a MVK tesz is róla, hogy ezek a járművek is megteljenek szeretettel. Példának okáért adventkor is feldíszítik ezeket a járműveket, az utazóközönség nagy örömére. 

De talán a legnagyobb húzása a közlekedési vállalatnak az elmúlt hónapokban volt, hiszen amellett, hogy a használt autók között árulta a piros kocsikat, pályázatot írt ki a régi, bécsi villamosok hasznosítására. A pályázat végeredményét most hirdették ki, melyben az első helyezett Bereczki Zoltán gyalogoshidak kellékeként használná fel a leselejtezett bécsieket. A második helyezett (nálunk nyertes) pályázat értelmi szerzője, Galgóczy Ádám a "Kettes villamos bárt" álmodta meg, ami szintén egy kreatív elképzelés.  

Koncz-Horváth Dániel és Orosz Péter koprodukciója, a pályázat bronzérmese pedig apartmanként üzemeltetné tovább a villamosokat. 

De a Miskolc táblán kívül is láttam már érdekes elgondolást. Tiszalúcon, a temető melletti óvoda udvarán bukkantam egyszer egy bécsi kocsira. Mint kiderült, játszóházként üzemel ott a gyerekeknek. 

A tiszalúci temető melletti kocsi, ami ma játszóházként üzemel

Tehát elképzelés van bőven, és a fentiek is bizonyítják, hogy a miskolciak mennyire ragaszkodnak a villamosaikhoz. Annak idején műszakváltáskor felpattantunk a jó öreg 3-as, 4-es vagy éppen a 0-s villamosra, manapság pedig, ha jól időzítünk, kívül-belül karácsonyi vagy éppen húsvéti díszekkel teleaggatott Tátrára szállhatunk fel. Ha pedig még mindig nem éltük ki igazán a villamos-fétisünket, biztosan lesz még jó pár, koncertekkel, nosztalgia járatokkal teli villamosünnep még Miskolcon.

Egyvalamire azonban ügyeljünk! A járműveken tilos az étel és az ital fogyasztása, ezt mostanában keményen büntetik az éber ellenőrök. Azt pedig már csak reméljük, hogy szimpla túlbuzgóságból nem kapunk majd sárga csekket a számlánk mellé a jövőben megnyíló Kettes villamos bárban.

Első, városjáró bejegyzéseink egyike volt a "Vasgyár neve a helynek", mely az egykori, monumentális gyártelep múltját és jelenét hasonlította össze, szomorú végeredménnyel. Akkor leginkább az egykori, a gyármonstrumhoz tartozó kolóniákon tettünk egy sétát, hiszen az épületekbe idő és engedély híján (a terület nagy részére a mai napig tilos a belépés) nem volt alkalmunk betekintést nyerni. 

Anno több tízezer embernek nem csak a munkahelyet, a megélhetést, hanem az életet jelentette az egykori nagybetűs Vasgyár, mely - több gyárhoz hasonlóan - a rendszerváltás után kezdte meg haláltusáját: 

A rendszerváltással járó privatizáció a gyárat is érintette, mely magával hozta a folyamatos létszámleépítéseket, bezárásokat. A DIMAG 1991-ben került magánkézbe. 1998. január 29-én a gyár új tulajdonoshoz került, de csődbe ment, és 2000. március 14-én elrendelték a felszámolását. 2001. április 12-én a társaságot a felszámoló szervezettől megvásárolta az olasz Cogne Acciai Speciali s.r.l., és megváltoztatta a nevét DAM Steel Speciális Acélgyártó Részvénytársaságra, de csak 2003 januárjáig üzemeltette. 2003. március 26-ától az újra felszámoló szervezet vezette a céget, majd eladta. Az ezt követő cég, a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2004. október 1-jén kezdte meg működését. 2009. február 23-án bejelentették, hogy a DAM 2004. kft befejezi a tevékenységét, ezzel a a több mint két évszázados múltra visszatekintő diósgyőri kohászat megszűnt.

Hogy milyenek a jelenlegi állapotok? Parai Roland mini-dokumentumfilmjében, egy volt gyári munkás, Majdik Károly vezetésével pillanthatunk bele a vasgyár lehangoló jelenébe. 

A DAM STORY –  a szerző egy másik alkotásának – a "Volt egyszer egy Acélváros" c. dokumentumfilm részeként készült, ami az egykori vasmű leépülésének történetét dolgozza fel, volt dolgozók, vezetők elbeszélésein keresztül, korabeli híradó bejátszások bemutatásával. Ez a film is hamarosan elérhető lesz az interneten, melyet szintén megtaláltok majd itt a blogon.

Ha pedig szívesen elolvasnád, milyen egy nap az egykori munkáskolónián, kattints ide.

Érik a szőlő. Érik, én meg ledermedve állok a Búza téri piacon. Venni szeretnék pár fürtöt, de úgy látom, nagy igényekkel vágtam neki a beszerző körútnak. Tekintve, hogy Miskolctól számítva 60km-es körzetben, megszámolhatatlan tőkén lógnak/lógtak a fürtök, - sőt ebbe a körbe még egy nemzetközi hírű borvidék is beficcen - magyar szőlőt keresek.

Helyette találok olaszt. A miskolci piacon. A hiper-szuper marketeken már nem lepődök meg, na de azért ez kiütötte a biztosítékot. Mi ezzel a baj? Idézek egy korábbi cikkünkből, a török hódoltság korabeli Miskolc mindennapjaiból:

A megpróbáltatások ellenére elmondható, hogy az ekkoriban kb. 5000 fős lakossággal bíró Miskolc átvészelte a kettős adóztatást, sőt! A polgárság összefogásának és a borból, szőlőkből (a mohamedán vallás tiltotta a borivást, így a töröknek az után nem kellett adót fizetni)  származó bevételnek, valamint az országos vásároknak köszönhetően Miskolc nemhogy elbírta ezt a terhet, hanem kereskedelmi központtá is vált ebben az időben, annak ellenére, hogy - adóztatási szempontból - sokkal rosszabb helyzetben volt egy átlagos hódoltsági településhez képest.

Tehát kis túlzással, azt hogy ma itt a Búza téri piac közepén dühönghetek, sőt, hogy egyáltalán létezik a Búza tér, és Miskolc nem csak egy bejegyzés egy poros, késő középkori krónikában, egy dolognak köszönhetem. A magyar szőlőnek. Amiből bor lett, amiből bevétel lett, amiből fennmaradt a város. Itt meg elvétve akad néhány árus, akinél vásárolhatok. Eközben pedig a földijeink, a borsodi gazdák sorra vágják ki a tőkéket, mert nincs kereslet a szőlőjükre.

A napokban olvastam egy tanulmányt, miszerint ha az ember a közvetlen lakókörnyezetében megtermelt/megtermett árut vásárol, azzal nagyban hozzájárul saját szervezete egészséges működéséhez. Mi ennek a tudományos magyarázata? Hogy a növény/állat ugyan abban a mikroklímában növekszik, amiben Ön vagy én. Ugyan abban a minőségben és mennyiségben kapja a levegőt, a napfényt, és a tápanyagokat. Magyarul ha a szomszéd dombon megtermett szőlőt veszem és eszem, nem azt ami kb 2000km-re innen, a Vezúv lábán cseperedett, a szervezetem hosszú távon meghálálja. Az utaztatás és eltarthatóság érdekében szétfröcskölt vegyszerekről már nem is beszélek.

Azzal tehát, ha magyar, sőt! Borsodi szőlőt veszek amellett, hogy magamnak, még a termelőnek is jót teszek. Ez itt a lényeg kedves olvasóm. És persze ugyanúgy érvényes ez a szilvára, körtére, almára és minden egyéb idény gyümölcsre, zöld árura. Magyart, helyit, frisset. Szépen kérem kedves olvasóm, figyeljen oda Ön is. Mindannyiunk érdeke.

(kép forrása: http://makos-dios.blog.hu)

Érdekes módon idén kevés olyan - a Fradi-meccsek előtt már hagyománnyá vált - kérdésekkel találkoztam, hogy "Lesznek-e ultrák? Mit lehet kapni a büfében? Kártyával, kártya nélkül, esernyővel, buldózerrel, csörgőkígyóval be lehet-e menni?" Ez azért elég beszédes. Eltűntek az ún.  fényre járók.

Mindenki jön a nagy teltházzal, a pokoli hangulattal, ami mellett még ez a bagázs is pontot szerezhet, sőt, meg is verheti a mezőnyből egyértelműen felfelé kilógó Ferencvárost, ezzel szépen keretbe foglalva a zöldek egyéves veretlenségi sorozatát. Legyen így, amen! Én ma ennek fogok szurkolni.

Viszont van egy dolog, aminek jobban fogok ma szorítani. Az pedig az, hogy végre megtörténjen a felismerése annak, hogy akikért ez a játék elvileg lenne, azaz a szurkolók nagy része már totál közönnyel kezeli a Diósgyőr meccseit. Miről is beszélek? Az átlagnézőszámokat a szezonban ismerjük, még talán a 2010-es kiesés évében is többen jártak meccsre, mint idén. Most a "nemzet csapata" ellen, majd 4 és fél órával a meccs előtt még van több mint 2000 jegy abban a stadionban, amit egy éve 1200 férőhellyel megkurtítottak szimpla kampányfogásból, tehát jelen állás szerint (ha 9000 fős volt azzal a 3 szektorral a stadion) 5800 ember lesz kint a meccsen.

Ha én felelősségteljes klubvezető lennék, itt megállnék egy percre, elgondolkoznék, hogy valami nincs itt rendben.

Ha én a DVTK tulajdonosa lennék, aki tisztán és nyíltan kimondta, hogy egy emocionális, régiókra kiterjedő befektetésnek tekinti a DVTK-t, akkor megkérdezném magamtól, hogy akarok úgy brandet építeni, hogy a márka legfontosabb alappillére nézhetetlen, reménytelen focit játszik, mindezzel nézőket elüldözve, a bevételemet csökkentve?

Ha én most a DVTK tulajdonosa lennék, akkor ellátogatnék annyi időre és annyi emberrel a klubházba, amennyire szükség van ahhoz, hogy megtaláljuk az útját a szurkolók visszacsalogatására. Ha ennek szakmai oka van, küldjünk el játékosokat és/vagy a szakmai stábot! Magasak a jegyárak? Szabjuk a borsodiak pénztárcájához mérten, vagy tegyünk egy gesztust feléjük azzal, hogy egy meccsre ingyen engedjük be őket!

Mert akárhogy is számolom, ha kimegyek egy haverral, megveszem a jegyet. Előtte egy sör, aztán félidőként egy, majd vagy örömünkben, vagy bánatunkban még kettő a meccs után, így egy átlagos fogyasztással, tokkal-vonóval ketten egy tízes felett tartunk. De nem is lenne ezzel gond, ha nem tudnánk, mit kapunk ezért cserébe. És itt most a stadionban lévő csapolt sörrel van a legkevesebb problémánk.

Tehát, ha nekem a DVTK tulajdonosaként el kell mennem Diósgyőrbe azért, hogy rendet tegyek, akkor már egy milliárdos üzletemberként azonnal felismerem, hogy ez nem az én dolgom lenne. Épp ezért a nagytakarítást azoknál kezdeném, akiknek a rend fenntartása, a klub életképes működtetése, valamint a csapat nézőcsalogató játéka az elsődleges feladata, hiszen azért ültettem őket oda. Jön a sablon, de igaz: fejétől bűzlik a hal.

És mindez honnan jutott eszembe? A facebooknak van egy újítása, ami felhozza az évekkel ezelőtti emlékeidet. Nekem ma azt mutatta meg, ahogy 2013. október 24-én állok a százméteres sorban kellős közepén a  Szinvaparkban, jegyvételre várva, idegeskedve, hogy mire odajutok a pénztárhoz, marad-e még jegy a Fradi elleni meccsre. Mindezt másfél héttel a meccs előtt.

Bár a mai NB1-es nézőszámok esetében bátor a gondolat, ebben az  esetben mégis igaz:  a számok nem hazudnak.