Az elmúlt néhány évben jócskán felpezsdítette a miskolci tömegközlekedést mind a Zöld Nyíl projekt, mind az ezt övező menetrendi, járatbeli változások. Lassacskán már én sem tudom követni, pedig az esetek nagy többségében kihasználom a tömegközlekedés adta lehetőségeket. Ám nyilván nem ezek az első változások Miskolc útjainak életében. Emlékszik még valaki a 17-es buszra? És a legendás 101B-s járatra? Kalandozzunk kicsit szeretett városunk emlékeiben!

Büszkék vagyunk arra, hogy a fővároson kívül azon néhány "vidéki" város közé tartozunk, akik utcáin vidáman csilingel a villamos, ugye? Sőt, Miskolc macskakövein már 1897-ben megjelentek a kötöttpályás járművek, s velük egyidőben az első benzinmotoros autóbuszok is, bár ez utóbbiak sokáig nem igazán tudtak versengeni népszerűségben a villamossal. Büszkeségünket még inkább fokozhatja az is, hogy az országban először, 1903. június 8-án, a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés nálunk indult el, így a kőszínház mellett ebben is elsők vagyunk honi tekintetben. Mégis, eleinte mindenki villamosozott, egy 1933-as menetrend tanulsága szerint akkor (is) két vonalon, amelyek ekkor a Tiszai Pályaudvar (régi nevén Személypályaudvar) és Diósgyőr, illetve a Széchenyi utca és Hejőcsaba között közlekedtek. Igen, Hejőcsaba. Később, a hetvenes években már járt 0, 1, 2, 3 és 4 jelzésű járat is. 1971 elején a Diósgyőr és Lyukóbánya közötti keskeny nyomtávú iparvasúton megszűnt a személyszállítás. Az ide utazó bányászok számára 16-os jelzéssel új autóbuszjárat indult a Marx téri végállomásról.
Tehát gyakorlatilag a sínpálya beszőtte a várost, kár, hogy csak ennyi maradt belőle...

Az 1-es villamos Bulgárföldön 1977-ben

Robogjunk át egy picit az autóbuszok irányába, s most egy picit az időben is  - az első vonalat a Martintelep és a Ságvári-telep között, 1948. november 17-én nyitották meg, 1949 áprilisában pedig a tanács megalakította a Miskolci Gépkocsiközlekedési Vállalatot, így komoly vetélytársa lett a villamosforgalomnak. Az 50-es évek elején az alábbi vonalakon közlekedtek autójáratok:
Tiszai pályaudvar-Vasgyár-Diósgyőr Tanácsháza (15 percenként)
Tiszai pályaudvar-Újdiósgyőr-Ságvári-telep (mai Hóvirág utca) (15 percenként)
Vasgyár-Forgóhíd (mai Villanyrendőr környéke)-Martintelep-Szirma
Forgóhíd-Görömböly
Tiszai pályaudvar-Lillafüred

Az 1952-ben megindult 6-os járat a Városház tér és Pereces között közlekedett. Ugyanebben az évben a Dózsa György úttól indult a 7-es vonal is, amely a Miskolchoz közeli Felsőzsolcát kapcsolta be a városi forgalomba. A fővonali járat 1-es számmal, a Vasgyár érintésével közlekedett. A 2-es számot 1953. január 1-től a Forgóhíd-Tapolca vonal nyerte meg, míg a szirmabesenyői járat 4/A jelzéssel a Forgóhídtól 1954-ben, a kistokaji pedig 1955-ben indult meg. Később, köszönhetően a folyamatosan növekvő igényeket kiszolgáló intenzív fejlesztéseknek, újabb járatok csatlakoztak a feltörekvő közösségi közlekedés életébe, amelyek Komlóstető, Vargahegy, Martintelep, Zsarnai-telep, Ómassa irányába utaztatták a nagyérdeműt.
1963-ban már 14 vonalon lehetett a városban utazni, illetve a töretlenül közkedvelt villamosokon is, természetesen.

A következő évtizedben, az avasi lakótelep I.-II. építési üteme megkívánta, hogy a "tömegközlekedés keze oda is elérjen", így  az új igények kielégítésére megszervezték a 31-es, 32-es, 33-as, 33/A-s járatokat, illetve rövidített menetidőt kínáltak a 101-es, 102-es, 103-as, 104-es, 108-as, 121-es, 133-as gyorsjáratok indításával, és közben persze a folyamatos korszerűsítés is rohamléptekkel haladt, ami javarészt az elavult járművek cseréjében, illetve azok "csuklósításában" volt tetten érhető. Több ember, több csukló, buszok tekintetében is.
Minekután a város iparosodott, nőtt, fejlődött, a periféria-területeket továbbra is be kellett kapcsolni a vérkeringésbe (ekkoriban indították útjára a 68-as buszt, ami Bükkszentlászlóig ment),  ennek fényében nem meglepő, hogy a 80-as években már 170 millióan utaztak a városi járműveken, ami azóta is exponenciálisan nő, ahogyan az élet is egyre inkább pörög az új évezredben.

Az avasi III. ütem építése mellett robog az Ikarus

És most néhány érdekesség, ami talán csak nekem hat az újdonság erejével, de talán mégsem. 
2003-tól 2008-ig Tiszai pu. - Diósgyőr - Bánkút vonalon 'SÍ' jelzésű buszok közlekedtek, persze csak akkor, amikor a felvonó is üzemelt. :)
A mostani 29-es busz korábban '63-'65 között 'F' néven futott, a Marx tér (mai Újgyőri főtér) és és Tapolca között, kivéve hűvös és esős időben, mert akkor nem közlekedett.
A 17-es busz a Vízitelepekre ment, sokáig fogalmam sem volt, hogy az hol is van, egyáltalán ebben a városban van-e, de Apukám felvilágosított, hogy az a Csorba-tó, a Sajótól nem messze...
Emlékszem még, amikor nem volt kedvünk felgyalogolni a Vadasparkba, a Majális-parknál felhuppantunk az 55-ösre, és felvitt, manapság már gyalogyszerrel lehet csak megtenni a távot, de végül is az ember kirándulni jár oda, ha jobban belegondolunk, indokolatlan a busz.

És akkor a betűk: 'A': Avas-Tapolca, 'P': Búza tér-Zsarnai telep (a Piac-busz, ugye... :) ), 'Zs': a P járat helyett.
Következzen a gyerekkori kedvencem, a 101B, ami talán a leghosszabb járat címet is elnyerhette volna a Szondi Gy. út-Diósgyőr útvonallal, és a szép piros számozással külön a szívembe lopta magát.

Nos, talán csak kevéssé hajlott koromból fakad, hogy nekem ezek új és izgalmas információk, de mégis azok, mi tagadás, és nyilván lehetne boncolgatni a vonalakat, de ez a kis nyomozás ismét elültette bennem, hogy elindulok csak úgy buszocskázni és nézni a várost, ahogyan azt kiskoromban sokszor megtettem nagypapámmal, és hogy milyen jó itt lakni, mert íme a sok-sok példa, hogy mennyi mindenben úttörő a mi városunk!

Aki pedig jobban beleásná magát a témába, melegen ajánljuk a következő, 2010-ben készült 4 részes videó sorozatot, ami a miskolci tömegközlekedés múltját mutatja be sajátos formában. Bizony, akkor még más volt minden.

Írta: Nagy Eszter "Szeszti"

(Forrás: MVK Zrt.

Köszönet a segítségért Kovács Krisztinának)

Képek forrása:
Miskolc a múltban facebook csoport
https://www.facebook.com/hatosmegallo

Mi, városiak olykor sokat bosszankodunk a hóesés miatt. Bár én sem vagyok téli gyerek, idén valahogy mégis tudtam örülni az első hónak. Pedig megnehezíti egy kicsit a mindennapokat, hiszen csúsznak az utak, havat kell lapátolni a ház előtt, vagy csak szimplán már a hideg és a hó miatt elmormolunk egy-egy csúnya szót. 

De be kell lássuk, hogy van egy évszak, amit télnek hívunk és minden évben kikerülhetetlen, nézzük inkább a pozitívumokat! Minket ilyenkor is az ország egyik legcsodálatosabb hegysége vesz körül, és egy meleg cipő, réteges öltözködés és némi elszántság kérdése az, hogy ilyenkor is megéri egy jót túrázni. Kipróbáltam. Működik. Nem hisztek nekem? Akkor higgyetek a képeknek, melyet kedves kollégánk készített. 

P.s.: érdemes a képeket nagyban megtekinteni a fotóra kattintva

Napfelkelte Három-kőnA befagyott lillafüredi vízesésKis-sár rétNagymező, Bükk-fennsík

Tar-kőZúzmarás erdőZsidó-rét

Bükkszentkereszti reggelTuristaház a Bükk mélyénA felkelő nap fájaA Bükk északi oldalán - háttérben a Magas- Tátra

További képek itt érhetőek el: https://www.facebook.com/AttisFoto/

Ismét eltelt egy év, ami blogoldalunk esetében már a harmadik, egyben a legmozgalmasabb esztendő volt. Mikor tavaly, az egyik cimborám készített velem egy interjút a 2014-es évről már akkor is elhangzott hogy több területen szeretnénk fejlődni. Ami azt illeti, idén sikerült nem csak cikkeket írni, hanem kicsit "megmozgatni" a miskolciakat is. Két új szerkesztő kollégánk, Viktor és Dávid hathatós segítségével.

Mindig is hangsúlyoztuk, hogy az oldalunk egyrészről igyekszik felkarolni olyan témákat, amiket a napi sajtó elvet. Blogunk alapelve, hogy minőségi írásokat produkáljon, valamint, hogy betöltsön egy bizonyos űrt Miskolcon és a megyében azzal, hogy mindvégig a tárgyilagosságot tartja szem előtt.  

A számok nyelvén: 2015-ben 49 írás jelent meg az oldalon, ami összesen 142.000-es olvasottságot produkált. De nézzük meg, melyek voltak a legolvasottabb bejegyzéseink idén, melyből kiderül az is, mi az a filozófia amit képviselni kívánunk. 

10. Idén szerettük megszavaztatni olvasóközönségünket. A top 10-be épphogy beférő cikkben a Borsodban lévő fürdőket vettük górcső alá. A szavazást elsöprő fölénnyel a miskolctapolcai Barlangfürdő nyerte. Az írás 4614 megtekintést produkált. 

9. Szeptemberben jött ki egy imázsfilm a Észak- Magyarország csodái - Lillafüred és környéke címmel, melyre azonnal le is csaptunk. A kisfilm nagyon minőségi darab így érdemes újra megtekinteni! Az oldalon 5000-en már megtették. 

8. Ha már Bükk, Viktor első írásának témáját is ott találta meg, aki egy napfényes áprilisi napon felbringázott egészen Jávorkútig, amit azóta is a nyugalom szigeteként emlegetünk. Az írást megtekintő 5031 ember közül biztosan sokan kaptak kedvet egy jávorkúti kiránduláshoz. 

7. És ha már láttuk, hogy a Miskolcot körülölelő, szépséges természeti kincsek mennyire népszerűek, úgy döntöttünk, hogy készítünk egy kis bükki túraajánlót kicsiknek, nagyoknak, öregeknek, fiataloknak, miskolciaknak és nem miskolciaknak. Egyik kedves fotós ismerősünk, Béres Attila készségesen járult hozzá képeivel. A cikkre kattintva nehezen tudjuk elképzelni, hogy van olyan ember, aki ne szeretett volna bele a Bükkbe. 5681-en már biztosan megtették.

6. Kevésbé szép, de annál izgalmasabb és szívbe markolóbb élmény volt az eddigi legnagyobb urbex túrám élménybeszámolója, melyet az elhagyatott perecesi bányaépületekről írtam. Számomra annyira torokszorító élmény volt, hogy heteket vártam a megírásával, igyekezve átadni azt az érzést, amit a hatalmas épület együttes bejárásakor tapasztaltam. Az írás 6343 látogatót vonzott, egyben rengeteg olvasói visszajelzést arról, hogy milyen volt, mikor még ez a terület tele volt élettel. Mindenesetre az urbex túrák folytatását jövőre nagyon is tervezzük folytatni. 

5. Minket nem csak Miskolc múltja és jelene, hanem a jövője is foglalkoztat. A 2014-es önkormányzati választások során elhangzott fejlesztése terveket, valamint a saját ötleteinket egybe gyúrva készítettük el a blog talán legellentmondásosabb írását, melyben 14 beruházást vázoltunk fel a nagyközönség számára azzal a céllal, hogy kiderítsük, a város lakosságának mire van leginkább igénye. Az eredmény minket is meglepett, hiszen kiderült, hogy a miskolciaknak leginkább a munkahelyekre van igénye, ezt pedig két turisztika fejlesztés, Lillafüred és Tapolca rekreációja követte. A szavazás 7651 látogatót mozgatott meg. Mivel az írás egy 2020-ig végbemenő városfejlesztési terveken alapszik, így biztosan fogunk még vele foglalkozni. 

4. Viktor böngészett a neten és talált. Sőt, telibe. A youtube legmélyebb bugyraiból halászott elő egy videót az 1986-os Miskolcról, írásában pedig arról elmélkedett, hogy micsoda párhuzam van az akkori és mai Miskolc között. Hiába telt el 30 év, a miskolciak kisebbségi komplexusát nem sikerült leküzdeni. Maga a videó is megér egy kattintást, de az ahhoz fűzött kommentár igazán az, ami elgondolkodtató. 9620-an már biztosan elmélkednek.

3. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán szerkesztőségünk eddigi legnagyobb projektje, az I. Miskolc Lencsevégén fotópályázat döntős képeinek bemutatása és a hozzátartozó szavazás végzett. A majd' két hónapig tartó pályázat szerkesztőségünk eddigi legnagyobb projektje volt, és minden várakozásunkat felülmúlta. A beérkezett 82 pályázatból 12 fotó került a döntőbe, melyre összesen 7581 szavazat érkezett. A bejegyzés maga pedig 10272 látogatót vonzott. A képekért ismét érdemes ellátogatni a bejegyzéshez. 

2. Az idei év "ezüstérmese" a Tiszai pályaudvar mellett lévő vontatási telep területén fekvő légópince bemutatása volt. A bunker kuriózuma, hogy talán Miskolcon egyedüliként teljes egészében épen maradt minden berendezésével együtt és időszakosan lehet látogatni. Mivel sokan érdeklődtek nálunk a bejutásról, itt is jelezzük, hogy a MÁV illetékeseinél kell ezzel kapcsolatban kopogtatni. A képes beszámoló a mai napig 10798 látogatót hozott oldalunknak. 

1. Toronymagasan vitte a prímet idén a miskolci "metró" legendája. Bár a bejegyzés maga nem idén született, ellenben rengeteg információval egészítettük ki áprilisban. A mai napig hihetetlen ez a történet, aki lemaradt róla, mindenképpen olvassa el, hiszen kiváló beszédtémát szolgáltat egy miskolcinak. 23020 látogatója volt ennek a bejegyzésnek, ezzel a második helyen áll a blog legolvasottabb cikkei között. 

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megemlíteni az első timelapse videónkat, melyet a WNG Media segítségével hoztunk össze és kívántunk boldog ünnepeket minden miskolcinak. Ezúton szeretnénk bevallani, hogy rég éreztünk akkora meghatottságot, melyet a rengeteg köszönet váltott ki belőlünk a Miskolcról elszármazni kényszerült olvasóinktól, hiszen a videót elsősorban nekik készítettük. A videó 5700 megtekintés felett jár.

És, hogy kinek és mit köszönünk még? A WNG Medianak a videót, az Aranykorona Étteremnek, a Miskolci Sóbarlangnak, a Belvárosi Ajándékboltnak a felajánlásokat. Az Indexnek, a Boonnak és a többi médiumnak, hogy több cikkünket kérés nélkül megjelentették, és nem utolsó sorban az egyre népesebb olvasótáborunknak, hogy követtek minket, hiszen nélkületek nem lennénk. 

Íme egyetlen képen a mi 2015-ös évünk. Találkozunk jövőre is, mely rengeteg változást hoz majd. De ez maradjon egyelőre a mi titkunk! :) 

Boldog új évet, Miskolc! 

---------------

Tetszett a cikk? Úgy érzed, Te is tudnál írni hasonlót? Lenne egy jó témád? Jelentkezz szerkesztőnek a miskolcadhatott@gmail.com e-mail címen, vagy facebook oldalunkon privát üzenetben! 

Néhány héttel ezelőtt a WNG Media és a Miskolc Adhatott csapata összefogott, hogy egy szívmelengető videóval kívánjon Boldog Karácsonyt minden miskolcinak, aki távol él a várostól, és nincs lehetősége haza térni az ünnepekre.

Nem túlzó, ha azt mondom, nincs ma a városban olyan család, akinek ne élne szerette külföldön, és így december derekán, a Karácsony közeledtével még inkább előtörhet belőlünk az otthon, a család és barátok hiánya. Ezért szerettünk volna egy aprósággal kedveskedni azoknak az olvasóinknak, akik messze sodródtak Miskolctól.

A Facebookon gyűjtöttük össze a szavazatokat, melyek alapján a videóban szereplő helyszíneket összeállítottuk. Fogadjátok legalább akkora szeretettel, amekkorával készítettük, és egyúttal arra kérjük nézőinket, segítsenek nekünk minden érintetthez eljuttatni ezt az üzenetet.

Boldog karácsonyt miskolciak!

Középkorú férfi áll meg a Szentgyörgy út 44. szám előtt, érdeklődve olvassa az ablakára ragasztott feliratot. A hányattatott sorsú helyiség a rendőrség és a Bázis söröző szomszédságában volt már fényképész szalon és zöldséges is, de az utóbbi időkben leginkább üresen, kihasználatlanul állt. Egy éve azonban kikerült rá a felirat: Avasi Közösségi Kávézó.

- Elnézést, mégis, mi ez a hely? – kérdi tőlem kissé félénken.

- Ez egy közösségi kávézó, egy civil szervezet hozta létre az avasi embereknek, miután megkérdezték az itt lakókat, és sokan jelezték, hogy hiányolnak egy közösségi teret, ami nem kocsma, de bárki összeülhet benne az ismerőseivel. Többen közülük segítettek a felújításában, és részt vesznek most is a működtetésében. Kulturális programokat szervezünk, nyelvi klubokat, irodalmi esteket, kézműves foglalkozásokat. De, ha valaki egyszerűen csak szeretne meginni egy kávét, leülni és beszélgetni, vagy épp nyugodtan elolvasni egy újságot, azt is szeretettel várjuk.

Karácsonyi koncert

- Ez mind ingyen van?

- Igen is, és nem is. Bárki bejöhet, a programoknak, de még a kávénak sincs szabott ára, ám aki úgy érzi, hogy szívesen részt venne a közösségépítésben, hozzá tudna járulni a tudásával, képességeivel a kávézó működéséhez, annak köszönettel elfogadjuk a segítségét. Aki pedig nem, az némi adománnyal támogathatja a helyet.

- Nézegettem már többször, de nem tudtam, mi ez.

- Szeretnénk, ha ez a hely bekerülne az avasi köztudatba, ha az emberek elgondolkodnának azon, hogy mi az, amivel segíthetik egymást. Az alapvető gondolatunk az, hogy egy közösség mindig erősebb, mint a tagjai külön-külön, és szeretnénk, ha az avasiak össze tudnának fogni, meg tudnák fogalmazni a saját problémáikat, és ezek megoldásáért közösen tennének is. Arra építünk, hogy az ember, ha akar, változtathat a saját életén, és ehhez ne féljen akár mások segítségét kérni. A fő elvünk a kölcsönösség: mindenki azzal járul hozzá a közösséghez, amivel tud, cserébe viszont számíthat a többiekre.

„Beugró” improvizáció

- Gondolod, hogy ez működhet? Az emberek annyira bezárkóznak, a maguk bajával vannak elfoglalva, nem érdekli őket még a másé is.

- Igen, nehéz valakit kimozdítani az elzárkózásból. Nehéz rávenni arra, hogy bízzon másokban, hogy elhiggye: egy működő közösségből haszna származik. Azt gondolom, ha valaki látja, hogy nincs egyedül, elkezd bizakodni. Szerintem az emberekben megvan az igény a közösségi életre, és megvan a jóakarat is, az adni vágyás. Talán csak eltemették magukban, nekünk pedig abban kell segítenünk, hogy ez a felszínre kerüljön. Hosszú, fáradságos munka ez, de megéri.

- Kívánok maguknak sok sikert hozzá! Tényleg jó volna, ha jobban összefognának itt az emberek. Majd én is átgondolom, hátha tudok valamiben segíteni.

Azzal elindult lefelé, én pedig a hűvös estéből beléptem a kissé bohém, „termékeny káosz” stílusban berendezett, de barátságos meleget árasztó kávézóba. Reméltem, hogy nem az iménti úr volt az egyetlen, aki érdeklődik iránta, elvégre itt az embernek nem kell többet adnia semmiért, mint amennyit szívesen ad.

Keresztury Ágnes

Hetekkel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy vajon van-e okunk nekünk, miskolciaknak, borsodiaknak keseregni, hogy rosszak a gazdasági körülmények, nincs munkahely, lehetőség, a társadalmi szegregáció nálunk kiélezettebben jelenik meg, mint máshol, magyarul valóban rosszabb-e az élet itt, mint máshol.

Miskolc felülről(Forrás: http://martinkertvarosireformatusok.hu/miskolc/)

Keresgéltem is szorgalmasan az interneten erre vonatkozó tanulmányokat, statisztikákat, de egy kis idő után rájöttem, hogy ezek ismertetésére semmi szükség, és valószínűleg senkit nem vigasztal, ha azt mondom, hogy Miskolcon az átlagkereset megegyezik az országos átlaggal. A legnagyobb hasonlóságot abban véltem felfedezni, hogy Miskolc és az ipar kapcsolata olyan mint Magyarország és Budapest kapcsolata. Nem mondok újat azzal, hogy itt minden az ipar köré épül és tulajdonképpen a foglalkoztatási ágazatok közül ez tölti ki a legnagyobb szeletet a kördiagrammon, az viszont kissé aggasztóan hangzik-látszik, hogy a város nem tud más jellegű munkalehetőséget kínálni. Ezalatt azt értem, hogy az ipar mellett a legtöbb ember közfoglalkoztatásban dolgozik, tehát a versenyszféra finoman fogalmazva is a béka feneke alatt van. Pedig nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, a piacgazdaságnak a munkalehetőségek sokszínűsége tesz jót.

A vasgyár bezárása óta a város keresi önmagát, de felelős gondolkodás és a jövőbe vetett hit nélkül ez nem fog menni. Nem szeretnék belemenni a brainstormingba, hogy mivel lehetne a szürke háttérszerepből kiemelkednie Miskolcnak, az nem az én tisztem, de mivel egy blog szerkesztői vagyunk, ezért lehetőségünk van kifejezni aggodalmainkat. A cikk megihletésekor nem az volt a tervem, hogy ezt írom, de a számok tanulmányozása közben egyre inkább elment a kedvem attól, hogy leírjam azt, ami a miskolciak mindennapjaiba már rég befurakodott és azt, hogy mi az, ami emberek pesszimizmusának okot ad. Mindannyian tudjuk, hogy az egyoldalúság, ami gúsba köt mindenkit. A lehetőségek hiánya sajnos az önmegvalósítás legnagyobb ellensége és ez az oka a város elöregedésének. A tehetetlenség rémisztő gondolata a fiatalokat elűzi, az itt maradókat pedig elnyomja.

Természetesen az ember alapvetően nem arra született, hogy keseregjen, ezért mindenki keresi a jobbat és mindenki igyekszik a saját életét jobbá tenni. Építeni-szépíteni.

Mi is ezen vagyunk, emiatt jött létre az oldalunk szempontjából mérföldkőnek számító I. Miskolc lencsevégen fotópályázat, ami végül hatalmas sikernek örvendett és több, mint 80 képpel neveztek a versenyzők. Mi is azon vagyunk, hogy a szürke, egyhangú hétköznapokba színt csaljunk és mosolyt. Mi is azon vagyunk, hogy megtaláljuk azt, amitől mosolygós emberek fognak ülni a szeretett villamosainkon. Mi is azon vagyunk, hogy miskolcinak lenni identitás legyen és kiváltság! Várjuk, hogy a város mindenkori döntéshozói is elköteleződjenek egy olyan irány mellett, ahol a cél nemcsak a felső rétegek életszínvonalának emelése, hanem cél az, hogy a város elinduljon egy patrióta, egy céltudatos, egy követendő úton, felfelé amellyel kiharcolhatja magának azt a helyet az emberek tudatában, amelyet egy ilyen múltra visszatekintő város megérdemel!

Kedves szívükben továbbra is miskolciak! Melyik tér, park, utcasarok, utca, sétány vagy más hely hiányzik nektek a legjobban a városból? Hova mennétek el, hol töltenétek el egy pár percet a legszívesebben, ha ezt most megtehetnétek? Írjátok meg nekünk, ha tíz helyre mennétek, mind a tizet, mi összegyűjtjük ezeket, és szentestére egy meglepetést gyúrunk belőle, melyet az éteren át a fátok alá helyezzünk.

(fotó: Móricz Márk)

Nem túlzó ha azt mondom, nincs ma a városban olyan család, akinek ne élne szerette külföldön. December derekán, a Karácsony közeledtével még inkább előtörhet belőlünk az otthon, a család és barátok hiánya, ezért - bár ezeket Mi, a miskolcadhatott szerkesztői nem tudjuk és nem is akarhatjuk pótolni, azonban - szeretnénk egy aprósággal kedveskedni azoknak az olvasóinknak, akik messze sodródtak a várostól, és talán az ünnepekre sem tudnak majd hazalátogatni.

Ezért arra kérjük olvasóinkat, segítsenek nekünk minden érintetthez eljuttatni ezt a felhívást, nagyon fontos mindenki véleménye. Tegyük meg egymásért ezt az apróságot! :) Ragadjatok billentyűzetet, hogy visszaadhassunk Nektek egy szelet Miskolcot. Várjuk a hozzászólásokat és üzeneteket a Facebook oldalunkon, itt a bejegyzés alatt, vagy e-mailben a miskolcadhatott@gmail.hu címre. Küldjétek a kedvenc helyeitek, a legjobban hiányzó pontokat a városból!

(fotó: Szilágyi Tamás)

Eljött a várva várt pillanat, azaz kihirdetjük fotópályázatunk győztesét. Mielőtt azonban rátérnénk a helyezésekre, szeretnénk megköszönni a versenyzőknek a kiváló munkákat, valamint mindenkinek, aki legalább egy szavazattal, egy megosztással hozzájárult ahhoz, hogy fotópályázatunk eljusson ennyi emberhez. 

Mikor megálmodtuk ezt a pályázatot, egyetlen cél vezérelt minket: hogy megmutassuk a város szépségeit a világnak. Igen, a világnak, mert az internetnek hála ez már manapság lehetséges. 

Mikor láttuk a beérkezett munkákat örültünk, hogy 82 fotót tudtunk versenybe küldeni, majd a közönség kezébe adtuk a döntés jogát, hogy ezek közül válassza ki azt a 12-t, ami a közönségszavazás mellett egy szakmai zsűri szemén keresztül kerül elbírálásra. Igyekeztünk olyan zsűritagokat kiválasztani, akik a szakmai rálátásuk mellett még egy közös tulajdonsággal rendelkeznek: minden tekintetben pártatlanok. A zsűritől még egyetlen dolgot kértünk, ne szépítsenek, legyenek kritikusak a versenyzőkkel. A tegnap közzétett véleményeket olvasva úgy gondoljuk, ez sikerült, mindezt pedig a versenyzők építő jelleggel használják majd további munkásságuk során.

Reméljük, a következő alkalommal meghirdetett pályázaton is hasonló lelkesedéssel külditek majd a fotókat!, azzal a tapasztalattal felvértezve, amit az első verseny nyújtott számotokra. Fotótéma az van bőven, ezt láthattuk. Nem is szaporítjuk tovább a szót, jöjjön a I. Miskolc lencsevégen fotópályázat végeredménye!

Gratulálunk a győzteseknek, nyereményük következő:

1. helyezett: Egy kétszemélyes, bortúrával egybekötött vacsora az Aranykorona Hotel-Étterem & Sétáló Pince jóvoltából. Emlékként pedig egy egyedileg címkézett, díszdobozos borral jutalmazunk!
2. helyezett: Egy 10 alkalmas bérlet a Sóbarlang Miskolci felajánlásával.
3. helyezett: BAB Miskolc - Belvárosi Ajándék Bolt által összeállított ajándékcsomag.

Kérjük, hogy az érintettek a nyeremények átvételével kapcsolatban írjanak nekünk a miskolcadhatott@gmail.com e-mail címre! 

 A győztes fotóval búcsúzunk:

A dvdlabor jóvoltából egy újabb remek, régi kópia került fel a városról YouTube-ra. Mai szemmel furcsa öltözékek, régi járművek, makettszerűen új lakótelepek, tervek és remények. Ilyenek voltunk 1986-ban.

"Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város. Akkora vitalitás van benne, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyílik meg számára, óriási erők fognak munkába lépni."

Mondta ezt Móricz Zsigmond a Nyugat 1930. november 16-ai számában.

   Ahogy nézem ezt a videót, és olvasom Móricz Zsigmond cikkét, az ugrik be, hogy azok, amikről itt szó van, hogy a fiatal tehetségek elmennek, hogy a város nagyban az iparra épül, amin jó volna változtatni, hogy nem könnyű a szürke hétköznapokat túlélni a betondzsungelben, hogy tovább kell színesíteni a kulturális életet... ezek mind a mai napig aktuális problémák. Azonban van még valami, ami szintén kitűnik a videóból. Valami, ami minden gond forrása.

   A tipikus miskolci kisebbségi komplexus. Az, hogy azt hisszük: kicsik, kevesek, unalmasak vagyunk... és itt követjük el a legnagyobb hibát. Ez a komplexus, ez a más nagyvárosokkal való egészségtelen versengés és összehasonlítgatás addig jutott, hogy már-már csak a hibákat látjuk a városunkban. A videóból kiderül, 30 éve divat volt lokálpatriótának lenni. Tenni a városért, ilyen-olyan módon építeni, javítani. Szeretni. Ma a várost becsmérelni, hibáit kidomborítani és rossz oldalait emlegetni szokás. Miért? Miskolc nem ugyan azt az utat járta be mint Pécs, Szeged, Debrecen, vagy Budapest. Emiatt adottságai, városképe, hangulata sem lehet hasonló hozzájuk. Ez olyan, mint ha egy eszkimó vágyna fűkunyhóra. Minek?

   Az sem jó megközelítés, hogy beledumáljuk az emberekbe, hogy mi a jó, mi a szép Miskolcon. Diósgyőri vár, Avasi kilátó, Barlangfürdő, Palotaszálló... mindannyian ismerjük már ezeket a lerágott csonttá, klisévé vált helyeket. Annak aki először látja lélegzetelállító, de aki már huszadjára megy ki, annak nem sok újdonságot tartogat. Tehát van bennünk egy szomorú, szürke unalmas város képe, pár megunt hellyel, amelyeket ettől függetlenül amúgy gondolkodás nélkül ajánlunk valakinek, ha azt kérdi: mit érdemes Miskolcon megnézni?

   Ha elegetek van abból, hogy egy unalmas, szürke helyen éltek, amiben semmi vonzó nincs, és csak az elfásult emberek tömegét látjátok minden reggel, akkor álljatok fel, és találjátok meg Miskolcon azt a helyet, ami számotokra leginkább tetsző. Ha úgy is itt kell élnetek, ne csesszétek el az időtöket zsörtölődéssel, inkább mozduljatok ki otthonról, és kezdjétek el járni a várost. Garantálom, hogy fogtok benne találni a szíveteknek kedves helyet, főleg úgy, hogy az utóbbi években azért sok szórakozási lehetőséggel bővült a miskolci kínálat (és itt nem feltétlenül a szórakozóhelyek számára gondolok). Az unalmas, szutykos, veszélyes, helyeket már mind jól ismerjük, hát keressétek a szépségeit, találjátok meg azt a részét, ami Nektek a legszebb. Ne azt, amit már százszor láttatok, hanem ahol még nem voltatok, amire még nem figyeltetek fel. Térjetek le a már jól bejáratott, unalomig ismert útról, nézzetek másik, párhuzamos útvonalakat. Sétáljatok be egy ismeretlen utcába, álljatok meg a falakra függesztett emléktáblák előtt, barangoljatok a belvárosban, üljetek le egy padra azon a téren, ahol éppen csak átrohantok munkába, iskolába, boltba menet. Egy régi tanárom mondta egyszer, hogy az az ember, aki Miskolcon lehorgasztott fejjel sétál végig a Széchenyi utcán, óriási baklövést követ el. Szóval emeljétek fel a fejeteket, ha a belvárosban sétáltok! Nézzétek meg az épületek homlokzatát. A színeket, a formákat, a különbözőséget. Üljetek fel egy olyan buszjáratra, amin még életetekben nem ültetek, és ne féljetek, hogy mi vár az út végén. Ott a sofőr, Ő pontosan tudja majd hol vagytok, és hogy juttok vissza a kiindulási pontra.

(forrás: facebook.com/hellomiskolc)

   Ha kedvet kaptatok egy sétához, de abszolút nincs ötletetek hová menjetek, ajánlok egy útvonalat. A kiindulópont legyen a Petőfi tér. Már önmagában különleges helyszín, melyet 3 évszázad épületei határolnak, mindez egy olyan férfi körül, aki egyenlő a hagyományok tiszteletével és megalkuvást nem tűrő változással. Sétáljatok el a Deszka templom elé. Vonatkoztassatok el egy pillanatra a város zajától, a zavaró emberektől, és a környezettől, és így nézzétek az épületet. Egy falat Erdély Miskolc közepén. Csodálatos. Ezt követően induljatok el az utcán balra, a tízemeletesek mögött. Haladjatok egészen addig, amíg nem éritek el a jobbra, fel a dombra vezető utat. Irány arra, majd az első kereszteződésnél újra jobbra. Végig-végig, egész amíg az aszfaltot felváltja a föld út, és néhány lépés után megfordulva meglátjátok magatok mögött azt a panorámát, ami után megértitek, miért vezettelek oda Titeket.

És ez csak egy hely a sok közül, ami felfedezésre vár. Ami rátok vár.

ui.: Ha megtaláltátok a kedvenc helyetek a városban, osszátok meg a bejegyzésünk, és írjátok felé, a város mely részén szerettek leginkább elidőzni!

---

Tetszett a cikk? Úgy érzed, Te is tudnál írni hasonlót? Lenne egy jó témád? Jelentkezz szerkesztőnek a miskolcadhatott@gmail.com e-mail címen, vagy facebook oldalunkon privát üzenetben! 

Mint azt ígértük, zsűritagjaink igyekeztek egytől egyig kiértékelni a döntős fotókat. A lentiekből kiderült, hogy a zsűritagok nem finomkodtak a véleményekkel, ellenben mindegyikük igyekezett építő jellegű kritikát megfogalmazni, tanácsokat adni. Csak remélni merjük, hogy a néhol markáns vélemények hasznára lesznek döntőseink szakmai előmenetelében!

Mint azt a döntő pontozási rendszerével kapcsolatban is ismertettük, a zsűri egymástól függetlenül rangsorolja a képeket, mely a legnagyobb mértékben befolyásolja a végeredményt, ami holnap este kerül kihirdetésre. Addig is álljon itt a négy zsűritag véleménye az egyes fotókról, amiből az is kiderül, hogy mennyire eltérő nézőpontok szerint lehet értékelni ugyanazt a fotót. 

 Egri László- Hullócsillag

Mag Veronika: Jól elkapott pillanat a csillagok és a templom együtt állása, tisztább időt sikerült kiválasztani, amikor a csillagok is megfelelően látszanak. Ugyan látszik a fényszennyezés, de a kép hangulatát ez nem befolyásolja.

Katona Márton: Az utómunka alatt jobban kiemeltem volna a hullócsillagot, így elsőre úgy tűnhet hogy az épületen kívül nincs más fontos elem a képen, pedig a címét is erről kapta. Szívesen megnéztem volna fekvő tájolásban is ugyanezt a képet.

Puskás Tibor: Fantáziadús kép, harmóniát sugároz a csillagos égbolt és a kivilágított templomtorony együttese. A hullócsillag nem nagyon látszik ugyan, az elnagyolt utómunka annál inkább, auraként sötétlik az épület körül. Enélkül látványosabb lenne a kép.

Vörös Szabolcs: Nem egyszerű fotótéma. A kompozíció rendben van, a mondanivaló már kevésbé: nem értem, mit tudok meg Miskolcról. Hullócsillag ugyanis máshol is előfordul egy szerencsés késő nyári estén. Igen, a templomtorony kétségtelenül jó fókuszpont egy esti expónál, a templom pedig – gondolom – Miskolcon van.

Gorcsev Iván - Ködfelhőben a vár

Mag Veronika: Érdekes hatása van a képnek a vélhetően HDR effekt használata miatt, de így látszik a köd és a vár együtt. Misztikus hangulata van a fotónak, jó választás, hogy még az őszi színes erdővel került megörökítésre. 

Katona Márton: Tetszik, hogy nagyon jól elkülönülnek a kép elemei, viszont az utómunkálatok során sérült a képminőség,a ködfelhők túl zajosak,pixelesek. Szerencsére nem viszi el teljesen a néző figyelmét,viszont már zavaróan hat. A kevés képi elem és a színek tompasága miatt én kipróbáltam volna fekete fehérben is.

Puskás Tibor: Bravúros munka, gyönyörű fényekkel. A fő téma a bal alsó aranymetszéspontban. A pára és a fakó színek hangúlyozzák az ódon vár komor hangulatát. Tökéletes.

Vörös Szabolcs: Szép pillanat. Csak az alsó harmad ne lenne! Kihívás egy ekkora kontrasztot (fehér köd vs. sötét erdő) jól eltalálni, olykor áldozatokkal is jár: itt például a túlvilágosított erdő vágja agyon a képet. Jó tanács: ha a kép címében a vár szerepel, ami ráadásul ködfelhőben van, nyugodtan hagyhatod „megdolgozatlanul“ az erdőt. Ellenkező esetben úgy jársz, mint most: sokat markolsz, de keveset fogsz. Gondolom, Rejtőt szívesebben olvasod, mint most ezt.

Kéninger Antal - Nyári alkony

Mag Veronika: Átadja a meleg és a város hangulatát a kép, azonban itt némileg sok lett a HDR használata és a becsillanás is zavaró a számomra. 

Katona Márton: Szépen komponált kép, a sok képi elem ellenére nem gondolom úgy, hogy bármi kilógna, vagy zavaró lenne. Amikor a napfényt a fotós megpróbálja úgy elhelyezni, hogy átbújjon, áttűnjön valamin, a pozíciókeresésben óhatatlanul felborítja a kompozíciót, szerencsére itt ez nem okozott problémát.

Puskás Tibor: Nagyon hangulatos, letisztult kép. Magával ragadó a "kulcslyukon bekukucskáló" napfény, a becsillanások, a narancssárga és a neonzöld dominanciája a szürkületben. A sínek íve szépen vezeti a tekintetet. Egyetlen apróság, ami szinte említésre sem méltó, de kicsit sajnálom, hogy az autó pont ott volt akkor a jobb oldalon és kicsit elvonja a figyelmet a villamosról.

Vörös Szabolcs: Ha lehet, kerülöm az állóképet, de itt kifejezetten elfogadható. A sínekről és a járdáról visszaverődő fények árulkodnak, hogy az utómunkánál nem spóroltál a narancssárgával, de ettől még egy jó kis hangulatos városi fotó kerekedett belőle. Miskolcról.

Kláben Attila- Esti víztükör

Mag Veronika: Hangulatos kép lett a víztükörrel és az épülettel a fotó, mellette pedig a rekesz megválasztása is szerencsés volt, hiszen csillagos formában fénylenek a lámpák, ami számomra emeli a kép hatását.

Katona Márton: Technikailag jól kivitelezett éjszakai kép, jobbra eltoltam volna egy kicsit a szállót, illetve kicsit lejjebb mentem volna a fényképezőgéppel, hogy az előtérben lévő ágak könnyebben elkülönüljenek a hátsó dombvonaltól.

Puskás Tibor: Meseszerű fények és különösen szép tükröződés. Nagyon jó a nézőpont és az egész képszerkesztés. A szűkre választott rekesz szépen csillagozza a lámpák fényeit.

Vörös Szabolcs (Kláben Attila két fotóját egy kalap alatt értékelve): Talán itt ütközik ki leginkább a városi fényképezés legnagyobb dilemmája: meddig mehetünk el az utómunkában? Szerintem ez már sok. Miközben jól néznek ki. Csak épp akkor, ott biztosan nem ezt láttad.

Kláben Attila- Őszi este a Palotaszállónál

Mag Veronika: Nagyon kellemes hatású a kép, hangulatot áraszt, az ember szíve szerint ott lenne most. A fényekkel nagyon jó kompozíciót teremtett a kép készítője. 

Katona Márton: Az egész kép kompozícióját egy kicsit jobbra toltam volna, hogy a néző szeme egy picit hamarabb ráakadjon a Szállóra, illetve magát az épületet világosabbá, kontrasztosabbá tettem volna. A többi döntös Szálló fotóhoz képest ennek volt a legötletesebb a megközelítése.

Puskás Tibor: Ez a kép már majdnem az a kategória, amit óriásposzterként tennék a falamra. Csodálatos nézőpont és hibátlan képszerkesztés. Egyetlen bajom, hogy amikor készült, pont egy fokkal volt sötétebb a kívánatosnál. Emiatt keveslem a környező fákban lévő részleteket.

Vörös Szabolcs: lásd. Kláben Attila első fotójánál.

Marinkás György- Avasi temető

Mag Veronika: Számomra nagyon zajosra sikerült ez a kép, több helyen bebukott és szemcsés, ugyan a hangulata az megvan és a témához is passzol ez a fekete-fehér szín. 

Katona Márton: A fény-árnyék játék és a fekete fehér kombinációja jól működik együtt,ami egy hangulatos képet eredményez. Azonban a képnek nincs jól megközelíthető központi tárgya, így az csak a hangulatra tud támaszkodni. Szerintem egy vagy több sírkő, vagy esetleg valami más kiemelésével még hatásosabbá lehetett volna tenni.

Puskás Tibor: Igazi sejtelmes "halloween-i" fotó a fekete-fehér képek időtlenségével. Nagyon szépen használja az ellenfényt, ugyanakkor az előtérben lévő a kép tetemes részét elfoglaló sírkövek teljes sötétségbe burkolóznak, deríteni kellett volna őket. Ha viszont a középső, fényben úszó sírboltot szerette volna a fotós középpontba helyezni, akkor magasabbról fotózva nem takarnák ki a sötét sírkövek.

Vörös Szabolcs: Utómunka itt is van, csakhogy itt jót tett a képnek. Kimondhatatlanul bánt az indokolatlanul használt monochrome, de itt az is kellett: a téma, a hangulat megkívánta, a fényviszonyok pedig elbírták. Arányos, szép fotó.

Molnár Gábor- Csodás naplemente

Mag Veronika: Jól összerakott panoráma fotó ez, ugyan alul egy kicsit szűkre sikerült, de a színek élénkek lettek, köszönhető ez a HDR-nek (némileg talán túl élénk is). 

Katona Márton: Szépen komponált kép, ez pont egy olyan naplemente, amiről mindegyikünk azt kívánja, hogy bárcsak lefényképezte volna. Bár a kép értékéből nem vesz el, de nagyon kár hogy pont nem sétált arrafelé senki.

Puskás Tibor: Klassz kép. Szép a szerkesztés, szépek a fények. Igazából csak a (többiekhez képest) viszonylag hétköznapi témaválasztás miatt nem kapott tőlem magasabb besorolást.

Vörös Szabolcs: Nekem sajnos nem csodás. Mesterségesen túlvilágított előtér, túlhúzott színek, miközben nem vitatom, hogy egy szép pillanat. Csak épp természetellenes, amit a kép visszaad belőle (HDR-gyanús, ami nem fair). Biztos, hogy jó reklám Miskolcnak, hogy egy nyári naplementekor már egy lélek sincs az utcán?

Móricz Márk- Palotaszálló az esti Hámor tükrében

Mag Veronika: Számomra túl sok lett a bebukott rész, nem teljesen lett kihasználva a tó adta tükröződés lehetősége, ezt egy kicsit hosszabb záridővel talán lehetett volna kompenzálni. Azonban a kép kellemes hangulatot áraszt.

Katona Márton: Egyike három nagyon hasonló szögből készült szállós fényképnek, mindegyik közül szerintem a legletisztultabb képileg.

Puskás Tibor: Ügyesen szerkesztett kép, viszont nagyon sötét a Palotaszálló környezete. Korábbi időpontban, esetleg hosszabb záridővel vagy magasabb érzékenységen jobb eredmény születhetett volna.

Vörös Szabolcs: Nem vállal sokat, de az biztosan megugorja.

Nagy Noémi - Úton hazafelé

Mag Veronika: Kellemes őszi hangulatot áraszt a kép a színekkel és az úttal együtt, egy picit talán sok lett azonban a szaturáció. 

Katona Márton: Kellemes hangulata van a képnek, a kétoldalt elhelyezkedő fák formai bonyolultsága miatt én nem tettem volna teltebbé a színeket. Szívesen megnéztem volna álló tájolásban is.

Puskás Tibor: Hangulatos kép lehetne a túlzott utómunka nélkül, megfelelő napszakban. Talán több lehetne átlagosnál az út közepéről fotózva és kicsit többet meghagyva az úttestből.

Vörös Szabolcs: Hazafelé Miskolcra? Nem egészen értem. Szépnek szépek az őszi színek, de hogy kapcsolódik ez Miskolchoz?

Nagy Noémi- Őszi tükörképek

Mag Veronika: Jók ezek az őszi színek a szállóval, esetleg egy kicsit hosszabb záridő megválasztása szerencsésebb lehetett volna a víz kisimítása miatt. 

Katona Márton: Sajnos nagyon zavaró a magas kontraszt és színtelítettség, illetve a felhők utómunkája is elvonja a néző figyelmét. A másik két hasonló fényképhez képest ennek szerencsére eltér valamelyest a kompozíciója, viszont én a szállót még így is elmozdítottam volna valamelyik irányba egy kicsit.

Puskás Tibor: Nagyon szépen megválasztott nézőpont, gyönyörű helyszín. A színek viszont túlságosan természetellenesnek hatnak, főleg az égbolt. A túlzott HDR utómunka nyomai erősen látszanak az égbolt és a lombkoronák találkozásánál.

Vörös Szabolcs: Ennyi utómunkával még azt is elhinném, hogy tavasszal vagy nyáron készült a kép. A lillafüredi kastély a Hámori-tóval önmagában is kivételes látvány, teljesen felesleges ennyire megmutatni, hogy tényleg az. Ismét csak gyanakszom a HDR-re, ami nálam vörös posztó.

Pósa Tamás- Kilátó este

Mag Veronika: Misztikus hangulatot áraszt a kép a fényekkel és a sejtelmes körvonalakkal, átjön számomra a kissé utópisztikus hangulata.

Katona Márton: Személyes kedvencem, a köd.a kékes fények,illetve a kilátó formájának kombinációja egész futurisztikus hangulatot kölcsönöz a képnek.Sokat segít szerintem hogy emberek is vannak a képen, így sokkal könnyebb a nézőnek megállapítani az épület és a fák méretét,elhelyezkedését. 

Puskás Tibor: Erőteljes hangulatú kép, a fények szépen burkolják a kilátó épületét. Kicsit hiányolom, hogy nem látok eleget a kilátó jellegzetes formájából, mint a város egyik szimbólumából.

Vörös Szabolcs: Kompozícióban kiemelkedik a mezőnyből, ráadásul a város egyik ikonikus épületét mutatja meg, úgy, hogy annak vitatható esztétikai értéke ellenére az embernek kedve támad megnézni. Akad utómunka, de nem zavaróan sok: egy kicsivel kevesebb kékkel is ugyanígy tetszene.

Szabó Balázs- Miskolc reggel

Mag Veronika: Szép égbolt adta az alapot, ez helyenként beégett, és a színek kissé túlszaturáltak számomra, ugyanakkor megadja a nap indító hatását, amikor még csak ébred a város. 

Katona Márton: Jobbra toltam volna a kompozíciót, hogy több látszódjon a vörös felhőkből, illetve fel vagy lefelé, annak függvényében hogy az épületekre, vagy a felhőkre eső fényt szerettem volna hangsúlyosabbá tenni.Az úton közlekedő autókról, a háttérben a templommal érdekes állóképet lehetne kihozni.

Puskás Tibor: A madártávlati nézőpont mindig hálás feladat és általában látványos. Pláne ilyen szép napkeltés fényekkel. Ez önmagában viszont kevés. Némi tudatos képszerkesztéssel lehetne fokozni a kép hangulatát, többek között az égbolt és az utcarészlet arányba állításával.

Vörös Szabolcs: A túlbúrjánzó utómunka miatt gond nélkül elhinném, hogy nem reggel, hanem naplemente. Csak remélni tudom, hogy a pláza a város számára az itt látottnál kevésbé hangsúlyosabb elem. Ennyire nem lehet pokoli hely.

A fenti véleményeket olvasva ember legyen a talpán, aki meg tudja tippelni a végső befutókat. Nem is fogjuk már sokáig csigázni az olvasókat. Összesítünk, számolgatunk és holnap este jövünk a végeredménnyel!